Miután Gulyás Gergely átvette a kormányinfót Lázár Jánostól, eleinte aggódtam, esetleg munka nélkül maradok. Az új kancelláriaminiszter nyugodtabbnak, óvatosabbnak, pontosabbnak tűnt. Akkor tehát vége annak, hogy a kormány energetikai kérdéseket láthatólag kényszeresen boncolgató kisbírója a legváltozatosabb kajlaságokkal védi amúgy is meghökkentő ötleteiket? A nagy előd munkásságából a kedvenceim közé tartozik, amikor bejelentette, hogy 2008-ban drágább volt a gáz (pedig olcsóbb volt), vagy amikor azzal érvelt Paks 2 mellett, hogy az áramot a legolcsóbban termelő mostani atomerőmű utáni második háromszor drágább (pedig fej-fej mellett haladnak), vagy amikor az árambehozatal ellen meghirdette a magyar ugar napelemesítését (ami import nélkül éjjel, télen és borús időben biztos áramszünet).
Mára szerencsére megnyugodtam: Gulyás Gergely is felvette a fordulatszámot, egyéni módon tágítva a kitérő válasz fogalmát. Arra, hogy a kormány miért nem véleményezi Áder Jánosnak a hazai szénégetés 2030-as leállításáról – például az ENSZ előtt - tett bejelentéseit, azt bírta kibökni, hogy ő ilyet nem hallott a köztársasági elnöktől. Mészáros Lőrinc - azóta állami kézbe került - veszteséges szénerőművét viszont nyereségesnek látja. Azt is bejelentette, hogy 2030-ig az energiafogyasztás 90 százalékát szén-dioxid-mentesítik, pedig a kormánynak ehhez még 2050-ig se nagyon fűlik a foga. Szerinte atom nélküli zöld fordulatot bemutató tanulmány nincs, pedig szinte csak ilyen van. A legutóbb pedig, amikor a klímamegállapodásról kérdezték, hosszasan érvelt Kína-megállapodásunk mellett. Szeretném hinni, hogy csak félrehallás miatt siklott el ily könnyedén a kényelmetlen felvetés felett.
De már most látszik, hogy méltó utód viszi tovább a lángot.
Hazugságok, tévedések és csúsztatások tömkelege, szakmaiságként eladva, nagyon komoly arccal bemondva, kihasználva, hogy a témától amúgy is kissé elpilledt hallgatóságnak nincs alkalma azonnal kikutatni az állítás tételes cáfolatát. Orbánék ezer- és tízezermilliárdjainkat verik el így.