„Nem javasoljuk az olyan név bejegyzését, amely hangzásában, jelentésében a gyerek személyiségfejlődésére nézve a későbbiekben vélhetően káros lehet, amely miatt például csúfolhatják, kiközösíthetik őt.” (Részlet a Magyar Tudományos Akadémia Alapelvek a kérvényezett nevek szakvéleményének elkészítéséhez című segédletéből.)
Az én időmben (nem mintha bármelyik idő kizárólag hozzám tartozott volna, de azért voltak jobb évek) a kislányoknak még rendes neveket adtak. Olyat, hogy Mercédesz, Nikoletta vagy Minyon. A fiúkat is legfeljebb Renátónak, Jácintnak vagy Szantiágónak hívták, nem is tudom, mikor ment így félre az egész. Ez csak arról jutott eszembe, hogy a héten tették közzé az idén törzskönyvezett keresztneveket, értsd azokat, amelyek tavaly még elképzelhetetlenek voltak, mostantól viszont legfeljebb furcsák. Mindig csodálattal adóztam a szülőknek, akik dacolva a társadalmi konvenciókkal és gyermekük leendő tornatanárával úgynevezett „különleges” nevet választanak utóduknak. Az ő bátorításukra gyűjtöttem össze néhány elgondolkodtató szituációt – bölcsőtől a koporsóig.
Istenem, de aranyos gyerek! A nózija, a fülecskéje, a kis álla… tiszta apukája! És hogy hívják a kicsit? Kücsid. Értem… szóval Kücsid. És akkor most fiú vagy kislány a kicsi?
Hóóófehéééérke, Hóóófehééérke! Ne haragudjanak, nem láttak erre egy kislányt? Ébenfekete hajacska, pirospozsgás arcocska? Nem, vörös haj és sápadt bőr. Tudja, az anyósomtól örökölte. Az előbb még itt játszott a homokozóban, és most eltűnt. Hóóófehééérke!!
Gyerekek, bemutatom az új kislányt, Felvidéki Pintyőkét. Pintyőke, hogy szólítanak otthon édesanyádék? Pintyőkének.
Na ki legyen a következő felelő? Valaki, akinek különleges neve van… Legyen talán Aszmet? Vagy Fortunátó? Esetleg a kis Denerisz? Dzsindzser? Pompónia? Na jó. Jóskám, gyere ki a táblához!
És egy és kettő és három! Mondjad Bercikém, te hol voltál, amikor a karizmot osztogatták? És négy és öt és hat! Magasabbra a lábakat! Vérbosszú fiam, mit mondtam a láblendítésről? Vérbulcsú, tanár úr. Tényleg? Hát ezzel a névvel, fiam, minimum kettő húszat kellene ugornod!
Szabadföldi Kandida és Borovácz Karion. Ezennel Önöket házastársaknak nyilvánítom. Csókolják meg egymást. Kérésüknek megfelelően a feleség neve ezután a Borovácz Karionné lesz. Könnyű és zökkenőmentes éveket kívánok a magam és a kerület nevében.
Vádlott, álljon fel! Neve? Horváth Tonuzóba. Mit tud felhozni a mentségére? Nehéz gyerekkorom volt, bíró úr.
Búcsúzunk testvérünktől, Scheibenhoffer Kövecs Kratosztól, aki már kora gyermekkorában kénytelen volt megtapasztalni a társadalom könyörtelenségét. Végakarata szerint ezekben a szomorú pillanatokban a következőket üzeni a szüleinek: anya, apa, elmentek ti a jó büdös francba.
(Kísérletező kedvű, jövendő szülőtársaimnak üzenem e helyről, hogy az Akadémia sajnos idén sem engedélyezte a Cukorka, Balaton, Főni, Nintendó, Táblácska és Kazetta neveket. De ne adják fel, az idő Önöknek dolgozik!)