Örömmel jelentem az igényes és szórakoztató zene kedvelőinek, hogy a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kara Billentyűs Tanszékének docense, Lakatos Péter négy koncertből álló régizenei hangversenysorozatot hirdetett meg az egyetem aulájában, s ebből a két első műsor már el is hangzott. Lakatos Péter barátai és kollégái alkotják a lelkes együttest, amelyet Nagy Csabával, a Fafúvós Tanszék docensének művészeti vezetésével együtt szervezett meg. A Zeneművészeti Kar mindig érdekes, egyéni színt hozott a Kodály Filharmónia által szervezett koncertek mellé. A város egyetlen megmaradt, eredetileg is hangversenyteremnek épült, orgonával is rendelkező, jó akusztikájú helyszíne, a Liszt-terem, és az egyetem aulája rendre sajátos, a zenede belső műhelymunkájáról hírt adó különleges zenei élményt adó koncertekben részesíti az érdeklődő közönséget. Azt is mondhatnánk, hogy kis létszámú, ám vájt fülű közönség számára tartanak házimuzsika-jellegű előadásokat, melyeket a célzott közönség szívesen látogat. S itt jönnek a címben említett vidéki élet kellemetességei. Budapest beláthatatlanul gazdag kulturális kínálatával természetesen Debrecen nem tud versenyezni, ám összehasonlítva az adottságokat: sokan csak átsétálunk a tér túloldalára, s meghökkentően szerény összegért váltunk jegyet egy a fővárosiénál semmivel sem érdektelenebb produkcióra. Ért már csalódás a Zeneakadémia pompás termében – vigasztalásul gyönyörködhettem a pazar, szecessziós, Bécset megszégyenítő aranyozásban -, a Liszt-terem hatvanas években tervezett dizájnját pedig feledtette az elhangzott mű remek interpretációja.
A Debreceni Régizene Együttes első hangversenyének programja a tagok kedvenc műveiből állt össze, így alakult ki a "Barokk montázs" című műsor Telemann, Marcello, Stradella, Rameau, Corelli, de Lalande műveiből. A hangszereket Tokodi Gábor (barokk gitár, teorba, lant), Viha Levente (furulya), Kovács Zita (furulya), Lakatos Péter (csembaló), Nagy Csaba (barokk oboa), Konta Noémi (csembaló), Scholz Anna (barokk cselló), Lakatos Vera (barokk fuvola) és Ölveti Mátyás (viola da gamba) szólaltatták meg. A régi művek szépsége hitelesen fénylett fel hozzáértő előadásukban, különösen megkapó volt de Lalande Symphonie de Noël című darabjának átélt interpretációja. A bemutatkozó hangversenyt egy igazi sláger zárta: Rameau Les Indes galantes című hosszabb kompozíciójából hangzott el a Les Sauvages balett-zene élvezetes tolmácsolásban. Lakatos Péter még egy különös dobot is megragadott, hogy a jó vademberek táncát aláfesse, a közönséget ismétlést kérő tapsra késztetve.
December 4-én került sor az együttes második hangversenyére "Telemann, a kifogyhatatlan" címmel. Nagy Csaba vezette be az estet Telemannról rögtönzött előadásával, amiből nem maradhatott ki a sokat hallott történet a lipcsei Tamás-templom kántori pályázatáról, amikor is a derék lipcsei elöljárók a kiváló Telemann helyett csak a középszerű Bach János Sebestyént tudták városuk számára szerződtetni. Elmondta azt is, Telemann szerzői termékenysége egészen kivételes volt, egymaga összesen több művet komponált mint Bach és Händel együttvéve. Művei közül a c-moll triószonáta, a d-dúr csellószonáta, a g-moll metodikus szonáta és a 2. fantázia hangzott el furulyán Kovács Zita tolmácsolásában. Ezt a d-moll csembaló fantázia követte Lakatos Péter előadásában, majd a d-moll szonáta, s végül a d-moll kvartett zárta az estet. Az együttes igényesen és örömmel szólaltatta meg a választott műveket, nem rajtuk múlt, hogy a kiváló Telemann egész estét betöltő zenéje nem rendített meg és nem emelt fel, mint Bach és Händel muzsikája tette volna, vagy akár Buxtehude, Schütz dallamai. Telemann zenéje egyszerű barokk dallampanelekből építkezik józanul és takarékosan, csak semmi dráma, semmi humor, nála minden a helyén van. A felnyitott csembaló belső oldalán olvashattuk az este kulcsmondatát, és hiányérzetünk pontos megfogalmazását: Musica Donum Dei.
Ezen az estén csak néhány perc adatott ebből. Amúgy jól szórakoztunk.
