Jelentős diadalok évada volt az 1975-76-os szezon Barcelonában. A vörös-kékek mind a Nou Camp, mind a Bernabeu stadionban felülmúlták a Real Madrid labdarúgóit (2-1, 2-0), majd a szezon lezárultával azt adták hírül az újságok: „A barcelonai párbaj Johan Cruyff győzelmével zárult. A csatár fél esztendőt viaskodott Hennes Weisweiler edzővel, s végül a trénernek kellett távoznia.”
E kimenetel nem lepett meg senkit sem, hiszen a német szakvezetőnek esélye sem volt a holland bálvánnyal szemben. Az amszterdami ikon érinthetetlenné vált 1974. február 17-én, amikor fenomenális játékkal 5-0-ás gálasikerre vezette a Barcelonát a királyi gárdával szemben, méghozzá Madridban. Ekkor írta róla a The New York Times: „Kilencven perc alatt többet tett Katalóniáért, mint bármely politikus hosszú évtizedek során.” Majd az örök eszménykép 2016-os halála után a barcelonai Sport Che Guevarához hasonlította Cruyffot. Tette ezt azért, mert barcelonai szerződése előtt az ideál kijelentette: soha nem igazol a Real Madridhoz, mivel a lelkiismerete nem engedi meg, hogy olyan csapatban játsszék, amely Francisco Francót képviseli.
E nyilatkozata fényében még fontosabbá vált minden spanyol örökrangadó Cruyff barcelonai pályafutása idején. Így volt ez 1975. december 28-án is, amikor a tizennégy fordulón át veretlen Real Madridot fogadta a katalán együttes. A két csapatban tizenöt spanyol válogatott labdarúgó – a hazaiak közt hét, a vendégeknél nyolc – lépett fel, e futballisták összesen 406 alkalommal öltötték magukra a nemzeti együttes mezét. (Magyar szempontból is lényeges ez, mert 1969 és 1980 között Kubala László szakvezető dirigálta a spanyol válogatottat.) A Barcelona gárdájában volt továbbá két holland – Cruyff mellett a másik világhíres holland Johan, Neeskens –, valamint egy perui, Hugo Sotil, a brazil Mario Marinho meg a nézőtéren csücsült, mert a korabeli szabályok szerint a La Ligában klubonként csak három légióst lehetett szerepeltetni egyszerre. (A Real Madrid az El Clasicón beérte kettővel, a nyugatnémet Günter Netzerrel és az argentin Carlos Guerinivel.)
Neeskens jól kezdett, már a harmadik percben mámorossá tette a Nou Camp több mint 90 ezer nézőjét. Csakhogy Pirri a második félidőben egyenlített, s úgy tetszett, döntetlennel fejeződik be a meccs, ám az utolsó percben Carles Rexach a publikum számára a leginkább felemelő módon kívánt boldog új évet Katalóniának: bevágta a győztes gólt (2-1). A csatár hitelesítette az együttes akkori jellemzését, amely a következőket tartalmazta: „Cruyffot, ha elemében van, nagyon nehéz tartani, még gyors és szigorú védőknek is. Ám rajta kívül másokat is figyelemmel kell kísérni. Ott van a szőke, nagyon technikás, s kitűnően képzett középpályás-csatár, Marcial; a sok csatában edződött Asensi; a remekül cselező, szálfatermetű szélső, Rexach; a kis trükkgép, Fortes; s nem utolsó sorban Neeskens, aki megállás nélkül rohan a két tizenhatos között.”
Hogy Cruyff miképpen fogható, azt megtapasztalta Vidáts Csaba és Komjáti András is, mert 1975 novemberében-decemberében a Vasas UEFA Kupa-párbajt vívott a Barcelonával. Odakinn Vidáts őrizte a holland extraklasszist; a 3-1-es vereség ellenére kielégítően. Az a mérkőzés másként is alakulhatott volna, csak hát Müller Sándor huszonöt méteres egyenlítő bombája után Gass István az üres kapu fölé emelt a találkozó legnagyobb ziccerhelyzetében. Azaz 1-2 helyett következett a 2-1... Pesten aztán Illovszky Rudolf edző – Vidáts sérülése miatt – Komjáti gondjaira bízta Cruyffot, ám a szünetben azzal fordult a huszonkét éves ifjúhoz: „Állítsa be a meleg vizet!” Komjáti helyett Török Péter állt be – még az angyalföldi kispadon is válogatottak ültek –, az őrző-védő szolgálatot pedig Fábián Tibor vette át. Cruyff sem Barcelonában, sem a Népstadionban nem szerzett gólt, viszont a vörös-kékek Budapesten szintén győztek a piros-kékek ellen (1-0).
A magyarokkal az idő tájt egyéb kapcsolatban is álltak. Az idényt hagyományosan felvezető Joan Gamper-tornára az Újpestet hívták meg. Az 1975-ben szériában hetedszer bajnok lila-fehérek Zámbó és Törőcsik góljával 2-0-ra vezettek, ám a házigazdák – Cruyff, Clares, majd a mérkőzést a nyolcvannyolcadik percben eldöntő Neeskens révén – fordítottak. A Szigethy – Kolár, Harsányi, Tóth József, Juhász Péter – Dunai III, Tóth András – Fazekas, Bene, Törőcsik, Zámbó összetételben futballozó újpestieknek azonban a 2-3 miatt sem kellett szégyenkezniük. (A „barcelonai” labdarúgók közül Dunai Ede, a két Tóth, valamint Juhász egy hete megjelent a lilák hagyományos találkahelyén, a játékostárs Sarlós András borozójában, ahol megannyi Megyeri úti öregfiú gyűlt egybe, hogy boldog karácsonyt és újévet kívánjon egymásnak.) A hetvenötös Újpestre jellemző: a Téli Kupa elődöntőjében 11-0-ra győzött a Kaposvár ellen, igaz, a BKV Előre-pályán tízezer néző előtt rendezett döntőben 4-1-es vereséget szenvedett a legjobb négy között a Videotont 7-1-re elkalapáló FTC-től. Na persze, az a Ferencváros KEK-döntőt vívott, s hogy eljusson a májusi bázeli csúcstalálkozóra, egyebek közt a Liverpoolt is ki kellett ejtenie. Az angol rivális 1976-ban UEFA Kupát nyert, majd 1977 és 1984 között négyszer hódította el a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Játékosai közül Ian Callaghan 640, Emlyn Hughes 474, Ray Clemence 470, Tommy Smith 467, Chris Lawler 406 bajnoki meccset játszott a klub színeiben, s akkor még nem beszéltünk a kétszeres aranylabdás Kevin Keeganről vagy arról a John Toshackről, aki a walesiekkel hetvennégy őszén és hetvenöt tavaszán játszott, duplán keserű Eb-selejtezőkön (0-2, 1-2) Cardiffban és Budapesten is gólt szerzett.
A hajdani Liverpool minimum konkurál a maival, felmentést azonban egyetlen honfitársunk sem kapott a walesiektől elszenvedett vereségek után. „Az az igazság, hogy ennyit tudunk: nem csupán tizenhárom játékos, hanem a sportág vizsgázott és ítéltetett ismétlésre a Népstadion gyepén – szólt a lesújtó bírálatok egyike. – Lehetett volna ezen az estén bármelyikünk Szőcs János kapitány helyében, a fogyatékos tudású játékosokat csak hasonlókkal tudtuk volna felcserélni, s a taktikát ugyanígy hozzájuk kellett volna igazítani!”
Hetvenötben – többek között – a következő „fogyatékosok” szerepeltek a válogatottban: Mészáros „Bubu”, Török Péter, Kovács József, Bálint, Nyilasi, Kocsis Lajos, Müller, Tóth András, Zombori, Fazekas, Bene, Branikovits, Fekete „Golyó”, Kozma, Várady, Zámbó.
Ám ugyanúgy nem volt irgalom, mint – ugyancsak hetvenötben – a Malaga–Barcelona bajnoki találkozón Cruyff-fal szemben. A holland sztár addig tiltakozott a felejthetetlen nevű Orrantia Capelastegui játékvezetőnél az argentin Raul Castronovo – a felülbírált partjelző szerint is – lesről esett gólja után, míg a mérkőzés bírája kiállította. A fővezér nem akart lemenni, s végül rendőrök kísérték le a pályáról. Ez a vendéglátó vetélytárs 2-1-es vezetésénél történt, majd a meccset 3-2-re elvesztette a Barcelona.
Viszont az 1975/76-os szezonban kettőből kétszer nyert a bajnok Real Madrid ellen...
