;;;

karácsony;

- Ünnepi asztal határokon túl és innen

Ahány ház, annyi szokás. Nyugaton, egyes részeken még ünnepekkor is megengedhetik a családok, hogy étteremben étkezzenek. Sokan azonban gyakran félkész ételeket esznek. Magyarországon kicsit más a helyzet.

BELGIUM A belga középosztályhoz tartozó emberek szeretnek étterembe járni és házon kívül étkezni. Még a családtagjaikat és a barátaikat is inkább vendéglőben látják vendégül, mint odahaza. Az átlagbelga bruttó 3 600 eurós jövedelmének több mint hét százalékát költi el vendéglátóipari egységekben, a tehetősebbek ennél többet. Élelmiszerre a családi költségvetés nagyjából 13 százaléka megy el, ami a jól keresők esetében 600 euró körül van.

A 4-5 ezer eurós jövedelemmel rendelkező középosztálybeliek egyre kevesebb időt akarnak a konyhában tölteni, és egyre többet az étkező asztalnál. Inkább félkész ételeket vásárolnak, amik gyorsan elkészülnek, és amiket csak fel kell javítani egy kis hazaival. Az ebéd vagy a vacsora elmaradhatatlan fogása a leves, amivel szintén nem sokat bíbelődnek, inkább előkészített (megpucolt, feldarabolt) bolti hozzávalók felhasználásával főzik meg. A fiatalok kedvelik az egyfogásos ételeket, például a wokban készült zöldségtálakat. Viszonylag sokan meg-megkóstolják a vegetáriánus konyhát.

A belgák sokat utaznak, és általában hazaviszik a gasztronómiai élményeiket. A hatvanas években az olasz konyhát tartották egzotikusnak, mára már a kínai és a japán sem nagyon számít annak.   

NAGY-BRITANNIA Sok brit család tart attól, hogy az étkezés osztálytársadalmi kérdéssé válik. Úgy gondolják, hogy csak a tehetős emberek engedhetik meg maguknak az egészséges táplálkozást, mert az többe kerül, míg a szegényebb néprétegek főleg olcsó, ártalmas és hizlaló feldolgozott gyorsételeket vesznek magukhoz. Az elmúlt években, nem függetlenül a tévéműsorokból ismert mesterszakácsok, mint Jamie Oliver, Gordon Ramsey, Heston Blumenthal, tevékenységétől korábban elképzelhetetlen gourmet éttermi kultúra alakult ki. A hosszú munkaidő hazájában a jól eleresztett emberek nagy előszeretettel ünnepelnek jeles eseményeket felkapott vendéglőkben, amelyekbe több hónapra előre kell asztalt foglalni. A "going out", a házon kívüli étkezés igénye mindenkire érvényes, de akinek jobban meg kell gondolnia, milyen mélyen nyúl a zsebébe, ugyanolyan jól érzi magát a helyi kocsmában vagy a nagy láncokhoz tartozó, minden főutcán megtalálható éttermekben, mint a Harvester, J D Wetherspoon, Prezzo, Wagamama. 

A britek december 25-én fogyasztják el ünnepi ebédjüket, mégpedig általában későn, II. Erzsébet délután 3 órakor sugárzott éves köszöntője után. Addigra már ugyancsak emelkedett a hangulat, mert a nagy mennyiségű alkoholfogyasztás meghatározó része minden jeles szociális eseménynek. Manapság az életszínvonalbeli különbség abban nyilvánul meg, hogy a felső középosztály pulyka helyett libát fogyaszt. A szupermarketek kiélezett versenyben állnak egymással, melyik tudja a legolcsóbb pulykát és az ahhoz tartozó változatos köreteket piacra dobni. A jobban eleresztettek az organikus pulykát vagy libát általában független hentesektől rendelik meg előre. Ugyanígy nagy ár- és minőségkülönbség van a szinte minden brit család karácsonyi asztalára kerülő töltött linzerkosárkák és a híres Christmas puding, karácsonyi sütemény végtelen választékában. A lapok segítenek eligazodni abban, melyik szupermarket árulja a legjobb ízű hagyományos karácsonyi ételfajtát, például pástétomot, lazacot, Stilton sajtot. A hagyományos karácsonyi társasjátékhoz csokoládé jár. Aki erre kevesebbet kíván költeni, az a Quality Street vagy Roses összeállítással rontja a fogait és vonalait, a középosztály minimum a Celebrations márkát, vagy a specializált csokoládébutikok, mint a Hotel Chocolat, Artisan Du Chocolat és mások finomságait fogyasztja. 

AUSZTRIA Ponty, liba, kolbász és újabban pulyka. Ezek azok a húsok, amelyek nélkül Ausztriában nincs ünnepi lakoma, legyen szó születésnapról vagy éppen karácsonyról. Az ünnepi falatokat az osztrák emberek szívesen fogyasztják családi körben, azaz általában olyan étket választanak, amit egyszerre fogyaszthatnak sokan. Például bőséges levest, egybe sütött szárnyast, magában vagy gesztenyével, almával töltve, süteményeket vagy tortát. A szabály tehát a „nagy falat” és a regionalitás, tartományonként meglepően eltérő étkezési szokásokkal.

A Magyarország nyugati határánál lévő Burgenlandban ünnepeken, főleg karácsonykor a sült liba az étkek étke, hozzá vörös káposzta és knédli, átörökölve az egykori Monarchia cseh, szlovák vidékéről. Az ünnepi asztalra füstölt lazac, vagy Tafelspitz is kerülhet. Ez utóbbi Bécsben is nagyon népszerű marhahúsleves, belefőzött velős csonttal, a forró levesből kimentett húshoz, második fogásként, spenót, almás torma, különlegesen elkészített sült krumpli jár.

Az osztrák fővárosban inkább a halétel az ünnep meghatározója, mindenekfelett a ponty (Karpfen), akár leves, akár rántott vagy sült hal formájában. Borjúhúsból készült rántott hús bővíti a választékot, de szűkebb pénztárca esetén csirkét fogyasztanak. Terjedőben van a hidegtál is. Édesség gyanánt az osztrákok nem bejglit majszolnak, hanem már napokkal-hetekkel korábban megsütött vagy megvásárolt kekszet, aprósüteményt, például kókusz csókot, vajas teasüteményt, fahéjas csillagot, vaníliás kiflit, mézes kalácsot.

Bécsben az ünnepi étket tortával fejezik be, a Sacher a menő, Karintiában a henger formájú reindlinggel, azaz kuglóffal, amit mákkal, mazsolával, vajjal készítenek. Leginkább Felső-Ausztriában díszítik az ünnepi terítéket sült almával. Minél inkább nyugatra haladunk Ausztriában, annál gyakrabban kerül virsli, különféle töltésű kolbász a díszétkezés közepébe, savanyú káposztával vagy olasz majonézzel. Az sem ritka, ha a finom húslevesbe főzik bele a virslit. Tirolban disznósült dívik, Stájerországban vadétek. Ausztriában egyre népszerűbb a húsmentes étkezés, a vega, az ünnepeken azonban mindmáig a rengeteg hús a meghatározó és ezt kívánja a hagyomány is.

Mindent megesznek, csak legyen mitA főtt krumpli-tészta-kenyér hármasa jellemzi a legszegényebb térségek lakóinak mindennapi táplálkozását, amit csak olykor színesít akciósan vett hús vagy olcsó lecsókolbász. A hurkát itt úgy készítik – s nevezik cigány-hurkának – hogy kockára vágott krumplit kevernek össze liszttel, hagymával, fokhagymával, paprikával, petrezselyemmel, s ezt tölti a piacon vásárolt disznóbélbe, majd vízben kifőzik és zsíron átpirítják: legalább egy napra jóllakik vele a család. - Mindent megesznek, csak legyen mit enni - ezt mondta lapunknak egy bodrogközi kis falucska nyugdíjas védőnője, aki arról is beszélt, hogy errefelé sok az alultáplált, vitaminhiányos, asztmás betegségekkel küzdő kisgyerek, ami visszavezethető a rossz táplálkozásra, és a legyengült immunrendszerre. Az anyák is rosszul táplálkoznak, emiatt hamar elapad a tejük, de minőségi tápszert már nem tudnak venni a csecsemőknek, ezért az előírtnál hamarabb kezdik meg a darabos ételek, netán a tehéntej adását, így az allergiás kisgyerekek száma is nő. Sajtot, húst, rendes joghurtot, zöldséget és gyümölcsöt legfeljebb az óvodában, iskolában kapnak, hétvégente pedig sok családot húz ki a bajból a Vöröskereszt rendszeresen kenyérosztása. Ózd térségében dolgozó védőnők panaszkodtak arra, hogy a televíziós reklámok is rossz hatással vannak a gyakran fiatalon szülő lányokra, asszonyokra: ha egy jól ápolt, szép és mosolygós anyuka csokoládészeletet vagy párizsit reklámoz, ők is megveszik, miközben ezek tápanyagokban nemigen gazdag ételek. Az ország legszegényebb falujában, Csenyétén mi magunk is tapasztaltunk egyfajta disszonanciát: télvíz idején drága primőrparadicsomból vett két-három szemet az egyik anyuka, magyarázatként pedig azt fűzte hozzá, hogy így ad vitamint a gyerekeknek – miközben ennek áráért már fél kiló sertéshúst is vehetett volna. A peremvidéken élők egyébként is ki vannak szolgáltatva a falusi kisboltoknak, amelyeket rendszerint a polgármester rokona működtet, s nagy haszonnal eladva az autó és pénz híján a faluba „bezárt” szegényeknek a hipermarketekben olcsón megvett, rossz minőségű felvágottakat, tartós tejeket, kukoricapelyheket és üdítőket. Doros Judit  

A környezettudatos ünnep az idei sláger: aki trendi, az fenntarthatóan ünnepel, vagy fenntartható ünneplésre buzdít. Csak azok maradnak ki belőle, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá.