Kínának nem tetsző véleményt fogalmazott meg egy külföldi sportoló a közösségi médiában, mire csapatának mérkőzéseit levette műsoráról az állami tévé. A közelmúltban kétszer is lejátszódott ugyanez a koreográfia: októberben az amerikai Houston Rockets kosárlabdacsapat elnöke állt ki a hongkongi tüntetők mellett, két hete pedig a brit Arsenal focistájával, Mesut Özil szólalt fel a főként muszlim ujgurok hatósági üldöztetése ellen szólalt fel. Mindkét esetben a csapat elhatárolódott a nyilatkozattól, mindhiába: a kínai válaszlépések már lesújtottak. Morey maga is elnézést kért, megjegyzése mégis jelentősebb ellenlépéseket váltott ki: a Houston Rockets összes kínai szponzora felbontotta a szerződést, a Tencent kínai techóriás pedig az észak-amerikai kosárlabda liga (NBA) összes meccsének internetes közvetítését felfüggesztette.
A kosárlabdacsapat 20 millió dollár bevételtől esett el, az NBA vezetősége még ennél is nagyobb veszteségtől tartott. A szövetség évtizedeken keresztül igyekezett megkedveltetni a ligát a kínai sportrajongókkal, és a befektetés már éppen elkezdett hasznot hozni – a Tencent például idén 1,5 milliárd dollárt fizetett a következő öt év mérkőzéseinek közvetítési jogáért. Az NBA ezért közleményben külön is bocsánatot kért Morey miatt, amellyel leginkább azt érték el, hogy befolyásos amerikai politikusok, köztük Donald Trump elnök is felháborodásának adjon hangot a szövetség „behódolása” miatt.
A hivatalos kínai álláspont azonban nem meghunyászkodásnak tartja az ilyen bocsánatkéréseket, hanem a korábbi provokáció jóvátételének. A kommunista állampárt a bírálatokat kínai belügyekbe való beavatkozásként, a társadalmi rend stabilitása elleni támadásként kezeli. A pekingi vezetés a kényes témák sokáig a három „T” köré csoportosultak: a gyakorlatilag önálló országként működő Tajvan, a jelentős szakadár mozgalommal rendelkező Tibet, illetve az 1989-es diáklázadások vérbe fojtásának helyszíne, a Tienanmen tér. Napjainkra - többek között - a fél éve tüntetésektől hangos Hongkong és az átnevelőtáborokba kényszerített ujgurok ügyével egészült ki a tiltólista.
A képlet egyszerű: a tabukat megsértő cégek súlyos gazdasági ellenlépésekre számíthatnak, miközben a szabályokat betartó versenytársaik előtt nyitva áll a több mint egymilliárd lakosú Kína hatalmas piaca. A kapitalizmus logikájából adódóan csak látszólagos a dilemma: a kényes kérdések feszegetését aligha lehet haszonra váltani, míg a megalkuvás tetemes haszon lehetőségével kecsegtet.
Jól példázza ezt a Harvard emeritus professzorának, Ezra Vogelnek az esete. Az amerikai kutató a modern Kína megteremtőjeként számon tartott Teng Hsziao-pingről írt életrajzot, amely az Egyesült Államokban alig 30 ezer példányban kelt el. A kínai, cenzúrázott változatából viszont több mint 650 ezret értékesítettek. Vogel hangsúlyozta, hogy nem az önérdek vezérelte: részesedését egykori egyetemének utalta, és azzal érvelt, hogy könyvének lecsupaszított változata is értékes gondolatokkal gazdagította a kínai olvasókat.
A nemzetközi nagyvállalatok viszont általában nem is próbálják igazolni tettüket: természetesen a profitot választják, és mindent elkövetnek, hogy elkerüljék Peking haragját. A Mercedes-Benz egyszer például bocsánatot is kért, amiért a közösségi médiában a (tibeti buddhisták által politikai és vallási vezetőjüknek tekintett) dalai lámát idézték.
Kína óriási piacának még a csillogásáról híres Hollywood sem tud ellenállni. A Disney 2016-os képregényfilmjének, a Doctor Strange-nek a forgatókönyvírója bevallotta, hogy egyik szereplő azért lett tibeti helyett kelta származású, nehogy a kínaiak számára érzékeny kérdést feszegessenek és elveszítsék a több mint egymilliárd lehetséges nézőt. Valószínűleg hasonló meggondolásból vették le a tajvani zászlót Tom Cruise karakterének bőrdzsekiről, a Top Gun jövőre mozikba kerülő folytatásában.
A piaci hozzáférés biztosítása vagy megvonása mellett Pekingbe más eszközöket is bevet. A számára kedves véleményeket megfogalmazó újságírókat és tudósokat ösztöndíjakkal, illetve ingyen tanulmányutakkal jutalmazza, míg a bírálóitól megtagadja a vízumkiadást vagy -hosszabbítást.
Mégis akadnak, akik ellenállnak az ázsiai szuperhatalom nyomásgyakorlásának. A provokatív tartalmairól ismert South Park rajzfilmsorozat egy epizódot a kínai cenzorok gúnyolásának szentelt, majd a készítők az NBA megalázkodását kifigurázó levélben ”kértek bocsánatot” Pekingtől.
A tavaly prágai polgármesterré választott Zdenek Hrib sem törődik Kína befolyásával, rendszeresen bírája az ázsiai országot emberi jogsértései miatt. A kalózpárti politikus fel is mondta a cseh főváros és Peking között testvérvárosi megállapodást, mivel egyoldalúnak találta, hogy az egyezmény részeként el kell fogadniuk az "egy Kína"-elvet (miszerint a kommunista berendezkedésű ország képviseli az egyetlen legitim kínai államalakulatot). Sőt, Hrib a hírek szerint tovább fokozná a viszályt: a "rivális Kína" (Tajvan) fővárosát Tajpejt tenné meg Prága testvérvárosának.
Svédország sem volt hajlandó meghunyászkodni az ázsiai szuperhatalom előtt. A múlt hónapban a kínai diplomácia hevesen tiltakozott, amiért a svéd PEN klub a svéd-kínai kettős állampolgárságú Gui Minhainak ítélte oda az üldözött íróknak járó Kurt Tucholsky-díjat. Peking fenyegetései ellenére a stockholmi kormány egy tagja, Amanda Lind kulturális és demokrácia-ügyi miniszter beszédet mondott az átadón. A kínai nagykövet emiatt súlyos gazdasági szankciókat helyezett kilátásba Svédországgal szemben.
Térhódítás pekingi módra
Kína zsarolással próbálta saját cégét versenyelőnybe hozni – adta hírül nemrég a dán sajtó. Mindez a Dániához tartozó (Európai Unión kívüli) autonóm közösségében, az alig 50 ezer lakosú Feröer-szigeteken történt. Feng Tie kínai nagykövet állítólag egyértelművé tette a szigetország miniszterelnöke számára: a kétoldalú szabad kereskedelmi megállapodás létrejötte azon múlik, hogy a Huaweit megbízzák-e az újgenerációs mobilhálózat (5G) kiépítésével. Az eset csak véletlenül derült ki: a szigetország kereskedelmi minisztere egy tévéinterjú előtt éppen munkatársát tájékoztatta a nyomásgyakorlásról, nem is sejtve, hogy a stáb már bekapcsolta a ruhájára rögzített mikrofont. A felvétel megjelenését követően mind a Feröer-szigetek, mind Kína tagadta, hogy fenyegetés történt volna.
Az ázsiai szuperhatalom részéről egyáltalán nem lenne szokatlan, hogy közbenjár a Huawei érdekében. Az elmúlt hónapokban azonban csak annyit próbálták elérni, hogy a kínai telekommunikációs cég indulhasson 5G-hálózatfejlesztési tendereken. Többek között az Egyesült Királyságot, Németországot és Indiát is súlyos gazdasági következményekkel fenyegették, ha kizárnák a Huaweit a lehetséges beszállítók közül.
Peking szerint ők mindössze azt szeretnék, ha a kínai techóriást mindenhol méltányos módon kezeljék. Arra hivatkoznak, hogy ellensúlyozni kell azt a nyílt "lejáratókampányt", amelyet az Egyesült Államok folytat a Huawei ellen. Az amerikai kormányzat tavaly óta igyekszik meggyőzni szövetségeseit, hogy a vállalatot teljesen ki kell zárni az 5G-hálózat kiépítéséből, mivel eszközeik nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek.
A vita egyik kulcskérdése, hogy mennyire tekinthető önállónak a Huawei. A vállalat állítja, hogy a pekingi kormányzattól teljesen függetlenül működnek, amerikai tisztviselők azonban úgy látják: Kínában egyáltalán nincsen nyugati típusú magánszektor, a rendszer sajátosságaiból adódóan szükségszerű az összefonódás a kommunista állampárt és a cégek között.
A Huawei kapcsán annyi mindenesetre világos, hogy az ázsiai szuperhatalom teljes gazdasági erejét hajlandó latba vetni egy-egy vállalat érdekében. Egyelőre azonban nem egyértelmű, hogy Kína valóban a nyomásgyakorlással valóban csak a tisztességes verseny biztosítására törekszik vagy a verseny torzítására, ahogyan az a feröer-szigeteki botrány kapcsán kirajzolódott. Utóbbi esetben a kínai térhódítás könnyen öngerjesztő folyamat lehet: minél nagyobb gazdasági befolyásra tesz szert Peking, annál könnyebben tud számára előnyös üzleteket kikényszeríteni.
