Amikor 1944. december 21-én a szovjet csapatok szorosabbra fogták a Budapest körüli ostromgyűrűt, bent a városban pedig elszabadult a nyilas terror, Raoul Wallenberg, a zsidómentő svéd diplomata különös ajándékot kapott magyar harcostársaitól. A karácsonyi "meglepi" egy kis könyvecske volt a védlevél, vagy ahogy német nevén elhíresült, a Schutzpass históriájáról. Vagyis arról, hogyan, mikor és kik használhattak volna ilyen mentőpapírokat a világtörténelem vérzivataraiban. Az írásmű 75 évvel ezelőtt, az ostromlott városban néhány tízen-, huszonéves fiatal értelmiségi tollából született. Így tisztelegtek az akkor Pesten szolgáló Wallenberg hősiessége előtt, elvégre a fegyvertelenül harcoló svéd számára egyszerre volt kard és pajzs a Schutzpass a pusztulásra ítélt pesti zsidóság megmentéséért vívott küzdelemben. Védlevele azt igazolta, hogy felmutatója a svéd állam oltalma alatt áll, bízva abban, hogy az okmány még a hétpróbás gyilkosokat is meghátrálásra kényszeríti.
A Wallenbergnek ajándékba adott Schutzpass-emlékkönyv azonban nemcsak születésének körülményeiben, hanem feldolgozásában is rendkívüli. A németül, írógépen, egy példányban készült szöveg és hozzá a festmények a művészettörténet egy-egy meghatározó stílusirányzatának tükrében historizál a védlevelekről az ősember falfirkájától a középkori Bizánc mozaikpadlóján, vagy a flamand olajfestészeten át egészen a modern futurizmusig. De mindezt egyfajta intellektuális, nagy tárgyi tudást feltételező csavarral, hiszen a stílus-hű illusztrációs rajzok, a festmények, csakúgy, mint a hozzájuk írt Schutzpass-ismertetők, kitalációk. Valójában csupa bolondozás az egész, művészettörténeti zsargonban előadva. Már a képaláírások is ezt sugallják: „Giacomo Biboldo felmutatja Schutzpassát a német zsoldosnak. 1504 olajfestmény, Milánói Nemzeti Galéria”. Vagy Pablo Piacassóra hajazva: „Chicasso (Pablo Miundso) 1910-Schutzpass és csillag 1931. Tempera. Washington. Knight Collection”. Az avatatlan olvasó csak alaposabb tanulmányozás után eszmélhet rá: akasztófahumorral megírt remekművel van dolga.
Ma már köztudott, hogy Budapest bevételét követően a szovjetek elfogták Wallenberget, eltüntették Sztálin tömlöcében. Mindennek fényében sovány vigasz, de a Schutzpass-füzet csodába illően fennmaradt. A romok alatt, az utolsó búvóhelyen, a fellelhető dokumentumok közt kutatva Lars Berg svéd követségi attasé ráakadt a könyvre, hazavitte Stockholmba, átadta Maj von Dardelnek, Wallenberg édesanyjának, majd később Wallenberg húga, Nina Lagergren őrizgette azzal, hogy egyszer majd közkincsé teheti.
A közzététel azután következett, hogy Forgács Gábor, az alkotógárda túlélőinek egyike – több mint fél évszázaddal a háború után – találkozott Nina Lagergrennel. „Dráma volt ez is” – idézte fel a kései megismerkedést Forgács Gábor özvegye, Dénes Katalin és fia, Forgács András, akik folytatva a Forgács család misszióját (a nagyapa, Vilmos, s két fia, Gábor és Pál mindnyájan Wallenberg segítői voltak), ma is ébren tartják a svéd diplomata és magyar segítőik emlékét. Ennek részeként jelentették meg a Schutzpass- emlékkönyv hasonmás kiadását (Raoul Wallenberg karácsonya Budapest 1944. – Kolor Optika Nyomda és Kiadó Bt., 2004) a németen kívül magyar, svéd és angol nyelven, Forgács Gábor visszaemlékezésével. Ebből többi közt kiderül, hogy a mű spiritus rectora Sugár Péter, a német irodalom nagyreményű ifjú tudósa volt.
A kiadványban – ugyancsak veretes németséggel – ő írta a Wallenbergnek ajánlott karácsonyi védlevél-elégiát. Végzete jelképes: az ajándékozás napján Sugár Péter újabb mentőakcióra indult sorstársainak megmentésére a nyilasok fészkébe, az Andrássy-laktanyába. De felismerték, Wallenberg sem tudta megmenteni, agyonlőtték.
„A Schutzpass nem Wallenberg-találmány” – mondja Szita Szabolcs történész, a magyar holokauszt kutatója, aki a vészkorszak oltalomleveleit tanulmányozva könyvkiadásra készül e témában. Ahogy egyre sokasodtak a zsidóságot sújtó intézkedések, a jogfosztástól egészen a népirtásig, úgy szaporodtak, hovatovább iparággá a különféle védlevelek, mentesítő bizonyítványok. Az ilyen oltalmazó papírok kibocsátásában élen jártak a semleges országok pesti követségeinek bátor, nemes lelkű diplomatái. Raoul Wallenbergen és több más svéden kívül a holokauszt krónikásai elsők között emlegetik Angelo Rotta, pápai nuncius, Carl Lutz, vezető svájci követségi beosztott, Ángel Sans-Briz, spanyol ügyvivő, Friedrich Born, Nemzetközi Vöröskereszt-fődelegátus, Valdemar Langlet, Svéd Vöröskereszt-megbízott, Giorgio Perlasca, spanyol konzulként fellépő olasz kereskedő cselekedeteit: humanizmusuktól vezérelve mind vakmerően cselekedtek az üldözöttek érdekében, ezerszámra bocsátottak ki védleveleket - igazit, hamisat.
A menekítésekben kulcsszerepet játszottak a különféle cionista csoportosulások is – jegyzi meg Szita Szabolcs –, de az igazsághoz tartozik, hogy akadtak kufárok jócskán, a halál árnyékában valóssággal virágzott a Schutzpass feketepiaca. Túlélői beszámolókra hivatkozva az archivnet.hu portálon, Szécsényi András azt írja, hogy „a svéd védlevél számított a legértékesebbnek, mert a svájci, vagy a vöröskeresztes papírokkal szemben sokkal kevesebb volt belőle forgalomban, kinézete is komolyabbnak tűnt, a tulajdonos fényképe is látható volt rajta, s a nyilasok is jobban respektálták”. Elemzésében hozzáteszi, hogy zsidók és nem zsidók igazolására ugyanazon okmányok szolgáltak, ami viszont a hamisításoknak kedvezett. Katonakönyvek, munkakönyvek, anyakönyvi kivonatok, kikeresztelkedési, lakhatási és alkalmatlansági iratok tartoztak ide. A hamisított orvosi papírok közül alighanem az a legbizarrabb, amely igazolja, hogy felmutatójának nem vallási, hanem egészségügyi okokból távolították el fitymájáról a bőrt. Ilyen dokumentum akár életmentő is lehetett, mivel a nyilas téboly razziázó terrorlegényei a körülmetélést is ellenőrizték.
A Schutzpass ma már csak múzeumi vitrinekben mementóként, vagy családi fiókok mélyén, a felmenőktől hátrahagyott (emlék)tárgyként él tovább. De ma is üzletelnek vele. Így volt ez néhány éve, amikor a Sotheby’s aukciós ház New York-i könyvárverésen egy Wallenberg aláírásával, 1944 októberében kiállított Schutzpass került kalapács alá. Az „eredeti Wallenberg” igazi ritkaságnak számít a régi könyvek piacán, megadnak érte akár 18 ezer dollárt is.
