Általában nem hálás feladat a nagy nehezen leváltott fideszes vezetők helyére lépők kritizálása. Azonban van egy dolog, ami az olvasói hálánál is fontosabb valamire való publicista számára: az igazság keresése. Barátaim, akik szívesen olvasták erősen kormánykritikus írásaimat, sorra kérdezgettek október 13-a után, hogy miről fogok a jövőben írni. Marad téma bőven, sőt egészen új céltáblák is állítódnak. A háztájiban indítok.
A Magyar Orvosi Kamara népszerű, kitűnő előmenetelű új elnöke letette friss névjegyét, amelyre a régiek helyett három új kulcsszót kell majd beírnunk a keresőbe: demagógia, hamis szolidaritás és szereptévesztés. Rosszul hangzik, de nézzük a tényeket.
Eléggé meg nem vethető kormányunk új társadalombiztosítási szabályokat vezetett be, azzal a pompás lényeglátással, amelyet tőlük már elvárunk. Éspedig azt, hogy akinek nincs befizetve a TB járuléka három hónapon át, az nem kaphat ingyenes ellátást az állami kórházakban és rendelőkben. Mehet a konkurenciához pénzért, vagy a sóhivatalba térítésmentesen. A temetőbe nem, mert az jóval drágább, mint a rendelő, még ha harmadosztályú temetést választ is a halandó.
Az Orvosi Kamara új vezérkara embertelenség fennforgására hivatkozva arra kéri az államfőt, vesse latba hallatlan tekintélyét, és vétózza meg ennek a határozatlan, meggondolatlan, forrófejű kis kormánynak a rendeletét. Semmi különös, csak ahogy szokta. Biztosak lehetünk benne, hogy vagy megteszi, vagy nem, és forrófejű, ámde rettenthetetlen kormányunk magába száll, és visszavonja a frászkarikát, vagy nem.
A baj ezzel az, hogy teljesen mindegy, mit dönt mindannyiunk elnök ura. A gyakorlati helyzet nem változik. Ugyanis a járulékbefizetés nélkülieket a jelenlegi helyzetben is fizetésre kellene bírnia az orvosnak, ami természetesen nem tud megtörténni, sok okból: bemelegítésül az okok közül említsük meg azt, hogy az orvosok többsége nem tart magánál számlatömböt, pénztárkönyvet és pénzes-szekrényt, amely kellékek nélkül a befizetett pénz elveszti térítési díj jellegét, és átmegy sima paraszolvenciába.
Arról természetes szó sincs, amitől a média hangos, hogy akár egyetlen magyar orvos lenne, aki visszautasítaná a rendezetlen számlájúak ellátást. Ha valakinek ezt nagyon tudnia kellene, az a kamaránk elnöke. Az új szabályozás adna három hónap haladékot a nemfizetésre, így a páciens csak három hó múltán hullana ki a társadalombiztosítás mézes-kosarából. Ez ellen kellene tiltakoznunk? Nem hiszem. Viszont arról nem szól az új szabályozás, hogy ez alatt a kilencven nap alatt kinek és milyen szervezeteknek kellene elérni, hogy (valamilyen) egészségbiztosítása mindenkinek legyen.
Megmondom: Magyarország kormányát terheli a felelősség, amely költségvetési pénzből működtet egy állami tulajdonban lévő egészségügyi ellátó hálózatot. Ilyen körülmények között elfogadható ellátást ígérni becstelenség. A járulékfizetés adókénti behajtása miatt alakult ki az a helyzet, amelyet ilyen látszat-rendeletek sora és a miattuk való tiltakozás soha sem fog megoldani. Piacgazdaságra emlékeztető rendszerben csak az egészségügy biztosítási alapú finanszírozása hozhat pozitív, szolidárisan is igazságos változást.
A szerző orvos