Mi volt az első lépés az űrbe?
Az indíttatást a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem adta, ahol tehetséges hallgatók csapatával elkészítettük Magyarország első műholdját, a Masat-1-et. Az ötlet Marosy Gábor egyetemi hallgatótól származott, aki egy lengyel-magyar űrkonferencián vett részt és azzal állt elő, hogy ha a lengyelek képesek voltak rá, akkor mi is eljuttathatunk az űrbe egy saját kis műholdat. A hallgatói lendület azután végig megmaradt a program idején és mi oktatók támogattuk őket. Ennek a projektnek a során váltak ezek a fiatalok önálló mérnökökké. Közülük kerültek ki azok az űrmérnökök, akikre alapozhattunk egy erre a területre specializálódott céget.
Mekkora volt ez a kis műhold és mi volt a feladata?
Ez egy 10 centiméter élhosszú kocka volt, amit még 2007-es technológiával fejlesztettünk. A műhold 2012 februárjában állt Föld körüli pályára és 2015. januárjában érkezett vissza a légkörbe, ahol megsemmisült. Addig azonban rengeteg tapasztalattal lettünk gazdagabbak általa. Viszont cégként fogtunk egy fehér papírt és új technológiai alapokra helyezve kezdtük el fejleszteni az új műholdunkat. A Masat-1 teljesítménye a felhasználható energiát és a Földre továbbított adatmennyiséget tekintve is korlátozott volt. Ezért egyebek mellett csak egy viszonylag kis felbontású kamerát helyezhettünk el benne, ám ez kiválóan megfelelt arra, hogy tesztelhettük, képesek vagyunk az űrből felvételeket készíteni a Földről, és azokat elhelyezhettük egy adatbázisban. Ez a főirány ma is, persze már egészen más technológiai, technikai körülmények között.
Mire képesek ezek a műholdak?
Kiválóan alkalmasak arra, hogy földi szenzorok adatait gyűjtsék az űrből (IoT), hogy távérzékeljenek, vagy űridőjárást figyeljenek meg és jelezzenek előre. Ezekkel az adatokkal képes támogatni a mezőgazdaságot, az energetikai szektort, a katasztrófavédelmet vagy a logisztikai ágazatokat. A klímaalkalmazkodásban is jelentős szerepük lesz ezeknek a kisműholdaknak. Ehhez olyan európai és japán cégekkel kell együttműködnünk, amelyek képesek ilyen kis műholdakra nagy felbontású optikával ellátott kamerákat kifejleszteni. Ezekkel a kamerákkal egyebek mellett támogathatjuk a precíziós mezőgazdasági technológiákat, becsülhető a biomassza, illetve a mezőgazdaságban kibocsátott gázok típusa. Emellett feltérképezhető egy-egy területen a csapadékmennyiség, vagy az aszály mértéke, az öntözés hatásfoka, de akár kártevők jelenléte is kimutatható.
Ennek mi a gyakorlati haszna?
Például az, hogy egy parcellán belül is kimutatható az adott növényi kutúra állapota. Így a gazda csak a szükséges növényvédőszer, vagy műtrágya mennyiséget használja fel a vetésterületre. Környezetterhelési szempontból nem mindegy, hogy milyen koncentrációban, milyen területre, mennyi vegyszert, műtrágyát viszünk ki. Ráadásul az adatokból az is kiderül, milyen fajta kártevő, vagy fertőzés ellen kell védekezni, illetve jelzi, hogy valami megtámadta a vetést. Mindezekre kiválóan alkalmasak a kis műholdak, s ezeken a fejlesztéseken dolgozunk jelenleg is.
Ez a szolgáltatás már elérhető a gazdák számára?
Úgy vélem 2-3 éven belül bevezethető ez a szolgáltatás. Ezeket a technológiák elérhetők a világban és mi tudjuk integrálni ezeket. Most már a befektetőkön a sor, hogy akarnak-e ilyen szolgáltatásokon keresni.
Milyen területeken alkalmazható még a műholdas adatszolgáltatás?
Egyebek mellett a vízgazdálkodásban, urbanisztikában, bányaművelésben és még számos területen fölhasználhatók a kis műholdas szolgáltatások. Természetesen nem csak kamerát vihet magával a kis műhold. Megoldható szenzorhálózatok adatgyűjtése is. Így például az oceanográfusok számára a tengerekről, óceánokról szolgáltathatnak adatokat, de a cunamielőrejelző bóják jeleit is képesek fogni és az előrejelzéssel emberéleteket lehet megmenteni. Egyre nagyobb gondot okoznak a hatalmas erdőtüzek, amelyek nemcsak helyileg telepített szenzorokkal, de az űrből figyelő műholdakkal is könnyen felismerhetők, és a kisműholdak gyorsasága miatt nagyon korai fázisban észrevehetők, valamint az események követhetőek. Különösen az olyan országokban jelentene ez segítséget, mint Ausztrália vagy az USA-ban Kalifornia. Mindkét államban házakat emésztettek el a lángok és halálos áldozatok is voltak. Ezenkívül az illegális fakitermelést is leleplezhetnék ezek a műholdak. Ma már olyan szenzorok is léteznek, amelyek a láncfűrész hangját elválasztják az erdő természetes hangjaitól és jelzik a műholdra, az pedig helymeghatározással riaszthatja az erdészeket, valamint a nemzeti parki őröket.
Hogyan zsilipelhet át egy kis magyar cég a nemzetközi űrkutatás területére?
Nagy lendülettel és elhatározással. Ez persze minden iparágról elmondható, de az űriparban egy projektelőkészítési és -átfutási ideje egészen más skálán mozog, mint egy más fajta ipari fejlesztésnek. Jelenleg már nemcsak a kis műholdas projektekben veszünk részt, hanem nagy műholdas energiaszétosztó-rendszerek fejlesztésével is foglalkozunk. Ezeknél az előkészítés 1-3, a program megvalósítása pedig 3-6 évig is eltarthat. Az űripar olyan forrásigényes, hogy többnyire állami pénzek is szükségesek a programokhoz. Kevesen tudják, hogy Elon Musk a rakétaprogramját 70 százalékban az amerikai államtól kapott támogatásból hajtotta végre. Eredetileg a NASA kapta a megbízást, de megérte nekik kiszervezni a projektet. A titok nyitja, hogy a civil szektor rákényszerül a versenyképes árakra és a határidők betartására. A hazai űripar fejlesztése is nagyban függ az állami szerepvállalástól. Szakmai körökben úgy számolnak, hogy egy befektetett euró ebben az ágazatban hat eurót hoz. Az állam közvetve, a fejlődő, növekvő, a világpiacon is megkapaszkodó cégek államháztartási befizetésein keresztül profitál, így biztos lehet a befektetés megtérülésében. Az utóbbi időben a nagy nemzetközi befektetők, alapkezelők is nyitnak az űripar felé.
Mivel és mikor lépnek ki újra az űrbe?
A mostani zászlóshajónk egy háromegységes kis műhold, ami háromszorosa a Masat-1-nek és űridőjárási megfigyeléseket, adatgyűjtést végez majd. Vizsgálja a napkitöréseket, illetve a Föld légkörébe tartó részecskéket is. Ha képesek vagyunk elemezni a Földhöz közeli teret, akkor vizsgálhatjuk a Hold és a Mars közeli világot is, amelyek elengedhetetlenek a tervezett expedíciókra, esetleg kolóniák létrehozására gyakorolt hatásuk miatt. Ez a projekt 2017-ben indult és várhatóan 2020 végén, 2021 elején lesz a start. Jövőre már az Európai Űrügynökség szabványainak megfelelő hardver, elektronikai alrendszerek gyártását is beindítjuk. Így nemcsak a fejlesztést, de a teljes szolgáltatást is elhozhatjuk Magyarországra.
Milyen alapfeltételei vannak az ágazat fejlődésének?
Nagy lehetőségek vannak a magyar űriparban, de ehhez fontos az űrtevékenység, az űrkutatás, az oktatás. Ezt a hármas egységet kell együtt kezelnünk, mert ez szolgáltatja a tudományos és HR hátteret az űriparnak. Ne feledjük, amit ma űrkutatásként emlegetünk, az 5-10 év múlva ipar lesz. Ha nincs megfelelő oktatás, akkor nem lesz elegendő ember az „űriparosításhoz”, kutatáshoz.
A hazai oktatáspolitika mennyire felel meg az elvárásoknak? Honnan lesz elegendő jól képzett szakember?
Attól, hogy az utóbbi néhány évben nagyobb hangsúlyt helyeznek a reáltárgyakra, rövid távon még nem várható áttörés. Az irányt jónak tartom és látszik javulás, továbbá fontos kiemelni, hogy nagyon jó szakemberek kerülnek ki például a Műegyetemről. Bár a vállalkozásoknak nehéz jó mérnököket találni, de nem reménytelen. Egyébként a mérnökhiány nem hungarikum. Néhány jóval fejlettebb ország még nálunk is nehezebb helyzetben van. Itthon viszont a három meghatározó űripari cégnél több kellene. Ez nemcsak a verseny miatt lenne jó, hanem ha egy nagy megrendelés érkezik, azt egy adott országon belül kellene megoldani. Jelenleg nem tudok behozni igazán nagy megbízásokat, mert nincs annyi cég, amelyekkel le tudnánk fedni a feladatokat. Ezért esünk el jelentős, nagy költségvetésű projektektől. Pedig ezek a projektek 300-400 űripari mérnöknek, a beszállítói, gyártói szegmensben pedig további 600-700 mérnöknek adnának munkát az ágazatban. Ezen a területen a hozzáadott érték jóval meghaladja sok ipari területét. Persze fontos lenne, hogy az Európai Űrügynökségi befizetésünk összemérhető legyen legalább a román, cseh vagy lengyel mértékkel. Most nagyságrendileg kevesebbet fizet be a magyar állam a jól kihasználható opcionális programokra. Illetve lehetne fokozni a más ügynökségekkel való együttműködést. Így lehet megfelelő referenciát szerezni, és ezek együttműködések jelentik az ugródeszkát a nagy nemzetközi programokhoz, a jelentős űripari cégekhez.
