Nagyszerű, hogy sokan összejöttünk, mert az igazat megvallva az őszi szavazás után nem vártam, hogy ennyien leszünk, ugyanis sokakban felvetődött, hogy a posztok elosztása csalás eredménye, de én magam számoltam át a kenyeres kosarakba dobott fecniket – mellesleg jegyzem meg, hogy a szavazócédulákon felbukkanó gyomorforgató karikatúrák rajzolóit a stílusról felismertem –, szóval mindig nehéz lecsillapítani a kedélyeket, és összehozni a jó embereket, beleértve azokat is, akik hibáztak, és mielőtt még közbeszólnának, elmondom, hogy köztük vagyok én is, az előző negyedév omló vakolatában és az ezt kísérő bizalmi erózióban én is benne vagyok, ne aggódjanak amiatt, hogy kimentem magam bármiféle felelősségre vonás alól – és elhihetik, hogy helyettesként volt pár álmatlan éjszakám, mint gondolom, önök közül is van olyan, aki sokat forgolódott, és nem csak az öregedő vízvezetékrendszerből szűrődő zajok miatt –, mert ahogy a siker, úgy a sikertelenség is a közös felelősségünk, összetartunk, össze is tartozunk, és a napnál is világosabb, hogy nehéz megemészteni, hogy mások, akik később érkeztek közénk, hogy finoman szóljak, a friss beköltözők, szóval hogy ez a csoport megtörte sorainkat, vagy hogy úgy mondjam, a hátsó ajtón rontottak ránk, amelyhez nem is adtunk kulcsot, és ott grasszálnak az épületek között, a támogatásból felhúzott pihenőpark padjait koptatják, anélkül, hogy hozzájárulnának a közös tér szépítéséhez, mintha beülnének a készbe, és közben hálátlanul, megkerülve a választott vezetőinket, felfelé törekszenek, stílusosan mondva, a legfelsőbb szintekre, oda, ahová még a lift se megy fel előzetes bejelentkezés nélkül, és ezt ők nagyon jól tudják – ha netán itt vannak most közöttünk, akkor személyesen nekik címezve a mondatot –, igen, ti nagyon jól tudjátok, hogy az elnök urat nem lehet megkerülni, és nem azért, amiért ti gondoljátok, mert megkerülhetetlen, vagy mert csak az ő kizárólagos döntése számít – most lehet, hogy egyesek elkeserednek, mert kész összeesküvés-elméletekkel érkeztek, hogy a felsőbb szintekről csak lenézik a többieket, persze konkrétan lehet, hogy lenéznek, de átvitt értelemben semmiképp –, mert nem így van, és biztosítalak titeket, társaimat, ha áttérhetek a kollektív tegezésre, és ebben a barátságos megszólításban már nem csak azok vannak benne, akik a lázongó tömböt alkotják, hanem mindannyian, mert azt szeretném érzékeltetni, hogy az ellentétes ideák világában is lehet békés szomszédokként együtt élni, példát mutatni más közösségeknek, ahol netán bizalomdeficit alakul ki, ahol a padokba éjjel obszcén szavakat karcolnak, ahol a bejárati lámpákat kicsúzlizzák, vagy a búra alól kilopják az égőt, a képviselő postaládája kutyagumitól bűzlik, mert ez is az elégedetlenség egyik megnyilvánulása, nem vitatkozom én senkivel, hogy ennek nincs meg a maga helye, módja, ideje, de pont akkor, amikor az elnök úr lejön hozzánk, akkor azt hiszem nem kéne szabotálni, mint a múltkor – most látok egy-két lehorgasztott tekintetet –, megakasztani a liftet két emelet között, és püfölni az ajtót kívülről, ahogy tényleg csak a telepszéliek szokták, és elfoglalni a számára kijelölt parkolót úgy, hogy a csíkra állni, mint egyes kevésbé tapasztalt úrvezetők, bár azt hiszem, hogy az úr megszólítás itt kifejezetten túlzó, mert legyünk végre büszkék arra az emberre, aki beveti a befolyását a közösség érdekében, aki nagynyomású mosóval letisztítja a vakolatról az ellene felhozott, igaztalan vádakat, aki szembeszáll a tömbösödéssel, sürgeti a szintek közti kommunikációt, aki maga is az elsőről származik, de többször megjárt minden lépcsőt és házat, míg feljutott oda, ahonnan most irányítja életünket, és itt kérlek titeket, ne legyetek irigyek, mert magasan élni nem mindig veszélytelen, sokan már nem bírnánk a caplatást áramszünet esetén, de örüljünk, hogy ő még mindig ereje teljében van, és bár most bokros teendői miatt – utalok itt a pihenőpark támogatásának elnyerésére – keveset van közöttünk, de a Facebookon látjuk folyamatos jelenlétét – a ciccegőknek üzenem, hogy soha nem jelöl senkit, de minden jelölést elfogad –, az Instagram képein a lépcsőfordulóban kialakított installációkban gyönyörködhetünk, a Twitteren megosztott vicces elszólásait pedig még a telepi madarak is csiripelik, amelyeket vehetünk akár szelíd intelmeknek, mert ő már csak ilyen, közvetlen és jópofa – igen, skandáljuk ütemesen, elnök úr, elnök úr, mert már hallom is a liftet, ahogy az ellensúly a magasba lendül, a drótkötelek biztonsággal teszik a dolgukat egy jól karbantartott lépcsőházban, ő pedig leszáll hozzánk, nemsokára itt áll az alagsori klubhelyiség ajtaja előtt, fogadjátok szeretettel a lakóbizottság elnökét, Népfia János elnök urat, a kilencedikről!
