Több tízezer ember vonult utcára, mikor a Fidesz öt évvel ezelőtt azt tervezte, megadóztatja az internetezést. Hétfőn ezrek gyűltek össze a fővárosi Madách téren, hogy (egyébként nagyon helyesen) kiálljanak a szabad színházak mellett és a kulturális élet szétverését jelentő fideszes törvénymódosítással szemben. Az egy nappal későbbi, a hajléktalanság kriminalizálása ellen szervezett tüntetésen azonban már csak pár száz ember toporgott a hidegben a Széll Kálmán téren, az emberi jogok világnapján. A tüntetés résztvevői arra próbálták felhívni a figyelmet, hogy a nincstelenség nem választott életforma, hanem a társadalmi kirekesztettség állapota, amit nem szabadna büntetni.
„Lakatosné Jutka vagyok, harminc éve hajléktalan – kezdi felszólalását egy középkorú nő. – Ma Magyarországon 32–35 ezer között mozog a hajléktalanok száma, miközben országos szinten mindössze 11 900 ágy érhető el a rászorulóknak. Két lehetőség van: élősködőktől fertőzött, túlzsúfolt szálló vagy a börtön! (A parlament ugyanis tavaly úgy módosította a szabálysértési törvényt, hogy börtönnel is büntethető, aki »életvitelszerűen« az utcán tartózkodik – szerk.) A jelenlegi alkotmánybírák szerint ez vagy legfeljebb ez jár a politikai közösség legszegényebb tagjainak… Azért vagyok ma itt, mert az életem a tét… A hajléktalanság nem bűn, hanem állapot.”
Valaha Jutkának is volt fedél a feje felett, igaz, állami gondozott gyermek volt, aki családon belüli erőszak áldozata lett, az első házassága után pedig albérletbe került, ám mikor megszűnt a munkahelye, nem tudta tovább fizetni a lakást. „Lakcím nélküli lettem, és ha Magyarországon valaki lakcím nélküli, az »nem megbízható« ember, nem kap munkát, vagy csak nagyon nehezen, feketén” – meséli az asszony, akinek óriási erőfeszítésbe került talpon maradni. Jelenleg a Menhely Alapítványnál dolgozik napi 4 órában, és több mint húsz éve magánterületen, egy kunyhóban élnek a férjével, ahol télen sparhelttel fűtenek.
Üzenet a karácsonyfa alá
A Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért és az Utcajogász közös megmozdulásán az utcán élők üzeneteket is küldtek azoknak az alkotmánybíráknak, akik idén nyáron döntöttek úgy: a hajléktalan emberek kriminalizálása és börtönbe zárása nem ütközik az alaptörvénybe. „Nem akarjuk rendeltetésellenesen használni a közterületet, csak éppen nincs hol laknunk…” – olvasható az egyik képeslapon. „Remélem, jól fogja érezni magát karácsonykor, miután a hátrányos helyzetű hajléktalan emberek büntetése mellett szavazott júniusban” – írja egy másik érintett. Öt alkotmánybíró egyébként különvéleményt adott ki, amelyben jelezték: ők nem értenek egyet a többségi döntéssel. Ők is kaptak üdvözlőlapokat: a hajléktalan aktivisták nekik megköszönték, hogy emberségesen jártak el.
A tüntetésen jó pár fiatal résztvevőt megszólítottunk, miért vannak jelen. Többük elárulta, nem tervezték, hogy aznap tüntetésre mennek, de kíváncsivá tette őket a tömeg, és mivel egyetértenek a követelésekkel, maradtak. Így idővel körülbelül 300 ember állt és hallgatta az egyre szomorúbb és dühítőbb tényeket.
„A várakozásaimhoz képest sokan voltak, én legalábbis már ennek a »tömegnek« is örültem” – mondja Szegő Dóra szervező, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa. Szerinte sajnos a hazai jogi lehetőségeket az alkotmánybírósági beadvánnyal kimerítették. Elzárási ítélet pedig egyelőre nem született, az érintetteket vagy gyorsított eljárásban felmentették, vagy figyelmeztették.
A következő lépés az lehetne, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak tiltakozásul az elzárás büntetése ellen. Ilyen ítélet nélkül azonban erre nincs lehetőség. „Akkor sem, ha sok esetben meg is bilincselik a hajléktalanokat, amivel sérül az ártatlanság vélelméhez való joguk és az emberi méltóságuk is” – ezt már Viszló Sára, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza teszi hozzá, aki ezt azzal toldja meg: sok esetben a hajléktalanokat távmeghallgatás keretében hallgatják meg, így fizikailag nem is lehetnek jelen a saját tárgyalásukon. „Ilyenkor egy kivetítőn keresztül látják őket a tárgyalóban, még akkor is, ha egyébként az adott épületben tartózkodnak. Nem értjük, mi az oka annak, hogy személyesen nem lehetnek jelen a saját meghallgatásukon, még akkor sem, ha ezt kifejezetten kérik az ügyvédeik” – tájékoztat Viszló Sára a megalázó és diszkriminatív körülményekről.
Megmenthetnék az embereket
Az utóbbi időben visszaszorultak az előállítások, de Szegő Dóra szerint ez biztosan nem azért van, mert kevesebb hajléktalan él az utcán, hanem mert idén a rendőrök eddig nem intézkedtek olyan gyakran velük szemben, mint tavaly, az új szabályozás bevezetésekor.
Az aluljárókból is kiszorultak a hajléktalanok, ami még kiszolgáltatottabbá teszi őket a téli időszakban. A Magyar Szociális Fórum adatai szerint november végéig 22 ember fagyott meg Magyarországon, de ezeket a számokat már biztosan felülírta a december elején beállt zord időjárás. A szociális fórum arra is felhívta a figyelmet, hogy Budapesten megteltek a hajléktalanszállók, és hely hiányában sokan kinn rekednek; a főváros parkjaiban, erdőiben, szigetein élnek sátrakban, barlangokban, zugokban.
A pénz, ami megmenthetné ezeket az embereket, jelenleg elmegy az eljárások finanszírozására. A Budapest Intézet a Magyar Helsinki Bizottság megbízásából ugyanis kiszámolta, mennyibe kerül a hajléktalanság miatt indított szabálysértési eljárás: felmentés esetén 46 ezer forint, a maximális, 60 napos elzárás esetén 449 ezer forint az eljárás és a végrehajtás összege (utóbbira egyelőre nem volt példa). Az előbbiből azonban 36 éjjelre lehetne szállást biztosítani egy rászorulónak. Ennek tükrében különösen felháborító, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság arról tájékoztatta lapunkat: a 2018. október 15-i hatálybalépésétől az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése miatt december 9-ig a rendőrség országszerte 627 esetben alkalmazott helyszíni figyelmeztetést, 23 szabálysértési előkészítő eljárást indított, amelyből 15 esetben került sor bíróság elé állításra. A tájékoztatóban felsorolt eljárások költségei több százezer forintra rúghatnak.
A hajléktalanok helyzete egyes vidéki városokban még nehezebb, ott ugyanis kevesebb az elérhető férőhely. „A Február Harmadika Munkacsoport által végzett felmérésből is kiderült, hogy Pécsett vagy Nógrád megyében jóval több ember lakik az utcán, mint ahány szállásférőhely van. Vannak tehát, akiknek akkor sem jutna hely, ha be akarnának menni” – vázolja a helyzetet Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója, szociális munkás.
A hajléktalanok közül szerinte sokan dolgoznak, de manapság olyan jövedelmi viszonyok kellenek egy albérlethez, ami miatt ennek ellenére szállókra kényszerülnek, nincs más alternatíva. Ezek azonban gyakran olyan helyek, ahol senki sem szívesen töltené az éjszakáját. Nem csak azért, mert sokan vannak egy szobában, hanem azért is, mert különböző élősködőktől, például ágyi poloskáktól fertőzöttek. Sok menhely nem is akadálymentesített és a pszichiátriai betegek elkülönítése sem megoldott, pedig ők nehezebben alkalmazkodnak egy közösséghez.
A helyzet valódi megoldása az lenne, ha olyan szállókat nyitnának, ahol egy- vagy kétágyas szobák lennének, ahol személyes teret alakíthatnának ki az emberek maguknak. Erre azonban egyelőre nincs esély. „Megfizethető, olcsó, szociális bérlakásokra lenne szükség, hiszen egyre több az olyan család, amely munkásszállón vesz ki szobát és oda költözik be, mert egy albérletet már nem tud megfizetni” – mondja Aknai Zoltán. Sajnos nem csak a pénz hiányzik, szociális munkásokból sincs elég, az egyre fojtogató szakemberhiány pedig akár egy-egy szálló működőképességét is veszélyezteti.
Az EU is küzd a helyzettel
Kerestük az Európai Bizottságot is, szerettünk volna alaposabban tájékozódni arról, hogy pontosan milyen stratégiák vannak az EU-ban a helyzet kezelésére, mennyire szigorúak a törvények, vannak-e egyáltalán a miénkhez hasonló szigorítások. Kérdéseinkre azonban lapzártáig nem sikerült választ kapni. Annyit azonban megtudtunk: a hajléktalanok helyzetének segítése és megoldása nemcsak Magyarországon, hanem az egész EU-ban komoly fejtörést okoz a szakembereknek.
A 2016-ban létesült FEAD-hálózat, aminek tagságát Európa leginkább rászoruló lakosainak segítséget nyújtó szervezetek alkotják, tavaly többnapos konferencián tárgyalta az EU-ban egyre inkább jelen lévő hajléktalanság problémáját. A nyugati országokban leginkább az egyre növekvő számban érkező bevándorlók kényszerülnek az utcán élni. Nekik a civil szervezetek is igyekeznek segítséget nyújtani.
A FEAD tavalyi konferenciáján szóba került az ideiglenes szállások biztosítása az állandó lakhely megszerzése előtt, de konkrét javaslatokban és a megelőzésre vonatkozó tervekben nem bővelkedett a tanácskozás. Ugyan a résztvevők a készült jelentés alapján nagyon informatívnak találták a rendezvényt, a tényleges intézkedésekre vonatkozó javaslatokat többen hiányolták. Ebből is érezhető, hogy bár egyetértés van abban, hogy a helyzetet kezelni kell, a megoldás még várat magára.
