Egy szép borító öltöztet – állítja Szabó Levente grafikus, aki szerint egy jól megválasztott illusztráció nemcsak vonzóvá tesz egy kötetet, de nagyobb eséllyel is emelik le a polcról. A nagy sikerű, jelenleg a 80. kötetnél járó Helikon Zsebkönyvek illusztrátora szerint ugyanis egy jó könyvborító jelzi, hogy egy kiadó elég fontosnak tartott egy művet, hogy annak külsejére időt, pénzt és energiát fordítson. – A könyvpiacon ma már akkora a kínálat és olyan kicsi a fókusz, hogy küzdeni kell a vásárlók figyelméért – mondja.
A grafikus a saját munkáiban is hasonló mentalitásra törekszik: expresszív színhasználatával és blikkfangos, az adott könyv történetére, motívumaira utaló rajzaival hamar magára vonja a tekintetet. 2014-ben munkáiban a Helikon Kiadó vezetője, Szász Zsolt is meglátta a fantáziát, így felkérte, hogy illusztrálja a következő évben induló Helikon Zsebkönyvek című sorozat darabjait. Szabad kezet kapott, minél ötletesebb rajzokat vártak tőle a szériában megjelent regények, színdarabok, novelláskötetek és filozófiai művek borítóihoz.
Karrierjének indulásakor Szabó Levente még tervezőgrafikusként dolgozott, cégeknek készített logókat és arculatokat, de idővel rájött, hogy igazán az illusztráció és a kézi rajz terén tudja kiélni a kreativitását. A nemzetközi szakma figyelmét először a 2013-as A nagy könyvborító projekt (The Great Book Cover Project) című sorozatával hívta fel, melynek képein olyan klasszikus regényekhez készített újragondolt, moziplakátokat idéző könyvborítókat mint a Zabhegyező, a Lolita, A legyek ura vagy Az öreg halász és a tenger. A széria láttán hamarosan egy londoni grafikai ügynökség és több külföldi kiadó is felkereste, 2016-ban pedig már a Brit Film- és Televíziós Akadémia írt neki levelet, hogy tervezze meg a BAFTA-jelölt filmek posztereit olyan mozikhoz mint a Leonardo DiCaprio főszereplésével készült A visszatérő vagy a Steven Spielberg rendezte Kémek hídja.
A filmszerű ábrázolásmód ráadásul a Helikon Zsebkönyvek borítóin is visszaköszön, Levente ugyanis úgy tekint ezekre a munkákra, mintha azok is kisméretű filmplakátok lennének erős, kontrasztos színekkel, kifejező kompozícióval és megkapó betűtípussal. – Ha egy kép működik plakátként, akkor működni fog könyvborítóként is – vallja a művész, aki szerint egy vizuális munka akkor hat igazán, ha rövid idő alatt és intenzíven adja át az adott könyv hangulatát. Épp ezért szeret a borítókra vizuális csavarokat is elhelyezni, amitől a kiadvány még izgalmasabb lesz. A leginkább kifejező jelenetet azonban nem mindig sikerül elsőre megtalálni, az Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregény esetében például kellett néhány kört futnia, mire végül sikerült megállapodnia a szerkesztővel, hogy a címszereplőt az órajárásával megegyező irányban ábrázolja több alakban, így utalva a munkatáborban eltöltött monoton mindennapokra.
A zsebkönyvek 2015-ös indulásakor havonta két-három borítót is tervezett, így bevallása szerint nem volt ideje elolvasni mindegyik könyvet. A szerkesztő viszont számos támpontot adott neki, hogy az egyes történetekből sikerüljön kiválasztani a legmegfelelőbb jelenetet, szereplőt és hangulatot. Kihívás azonban így is akadt: az ókori filozófusok esetében – mint például Marcus Aurelius, Seneca vagy Lao-Ce – a szerző arcképén kívül olykor nehezen lehetett megfelelő motívumot választani. Más esetekben viszont kifejezetten könnyű volt a döntés: a nemrég megjelent Gépnarancs borítójára például a kisregényből készült 1971-es filmváltozat kalapos főhősét idéző kép került. Persze még így is gondolkodnia kellett, Magyarországon ugyanis a legutóbbi két kiadást is ő tervezte: az Európa Könyvkiadó 2014-es és a Helikon Kiadó korábbi, 2016-os kötetét is. – Ha később felkérnének egy negyedikre – mondja nevetve –, azt is elvállalnám.
