A Kain és az Ábel a jobboldali teremben emlékeztet a réges-régi Nádlerre. Nemcsak azzal, hogy a legtöbb művel ellentétben szótanilag értelmezhető, tárgyszerű címük van, hanem azzal a geometrikus szabatossággal, homogén színvilággal is, amelyek a pályakezdő Nádler István képeit jellemezték.
És amely tulajdonságokat most egyből régmúlttá tesznek finoman kitartó történelmietlen elemek. Olyan rózsaszín kontúr, amilyen a Kain fekvő trapézát (csonka háromszögét?) határolja, olyan áttűnő derengés, amilyen az Ábel aranyháromszögének hátteret ad, soha, akármilyen nevű geometrikus és neogeometrikus elődben nem fordult elő. Ráadásul az arany síkon némiképp átüt a mögötte húzódó rózsaszínes sáv, maga az arany felület kényelmes, nagy gesztusú ecsetmozdulatok egyenetlenségét viseli, a maga módján megidézve az egykor színnel robbantó, formákat kikezdő későbbi Nádler spontaneitását.
Mindazt, amit a Biblia ihlette, de oly kevéssé biblikus nagy vásznak melletti papírmunkák újrahasznosítanak. A megint csak háromszög uralta lap, amelyen a sárga síkidomot némi jó szándékkal kalligráfiának is tekinthető fekete hurok fedi részben el, a mellette lévő, amelyen hasonló háromszögre transzparens szürkés síkok és orsóelemek vetülnek. Konkrét címek, feliratok nincsenek a két teremben, a kódolandó betű-szám elnevezésüket a Kisteremtől a reprodukciókkal együtt kaptam, a továbbiakban önkényes ábécéjelekkel próbálom az azonosítást elősegíteni.
Az egykor geometrikus, majdnem szikár Nádler jó harminc éve hirtelen és mindenki meglepetésére nonfiguratív foltfestészetet kezdett művelni. Nap- és évszakokat megcélzó tasizmust, klasszikus zene inspirálta kalligráfiát, geometriát megidézve szétziláló Malevics-tisztelgéseket. Az utóbbiak önmagukban mutatják vállalkozásának elvi abszurditását. A huszadik század festészettörténete – a figuratív is, a nonfiguratív sem kevésbé – tele konstruktivitáson elvérzett kolorizmusok és kolorizmus szétrobbantotta racionalizmusok históriájával. Nádlernek azonban sikerült; néhány (néhány évnyi) kiszabadult festői periódus, szabados foltpiktúra közvetlen következményeként megalkotta a megviselt konstruktivizmus, ha tetszik, az összeterelt informel elméletileg lehetetlen egységét.
Azt a szín teli elevenséget és formát foszlató mégis súlyt, amelyből képeinek egészen különleges drámája sűrűsödik, kerekedik teljessé.
És amely dráma új értékekkel jelentkezik most a Képíró utcában. Nádler, nyolcvan múltán, még elevenebb, és bölcsebb lett. Vigyázat, ez nem a korosakat vigasztaló átlátszó eufemizmus, ez az idén készült legújabb műveinek a tanulsága. Ha két éve tömbös, súlyos, sodró, spirálokkal, meszelő-nehéz ecsetvonásokkal és földig érő képméretekkel alkotta meg azt a kettősséget, amelyet áradóból és fegyelmezettből képes megteremteni, most nem kevésbé érvényes idei képeket mutat be úgyszólván csupa eltérő tulajdonsággal.
Képi világa most is erős, áttetsző vagy lazított-álcázott szerkezetre épül. Háromszöget csupán a háttérre felvetülő lapon látunk, úgyszólván leplezetlenül. (A.) A fekete és vörös függőlegesek, a velük épphogy nem téglatestet alkotó vízszintesek rendszere tulajdonképpen a konstruktivizmus klasszikusaihoz méltó. Azok a sárga elmosódások, szürke derengések és színkeveredések pedig, amelyek a derékszögű szerkezetet élettel megtöltik, konstruktivizmus-idegenek ugyan, de a Nádler-féle, kétfelől érkező érvényesség biztosítékai.
A dübörgő, nagy alkotóelemek, amellett, hogy privát méretek közé vonultak vissza, már-már játékosabbak, a kiállítás címét követve könnyedebbek lettek. A fehér háromszög (háztető?), meg alatta a fehér téglalap (ház?) formáit ferdén rakott fekete vonások félig eltakarják, de ez a laza hasáb halom olyan rugalmas és átlátszó, hogy békés eleme, nem tehertétele a geometrikus nyugalomnak. (B.) A derékszög csúcsára állított, mondjuk csonka gúla minden nehézkes szürkesége ellenére mozdulni látszik. (C.) A megtört-elmozdított fekete tengely maga az orosz-szovjet klasszikusokhoz méltó konstruktivizmus, ámde geometriája köré szórt színek szerveződnek (D.) , míg a széles edénybe-keretbe állított háromszög a függőleges tengellyel bármelyik Bauhaus növendéknek (mesternek) dicsőségére válhatott volna, csakhogy maszatolódik a festék és némiképp dől a tengely (E.) .
Emberien, szabadon, geometriához már-már nem is illő mély tartalommal.
