Azt állította Orbán Viktor (Tokióban, a „Budapest kincsei” című kiállítás megnyitóján), hogy „Magyarország egy távoli ország, egy furcsa ország, amit furcsa emberek laknak.”
Ezzel szemben a tény az, hogy Magyarország nem furcsa és a magyar emberek sem azok, legföljebb külső megjelenésre, hagyományokban, szokásokban, kultúrájukban mások, mint a japánok. Az viszont, hogy a magyar miniszterelnök Japánból nézve furcsának nevezi a magyarokat, több mint furcsa. Szerencsétlen.
Azt állította továbbá Orbán (szintén Tokióban), hogy „fantasztikus múzeumi negyedet építünk” Budapesten, és ebben „lesz épülete a magyar zenének, és lesz egy fantasztikus háza a magyar festészetnek is. Mind a két épület megkomponálását japán építész nyerte el.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a fantasztikus múzeumi negyed jelenleg éppen nem épül, és a főváros vezetése nem is szeretné, hogy az építkezés folytatódjék. Vagyis a mostani állás szerint lesz ugyan Zene Háza, de nem lesz Nemzeti Galéria, úgyhogy csalódni fognak szegény japánok, ha ideérkezve nem találják majd. Vagy Orbán Viktor már most tudja, hogy Karácsony Gergelynek akkor sem lehet igaza, ha igaza van?
Azt állította továbbá a miniszterelnök (a londoni NATO-csúcs után), hogy a NATO először mondta ki: a délről érkező tömeges migráció biztonsági kihívást jelent, és a szövetségnek ezzel foglalkoznia kell.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem először mondta ki, hiszen már 2016 februárjában segítséget ajánlott az illegális migráció megállítására az Európai Uniónak, ami a NATO szerint a terrorizmus elleni harcban is hasznos. Ugyanabban az évben pedig a varsói NATO-csúcstalálkozó egyik fő megállapítása az volt, hogy a NATO-országok perifériáján, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten kialakult helyzet a NATO-tagállamok biztonságát is fenyegeti. De Orbán mindig megmondja, hogy ő mindenkinél előbb és mindig megmondta.
Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy a keresztény nemzeti erők vitték be az országot a NATO-ba az első Orbán-kormány idején.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem ők vitték be, hanem a Horn-kormány, az erről szóló döntés ugyanis még 1997-ben született a madridi csúcson, 1998-ban pedig Magyarországon népszavazás is támogatta a belépést. A csatlakozási szerződést ’99-ben már valóban Orbán írta alá, de ez a műsor nem jöhetett volna létre a balliberálisok és a szintén liberális Clinton amerikai elnök nélkül.
Azt állította Rétvári Bence államtitkár (a Magyar Nemzetben), hogy évről-évre többet költ a kormány az oktatásra: az erre fordított kiadások GDP-hez viszonyított aránya 5,1 százalék, 2020-ban pedig a kormány 645 milliárd forinttal fordít többet erre a célra, mint 2010-ben.
Ezzel szemben a tény az, hogy az oktatási kiadások aránya még jövőre is csak körülbelül 4,7 százalék lesz, vagyis kevesebb, mint 2010-ben. Másképp számítva: az oktatásra ugyan forintban mintegy 40 százalékkal több jut majd, mint 2010-ben, de a GDP növekedése – nominálisan 27 ezer milliárdról várhatóan 49 ezer milliárdra – 80 százalékot tesz ki. Matekból pótvizsga.