Nem telik el nap kínos hírek nélkül, ahogy újabb és újabb nők vallanak András yorki herceg viselt dolgairól. A királynő „kedvenc fia” – rendre így emlegetik Andrást a brit sajtóban – szoros barátságot ápolt a pedofíliáért elítélt Jeffrey Epstein amerikai milliomossal. A tetejébe pr-katasztrófával felérő interjút adott a BBC-nek a múlt hónapban, úgy mentegette magát, hogy közben az együttérzés legcsekélyebb jelét sem mutatta a tizenéves áldozatok iránt. Epstein, amikor öngyilkos lett börtöncellájában, sötét titkokat vitt magával. Sok részlet már aligha tisztázható évtizedek távolából, csak egy biztos: a botrány súlyos kárt okoz a brit monarchiának.
Károly hercegből VII. György
Hogy mentse a menthetőt, a Buckingham-palota szigorú lépésre szánta el magát. A gyanúba keveredett herceget felmentették hivatalos kötelezettségei alól, és az ezért járó apanázst is megvonták tőle – lényegében kidobták a családból. A Times of London értesülése szerint Károly trónörökös, András bátyja kezdeményezte az intézkedést. Hivatalos új-zélandi látogatásáról telefonon hívta fel a királynőt, és figyelmeztette, ha nem cselekszenek határozottan, akkor a továbbgyűrűző ügy válságba sodorhatja az egész Windsor-házat. Sokan úgy értelmezik, ez volt az a pillanat, amikor a 71 éves walesi herceg de facto átvette az irányítást a családban – ahogy bennfentesek nevezik, „a Cégben”.
Károly, a brit történelem leghosszabban várakozó trónörököse előtérbe lép. Saját botrányait lezárta és a múlt században hagyta. Másfél évtizede kiegyensúlyozott házasságban él ifjúkori szerelmével, Kamillával, aki Cornwall hercegnőjeként a dinasztia szerény, normális, szerethető tagjává vált. A trónörökös fokozatosan átveszi idős édesanyja kötelezettségeit. E héten közösen fogadták a londoni NATO-csúcsra érkező magas rangú külföldi vendégeket, de egyre gyakoribb, hogy a walesi herceg egymaga képviseli hazáját. A szigetországban a Daily Express hétfői értesülése nyomán arról beszélnek, hogy az uralkodó hamarosan visszavonul. Károly új becenevet kapott: az Árnyékkirály.
A Guardian már azt is tudni véli, hogy a leendő uralkodó VII. György néven lép trónra. Nincs ebben semmi meglepő, a régi idők királyai is tetszés szerint választottak maguknak uralkodói nevet: inkább az a szokatlan, hogy Erzsébet megtartotta a sajátját. VI. György (1936–52) „civilben” Albert volt, VIII. Eduárd (1936) pedig David. Hagyomány az is, hogy nem választanak „balszerencsés” nevet, márpedig a Károly ezek közé tartozik: I. Károlyt (1625–49) lefejezték, fia, II. Károly (1660–85) regnálása a londoni tűzvészről emlékezetes. Következésképp a III. Károly éppoly valószínűtlen választás, mint például a IV. Richárd vagy a IX. Henrik. A György viszont már csak azért is esélyes, mert szerepel a trónörökös négy keresztneve között (Károly Fülöp Artúr György).
Búcsú Mrs. Robinsontól
Azelőtt szabály volt, hogy egy uralkodó élete végéig uralkodó marad, ma már inkább kivétel. Az utóbbi években világszerte sorra döntöttek úgy öregedő koronás fők, hogy nyugdíjba menjenek, és megszabaduljanak fárasztó protokolláris kötelezettségeiktől. Lemondott Beatrix holland királynő, János Károly spanyol és Albert belga király, XVI. Benedek pápa (a katolikus egyház feje is monarchia, habár választott). Sőt legutóbb a hagyománytisztelő Japán császára, Akihito vonult vissza romló egészsége miatt, és már életében a fiára hagyta a trónt. Hamarosan követheti e példákat a földkerekség legismertebb uralkodója, II. Erzsébet, aki jövő áprilisban tölti be 94. életévét.
Ám a szigetország diszkréten arra az esetre is felkészült, ha a királynő hirtelen meghal. Nem nyilvános, de igen aprólékos protokoll rendelkezik arról, mi a teendő ebben az esetben. A gyászhírt csak aztán teszik közzé az interneten, hogy egy feketébe öltözött lakáj papíron kifüggeszti a Buckingham-palota kapujára. A terv választ ad a legkülönfélébb kérdésekre. Milyen sorrendben értesítsék azt a másik 15 országot, ahol II. Erzsébet az államfő, Ausztráliától Kanadáig? Mikor, hol, milyen ruhában jelenjen meg a trónörökös az alattvalók előtt? Mi történjék a koronával? Hol helyezzék el a temetésre érkező külföldi vendégek seregét?
Újra megkondítják majd a híres Szevasztopol-harangot, amelyet a krími háborúban zsákmányoltak az angolok, és azóta csakis a mindenkori uralkodó halálát jelezte. A logisztikai feladat léptékéről árulkodik, hogy a ceremónia terveit a 2012-es londoni olimpia tapasztalataira alapozták. Polgármesterek, köztisztviselők már évekkel ezelőtt részletes útmutatót kaptak, hogyan járjanak el „egy rangidős állami személyiség” elhunytakor. A Sky News hírcsatornánál stúdiópróbát is tartottak a várható monstre élő televíziós közvetítésre, ahol a műsorvezetők, riporterek és szakértők tapintatosan „Mrs. Robinson” sajnálatos haláláról beszéltek.
Köztársaság a láthatáron?
Nagy kérdés, hogy II. Erzsébettel együtt eltemetik-e a monarchiát is. Felmérések szerint a britek nagy többsége, úgy kétharmada ragaszkodik az államformához. Ám a közhangulat gyorsan változhat, hiszen a királyság lassan három emberöltő óta egyet jelent a királynővel: személyes népszerűség sugárzik át az intézményre. A Republic elnevezésű mozgalom előre közölte: nyomban a temetés után népszavazást kezdeményez a köztársaság kikiáltásáról, még mielőtt megkoronáznák a walesi herceget. „Álljunk csak meg egy pillanatra, ez a XXI. század! Ha új államfőre lesz szükségünk, inkább szavazzunk róla”, javasolta Graham Smith kampánymenedzser. Bonyolíthatja a helyzetet, ha a skótok időközben a függetlenséget választják – ez esetben az utódnak talán már csak az angol korona jut.
A politikai elit megosztott. A jövő csütörtöki választások előtt a tévévitában Boris Johnson miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy a monarchia kifogástalanul működik. Ellenzéki kihívója, Jeremy Corbyn viszont azt mondta, ráférne egy „kis javítás”. Radikálisabb köztársaságpárti hangok is hallatszanak a Munkáspártból. Sokak szemében az öröklött előjogokat, a társadalmi egyenlőtlenségeket jelképezi a monarchia, amelyet közrendűek adójából tartanak fenn. Seumas Milne stratégiai igazgató ironikusan nyilatkozott a Windsorok kiváltságairól: „Hadurak, rablólovagok, megszállók és német hercegecskék leszármazottai, hacsak nem katolikusok, automatikusan helyet kapnak a büszke brit alkotmányos rend csúcsán.”
Mások homlokegyenest ellenkező véleményen vannak, szerintük a brexit közepette égető szükség van a hagyományos intézmény nyújtotta biztonságérzetre és folytonosságra. „A politika pillanatnyilag piszkosnak, becstelennek, zavarosnak tűnik. A monarchia a stabilitás sziklájaként régóta jól szolgálja az országot válságos időkben” – fogalmaz Penny Junor történész.
A királyság elkötelezett híve a szigetország közkedvelt gondolkodója, Stephen Fry író-színész-komikus is. Nemrég az Egyesült Államokban, félreérthetetlenül Donald Trumpra célozva, arról értekezett: a brit alkotmányos rendszerben kevesebb esélye lenne egy zsarnoknak, hogy magához ragadja a hatalmat, mint Washingtonban. Az államfő személye, mint írja, emlékezteti a politikusokat, hogy „nagyobb eszmét szolgálnak, mint a hatalom, nemesebb entitást, mint egy párt vagy egy divatos ideológia. A csatározások felett áll, megszemélyesíti és képviseli nemzetünket és történelmét.” Persze a britek azt is tudják, Fry a walesi herceg bizalmas barátja.
