A Szilas- és a Rákos-patak menti tavak sora, ahová olyan természeti értékek tartoznak, mint amilyen a Turjános, a Naplás-tó vagy a Merzse mocsár, igazi gyöngyszemekkel gazdagodott. A most védetté nyilvánított Szilas-tavat, amelyet a környéken lakók inkább a mesékre emlékeztető Nevesincs néven ismernek, a patak többi kisebb tavával együtt számos forrás táplálja, s ami Budapesten nem megy ritkaságszámba, akad közöttük hőforrás is. Mivel itt ősi magyar halfajok és kétéltűek, valamint jelentős számban ritka madárfajok is élnek, az élőhely gazdagsága megragadta a gödöllői Szent István Egyetem oktatóinak is a figyelmét. Szakdolgozatok és diplomamunkák születttek, amelyeknek fontos szerepük lehetett a védetté nyilvánításban. Azonban a folyamat így sem ment könnyen: ismereteink szerint volt olyan szándék, hogy a tavat építési törmelékkel töltsék fel, majd az így kialakított területen lakópark építésével raboljanak el egy újabb kincset a természettől. A szemétbehordást, az illegális horgászatot és halászatot a főváros által fizetett természetőrök igyekeznek megakadályozni. A lápterület maradványát valóban az utolsó utáni órákban nyilvánították védetté, hiszen jó részét egy korábbi önkormányzat már felparcelláztatta zártkertek céljára. Az új gazdák azonban nem hálálták meg ezt a gesztust, hiszen manapság nagyrészt lepusztult ingatlanokra lehet bukkanni az időközben feltöltött területen (a patak város felőli oldalán pedig lakóövezetet alakítottak ki).
Viszont még fellelhető itt a 19. század végén épült Liva vízimalom, igaz, már csak egy tető nélküli romhalmazként. Pedig jó húsz esztendővel ezelőtt még állott a műemléknek nyilvánított épület, s benne megtalálható volt a gépészeti berendezések egy része. A civil szervezetek még időben meg kívánták menteni az építészeti emléket, de sajnos kudarcot vallottak, ugyanis az épületeket az 1990-es években garázdák kirabolták, a berendezéseket széthordták, majd az egészet felgyújtották.
A Szilas-patakból az egykori tulajdonos Liva József egy máig létező ágat vezetett ki, amelyet jelenleg Kis-pataknak neveznek. A sokoldalú hasznosításra mi sem jellemzőbb jobban, minthogy az elmúlt évszázad elején még egy szabályos, betonmedencés strandfürdőt is kialakítottak itt, amelyet a patak vize mellett a környékbeli hőforrások tápláltak. (A vendégek között a kor ünnepelt művészeit, a közelben lakó Karádi Katalint és Jávor Pált is számon tartották.) A strand mellett egy halnevelő medence is működött, majd a malom következett, és a víz így folytatta az útját a Duna felé. Az idillnek a második világháború véget vetett.
Most a védetté nyilvánítást követően azt tervezik, hogy egy helytörténeti bázist alakítanának ki, a tavat felújítják, és a gödöllői egyetem halászati tanszéke visszaállítaná itt a halnevelő telepet is. Emellett tanösvény is kiegészítené a bázist a Szilas patak mentén.
A másik idén védetté nyilvánított terület a Rákos-patak mentén található kis tó, amely az egyetlen ismert fővárosi előfordulási helye egy ritka halfajnak, a fokozottan védett lápi pócnak. Az egész évben vízzel teli élőhelyet Felsőrákosi-tónak nevezik. Közel fekszik a 2014-ben természetvédelmi oltalmat kapott felsőrákosi rétekhez, amelyek arról nevezetesek, hogy Richard Ebner osztrák biológus 1910-ben itt, a Rákos-patak mentén fedezte fel Budapesten először a magyar tarszát, hazánk fokozottan védett, bennszülött, maradvány szöcskefaját. Érdekes, hogy ezt követően évtizedekig folyt a kutatás a területen a faj után, mígnem 2003-ban rábukkantak egy példányra. Azonban a rét fő nevezetessége a rákosi vipera volt, amelyet a szaktudomány gyakran nevez - egyébként helytelenül - rákosréti vagy parlagi viperának. (Az átnevezés talán az 1950-es évek első fele hírhedt pártvezérének, Rákosi Mátyásnak a kérésére történt, hogy az otromba vicceket elkerülje.) Ma már itt nem él a magyar gerinces fauna legveszélyeztetettebb faja, de a védelmét szolgáló akció éppen az elmúlt héten indult útjára az Európai Unió LIFE-programja és az Agrárminisztérium támogatásával, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület koordinálásával. A program céljai között szerepel a Rákosi vipera-védelmi Központban tenyésztett hüllők kibocsátása az arra alkalmasnak ítélt élőhelyekre a Kiskunsági, a Fertő-Hanság és a Duna-Ipoly Nemzeti Park területein.
Vipera ugyan itt nincs már, de sok, kisebb négyzet alakú, mesterséges gödörre bukkanhatunk, amelyekben valamikor orvosi piócát tenyésztették. Ma kétéltűek élnek bennük. Itt, a Keresztúri úti ipartelep szomszédságában tőkés récékkel és egerészölyvvel találkozhatunk. Szintén fellelhető a mocsári teknős, a mogyorós pele, a sün, de találkozni lehet mezei nyúllal, vörös rókával, őzzel, sőt vaddisznóval is.
A két új természetvédelmi területtel 25 hektárral, 800 hektárra nőtt a budapesti megóvott területek nagysága, a számuk pedig 39-re emelkedett.
