Az énekesmadár-etetési időszak nagy része hazánkban az első fagyok beköszöntétől a megszűnéséig, általában november második felétől márciusig tart. Az etetők madárforgalma elsősorban a tél keménységétől, főleg a hótakaró vastagságától és tartósságától függ. Enyhe teleken az etetőket látogató madarak faj- és egyedszáma gyakran csak fele, harmada a megszokottnak – írta az MME közleményében.
Énekesmadaraknak adható téli madáreleségek:
- napraforgó, amibe apró szemű kölest is lehet keverni;
- állati zsiradék (háj, faggyú, főzéssel sótlanított szalonna, cinkegolyó);
- alma (gallycsonkokra szúrva és földre szórva) és bogyók (vadszőlő, borostyán, tűztövis, nyugati ostorfa, fagyal).
Bármi más élelemmel kísérletezni felesleges, és a madarakra nézve kockázatos lehet – hangsúlyozták. Fontos az ivó- és fürdővíz biztosítása, a befagyott itatókban naponta kell vizet cserélni.
A vízimadarakat ne!
A közleményben felhívták a figyelmet, hogy a vízimadarakat viszont szigorúan tilos etetni, mert veszélybe sodorja; megbetegíti és pusztulásra ítéli az állatokat, ami ellen világszerte küzdenek a hatóságok és a természetvédelmi szervezetek. A vízimadarak életmódja és téli túlélése alapvetően eltér az etetőket látogató énekesmadarakétól. Etetésük szennyezi a környezetet, közben kikapcsolja a téli túlélést szavatoló vonulási viselkedést, ami tömeges jégbe fagyásukat okozza. Növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót, az ebből eredő sérülésveszélyt és a fertőző betegségek terjedését. A tömeges érintkezés az emberre is veszélyes lehet. A folyamatos kenyérdiéta meg is betegíti a madarakat.
Magyarországon 1890-ben indult el a lakosság települési madáretetési mozgalma, így az idei a 130. szezon.
