Egy nő akkor számított sikeresnek a múlt század eleji Kínában, ha jól ment férjhez. Ám a Szung nővérek helyzete kivételes volt. Tehetős apjuk, a nyugati kultúra rajongója, rangos amerikai egyetemeken taníttatta lányait. A császárság bukása (1911) után biztatta őket, hogy hazatérve vállaljanak közéleti szerepet, segítsenek modernizálni az elmaradott ázsiai óriást. Mégis úgy alakult, hogy házasságaik sorsdöntőnek bizonyultak, és szembefordították a három nővért.
A legidősebb, Aj-ling (1890–1973) ragyogó üzleti érzékéről volt híres. Történelmi változások kellős közepébe csöppent, titkárnőnek szegődött a forradalmár Szun Jat-szen mellé, aki elűzte a Csing-dinasztiát, és megalapította a köztársaságot. Hamarosan azonban feleségül ment egy dúsgazdag bankárhoz. Befolyásos férje politizált is, egy időben pénzügyminiszter volt a Kínai Nemzeti Párt, a Kuomintang kormányában. Aj-ling feladta munkáját az elnök oldalán.
A középső lány, Csing-ling (1893–1981) vette át nővére feladatait. De ő sem maradt sokáig titkárnő, mert harminc évvel idősebb főnöke, „a nemzet atyja” beleszeretett, és feleségül vette. A First lady nemsokára megözvegyült. Tisztségeket vállalt a Kuomintangban, odaadóan képviselte néhai férjének örökségét. Úgy érzete, az utód, Csang Kaj-sek elárulta az eszméket, amelyekért küzdöttek. Amikor a férfi megkérte a kezét, nemet mondott neki.
A kikosarazott tábornok ezután a legkisebb Szung lánynál próbálkozott, és a gyönyörű Mej-ling (1898–2003) nem utasította vissza. Csing-ling megdöbbent, Aj-ling viszont támogatta a házasságot, arra hivatkozva, hogy a családnak jól jön még egy rokoni kapcsolat a legfelsőbb körökkel. Zűrzavaros, kegyetlen két évtized következett Kínában: újabb felkelés, japán uralom (1931–45), a megszállók kiűzése után ismét fellángoló polgárháború (1927–49). Aj-ling milliomos férjével az Egyesült Államokban telepedett le.
Csing-ling a kommunistákhoz csatlakozott. Meggyőződése szerint ezzel szolgálta a nemes célt, Kína megújítását. Mao Ce-tung becsben tartotta, és miután győztesen kerültek ki a véres hatalmi harcokból, alelnöknek nevezte ki. Ám a kulturális forradalom tébolyát éppen csak hogy megúszta: megvadult vörösgárdisták feldúlták a Szung szülők sírját, meggyalázták a holttesteket. Mégis túlélte azt a rettenetes korszakot – és Maót, aki az országra szabadította az esztelen pusztítást. Élete alkonyán a népköztársaság tiszteletbeli elnöke lett, halálos ágyán még a pártba is felvették.
Mej-ling követte Tajvanra menekülő férjét a Kuomintang polgárháborús veresége után. Így lett „Madame Chiang Kai-shek”, ahogy nyugaton ismerték, a második First lady a lányok közül. Negyedszázadon át a szigetország és a generalisszimusz érdekében kamatoztatta amerikai kapcsolatait. Férje halála után New Yorkba költözött, visszavonultan élt 105 éves koráig. Mao aforizmája így örökíti meg a három nővér emlékét: „Egyikük a pénzt szerette, a másik a hatalmat, a harmadik a hazáját.” Ami nem feltétlenül igaz, de jól hangzik.