Kövér Lászlótól már megszokhattuk, hogy időről időre hajmeresztő dolgokat állít; jóformán már meg sem lepődünk azon, ha hülyeségnek nevezi a fékek és ellensúlyok demokratikus rendszerét, a pedofíliához hasonlítja az egynemű párok örökbe fogadási szándékát, vagy lelkészeknek ad választási útmutatót.
A fideszes házelnök azonban így is képes meglepetést okozni: mint az MTI írja, Kövér hétfő este az M5 csatorna Ez itt a kérdés című műsorában azt fejtegette, hogy „Pozsgay Imre nem lett volna rosszabb köztársasági elnök, mint Göncz Árpád”, és hozzátette, hogy a nemzeti érdekek védelme szempontjából egészen biztosan jobb lett volna, hogyha ő lett volna a köztársasági elnök, és nem Göncz Árpád.
Igen, arról a Pozsgayról van szó, aki politikai pályafutása alatt volt az MSZMP Központi Bizottságának sajtófőnöke, és a központi, majd a politikai bizottság tagja is – aki főtitkári pozíciót viselt a Hazafias Népfrontban, és miniszteri pozíciót kapott Grósz Károly, majd Németh Miklós kormányában.
Az egykori kommunista, majd a fideszes pártcsaládba átálló politikusról gondolta tehát úgy Kövér, hogy jobban képviselte volna a nemzeti érdekeket, mint Göncz Árpád, akit '56-os forradalmi tevékenysége miatt a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek, és öt évet töltött fogságban, amíg 1963-ban amnesztiával szabadulhatott.
Igaz, Göncznek felróható, hogy a rendszerváltás után nem lépett be a Fideszbe – ami a jelek szerint a politikai bűnbocsánathoz, a szennyes tisztára mosásához elengedhetetlen lépésnek számít. Ez pedig a (kezdetben az SZDSZ-eseknél is keményebb liberálisnak számító, majd a polgári oldallal való flört után a szélsőjobbra soroló) fideszesek szemében örök szálka maradt.
Az a baj velünk, hogy nem szeretjük a rendszert
Kövér azonban nem csak a volt köztársasági elnökről fogalmazott sarkosan, hanem a magyarok demokráciához való hozzáállásról is. A felvetés kapcsán, hogy mi maradt itt a Kádár-rendszerből, Kövér László arról beszélt, hogy saját demokratikus államunkhoz való viszonyunk „nem sokban különbözik attól”, mint ahogyan viszonyultunk a Kádár-rendszer utolsó másfél-két évtizedében az akkori elnyomó diktatúrához. Tehát gátlás nélkül kihasználjuk a kiskapukat, kijátsszuk a szabályokat, ha lehetséges. Nem érezzük úgy, hogy ez az állam, ez a rendszer ez a miénk, hiszen szabadon választhatunk négy évenként, tehát mi határozzuk meg, hogy kit választunk a „saját fejünk fölé” – mondta.
