Dorosz Dávid tagja volt az LMP első, 2010-ben a parlamentbe jutó frakciójának. A pártszakadáskor a Párbeszédbe igazolt, majd 2014-ben látványosan hátrébb húzódott a politikától, ahová csak Karácsony Gergely kampánya kedvéért tért vissza. Az életrajzi elemek azért említendők, mert kiderül belőlük, hogy Az idő szorításában című könyv szerzője jelen volt a magyar ökopolitika kicsírázásánál, ami akkoriban ígéretesebb kezdeményezésnek tűnt annál, ami mostanra kinőtt belőle. (Az első magyar parlamenti zöldpárt máig hatóan befolyásolta, hogyan viszonyulunk az atomerőművekhez, az éghajlatváltozáshoz, a génmanipulációhoz – mostanra mindhárom témában az lett a többségi álláspont, amit a formációt eleinte kisebbségként képviselt.) És ugyanoda, leginkább a zöldek 2010-es főpolgármesteri kampányáig nyúlnak vissza a mostani Karácsony-program gyökerei is.
Ezek nélkül a háttér-információk nélkül Dorosz Dávid mostani felbukkanását és a könyvét is nehéz értelmezni. A szerző a fenti kalandok ellenére is csupán 34 éves – ebben az életkorban egy első kötetes alkotótól világmegváltás vagy -megfejtés helyett alighanem reálisabb koherens, jó esetben generációs léptékű világképet várni. Az új, már a rendszerváltás után született, nyugatos orientációjú közéleti-politikusi nemzedék gondolkodási sémáiból pedig tényleg bőséges készleteket tartalmaz Az idő szorításában.
Bár az al-alcím gyakorlati tanácsokat ígér, és vannak is ilyenek a 400 oldalas anyagban, sokkal több izgalmat ígér annak fölfejtése, hogy kik szeretnék átvenni a stafétabotot a rohamosan korosodó egykori Bibó-kollégistáktól. Szinte kézzelfogható, a magabiztosság látszata mögött mennyire meghatározó élményük a mai harmincasoknak a félelem; a fideszesek bejövetelekor az ország és a művelt Nyugat is alapvetően optimista volt, a demokrácia jövője biztosnak tűnt – ma nemhogy az alapvető értékek, de az életfeltételek is megkérdőjeleződnek. Dorosz könyve nem a sokkoló népesedési, ökológiai, környezetgazdaság-tani adatokból vezeti le a félelmet, inkább mankónak használja az adattömeget ahhoz, hogy mi is megértsük, amit ő meg a nála fiatalabbak számok nélkül is éreznek.
Közhelyszerűnek tűnő, mégis nehezen megkerülhető állítások váltakoznak az ismert tényeket új összefüggésbe helyező megállapításokkal. A könyvbeli gondolatmenet sokfelé elindul, mégsem csapong. Van ugyanis egy közös nevező, egyfajta tágan értelmezett zöld szemlélet, amely a világban zajló összes változást a környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóság szempontjából mérlegel. Ez is ős-zöldpolitikai örökség, amit csak a történeti hűség miatt kell hangsúlyozni – az olvasó szempontjából fontosabb, hogy bár alapvetően optimista, a világ létező problémái mellé megoldási javaslatokat rendelő kötetről van szó, elolvasása után mégis szorongás marad az emberben. Leginkább azért, mert a leírt világműködés összességében mégis fenntarthatatlan.
Infó:
Dorosz Dávid: Az idő szorításában
Noran Libro, 2019.
416 oldal
