Bukott köztársasági elnököt és budapesti díszpolgárokat is bevetett már a kormány annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljon a fővárosi vezetőkre az atlétikai világbajnokságra megépítendő stadion miatt. Hasonlóképpen komoly a presszió a kézilabda Eb-nek otthont adó gigasportcsarnok ügyében. De szinte nincs már olyan szeglete az országnak, ahol ne építene valamelyik kormányközeli cég stadiont, uszodát vagy sportcsarnokot, melyek átadásakor arról valahogyan sohasem esik szó, hogyan lehet kihasználni, és kitermelni a fenntartási költségeket.
Ez egyelőre csak a váci önkormányzatnak jutott eszébe. A Duna-parti település korábbi, kormánypárti vezetése 2017-ben büszkén jelentette be, hogy ötmilliárd forintot kapott a kormánytól egy 3300 fős sportcsarnok építésére. Arról azonban egészen a múlt hét végéig nem esett szó, mit tud kezdeni a város egy ekkora létesítménnyel. Ehhez új vezetés kellett a minden felső döntésre-ukázra üdvözülten mosolygó Bólogató Jánosok helyett. Ők pedig, miután osztottak-szoroztak, kiszámolták, egyszerűen nem tudják majd fenntartani a létesítményt, így jelezték a kormánynak, köszönik, de nem kérik a csarnokot. Az ötmilliárdra viszont szükségük lenne, hiszen rengeteg fejlesztenivaló akad Vácon. Ahogy az új, ellenzéki polgármester, Matkovich Ilona leírta: többek között a városi sportcsarnokot kellene felújítani és az épülő kézilabdacsarnokot befejezni.
Vagyis a meglévő mellett már úgyis épül egy új, és ez alapján teljesen adekvát a kérdés: mire fel egy harmadik? Persze bizonyos, hogy az eredeti terv kiötlői és támogatói megannyi választ tudnának kapásból sorolni. Ahogyan az is valószínűsíthető, hogy hamarost a jelszavaikban a város fejlődéséért, a helyiek egészséges életmódjáért aggódók is felsorakoznak majd a váci vezetéssel szemben.
Mint az észszerűséggel szemben a pártfegyelem.