Ha eddig valakinek kétsége lett volna afelől, hogyan vélekednek a hongkongiak az erős kínai befolyásról, egyetértenek-e azzal, hogy a jórészt fiatalokból álló tüntető tömeg szerint akár erőszakhoz is kell folyamodniuk a rendőrséggel szemben, az megkapta a választ: a helyhatósági választáson olyan győzelmet arattak a Pekinggel szemben álló demokrata erők, amilyenre saját maguk sem számítottak. A 18-ból 17 körzetben szereztek többséget olyan magas – több mint 71 százalékos – részvételi arány mellett, amilyenre még nem volt példa a város történetében.
Több választókörzetben fiatal, radikálisan Kína-ellenes jelöltek végeztek az élen. Peking számára a legnagyobb csapást mégis az jelenti, hogy elvesztette képviselői helyét a kétes hírű honatya, Junius Ho. Bár többen voksoltak a kormánypárti képviselőre, mint az előző választáson, így is sima vereséget szenvedett, mert annyi korábban passzív hongkongit mozgósítottak az elmúlt hónapok eseményei.
Bár a városi tanács szerepe inkább jelképes, elsősorban helyi, városvezetési kérdésekről – például a buszközlekedésről, szemétszállításról és hasonló ügyekről – dönt, a választók olyan erős üzenetet fogalmaztak meg, amelyet Kína egyszerűen nem söpörhet le az asztalról. Vang Ji kínai külügyminiszter ugyan fenyegetően megjegyezte: az eredménytől függetlenül Hongkong továbbra is az ország része marad, mégis, súlyos hiba lenne Pekingtől, ha az erő politikáját alkalmazná.
Carrie Lam kormányzó azt állította, meghallotta a választók hangját. A demokrácia hívei joggal remélhetik, hogy végre valami változás történik, a mintegy fél év óta tartó tüntetések meghozzák a remélt eredményt, és csökken Peking befolyása. Valójában azonban nehéz elképzelni, hogy éppen a Kínához hű vezető tenne komoly gesztusokat a hongkongiaknak, s találna kiutat a jelenlegi helyzetből. Lam Kínának köszönhette hatalomra kerülését, és kizárt, hogy szembefordulna kenyéradójával. Óvatos gesztusokat tehet ugyan a lakosságnak, de ennél több aligha várható tőle.
A válság marad.