Ha valóban 1952-ben készült ez a kép, ahogyan a Fortepan időskálája mutatja, akkor csak remélhetjük: senkit sem vegzáltak szabotázs vádjával, amiért a metróépítkezés Kossuth téri felvonulási épületén a MUNKAVERSENNYEL A FÖLDALATTIVA UTÉRT feliratból lába kelt az S betűnek.
Ám ha esetleg nem pontos a datálás, akkor könnyen kitalálhatjuk e slendriánság okát. 1954-ben ugyanis olyan hirtelen állították le az egész beruházást, hogy mindenki ott tette le a talicskát és a kalapácsot, ahol épp a bejelentés érte. Holmi hiányzó betűkkel egészen 1963-ig nem is volt érkezése foglalkozni senkinek.
De 1952-ben erről még szó sem volt, ellenkezőleg, arról adtak hírt a lapok, hogy míg a föld alatt folyik az alagútépítés, a föld fölött egyre-másra születnek a döntések az egyes megállók művészi kialakításáról. A Népstadion végállomás már el is készült, és lezajlott a Kossuth téren épülő metróállomás tervpályázata. A Magyar Nemzet azt írta: „a Kossuth Lajos tér és az Akadémia utca sarkán lévő üres telken, a szomszédos házhoz csatlakozóan és annak stílusában épül egy irodaház, amelynek Kossuth Lajos téri földszintjéről vezet majd a lejárat a földalatti pályaudvarhoz. Ez a metróállomás az Alkotmány és a magyar szabadságmozgalom jelentőségét emeli ki díszítéseiben.”
Ez a bizonyos tervpályázat alighanem éppen itt, a felvonulási telep mögötti, vörös csillaggal koronázott épületben dőlt el. Wellisch Alfréd műépítész saját tulajdonú luxusbérházát – melybe 1912-ben az otthonát és tervezőirodáját is belekomponálta – 1950-ben már az állam számára, Építésügyi Minisztériumnak állították helyre. Egyúttal lebontották róla a bombatalálattól szétrombolt tetőfelépítményt, és ott is irodákat alakítottak ki, valamint hozzácsatolták a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. mögötte álló, Sebestyén Artúr által tervezett, hasonlóan szecessziós bérházát.
Legelőször a Kossuth híd tűnt el erről a térről, amelynek felhajtóját a felvonulási telep jobbján láthatjuk. Aztán a metró építményei következtek, miután 1972 karácsonyán végre átadták a földalattit. Végül a minisztériumi épület változott meg: amikor 2014-ben, immár az igazságügyi tárca otthonaként visszakapta „1944-es megjelenését”. Bánáti Béla építész nagy gondossággal, de inkább érzésre dolgozott, hiszen az eredeti tetőszerkezetnek nem maradtak fenn a tervrajzai.
