Az egészségügyi ajánlások szerint szinte mindenkinek szüksége van kalciumpótlásra, mert az étrendünkkel jóval kevesebbet viszünk be, mint amennyi a csontok, a fogak egészségéhez, a sejtek közötti kommunikációhoz, a szív- és a vázizomzat működéséhez, a hormonelválasztáshoz és a véralvadási folyamatokhoz szükséges lenne. A legtöbben a napi ajánlott 1000-1300 mg helyett csak nagyjából 6-700 mg kalciumot juttatnak a szervezetükbe. A helyzetet rontja, hogy az elfogyasztott mennyiségnek csak bizonyos százaléka hasznosul. A felszívódását segíti a D-vitamin, viszont csökkenti az oxálsav, amiből sok van az egyébként kalciumban gazdag spenótban, a sóskában, a zellerben és a csokoládéban is. Gátolja a hasznosulást a feldolgozott élelmiszerekben lévő foszfor is – olvasható a HáziPatika cikkében.
„Tele vagyunk”
Több táplálkozási szakember ugyanakkor úgy véli, ha megfelelő mennyiségű K-, D3-, A-vitamint és magnéziumot juttatunk a szervezetbe, a kalciumot nem is kell pótolni. Bocsi Viktória életmód-tanácsadó szerint többek között a túlzott tejtermék-fogyasztás és a kalciumkészítmények kapkodása következtében az emberek többsége „tele van“ kalciummal, ettől azonban a csontjaik nincsenek jobb állapotban, viszont nő a szervezetükben lévő kövek száma. A világ legerősebb csontozatú emberei, a vadászó-gyűjtögető népek gyerekei alig, vagy egyáltalán nem esznek tejterméket, mégis sokkal jobb a K2- és D3-vitamin ellátottságuk, mint a „nyugati“ embereknek. Ezt úgy lehet utánuk csinálni, ha jól hasznosuló kalciumot, azaz K2-, D3-vitamint és magnéziumot fogyasztunk. Ajánlása szerint, ha néhány alapanyagot kicserélünk, nincs szükség kalciumpótlásra. Így sem árt azonban jól „belőni” a szükséges mennyiséget, a túlzott kalciumpótlás ugyanis árthat is. Kutatások szerint szívbetegséghez, ízületi problémákhoz vezethet.
Inkább K- és D3-vitaminok
A finomított liszten és a cukron kívül a gyümölcsök, a zöldségek, a magvak, a húsok, a hüvelyesek, tehát nagyjából minden élelmiszer tele van kalciummal. „Aki nem kizárólag műkaján él, annak nincs gond a kalciumbevitelével. Aki tejtermékeket is fogyaszt, jellemzően már a táplálkozásával is túladagolja. Pótlása magyar sajátosság, még csípésre és allergiára is kalciumot szedünk, holott bizonyítottan nincsen semmilyen hatása – mondta Gál Szabó Bence étrendkiegészítő-fejlesztő a Népszavának.
A K-vitaminok nemrég még csak a véralvadásgátlásban tűntek fontosnak, újabban azonban észrevették, hogy hozzájárulnak a szív- és érrendszeri betegségek megelőzéséhez, különösen gyerekeknél a jó fogazat és csontozat kialakulásához, később annak megtartásához, a csontritkulás megelőzéséhez és visszafordításához is – mondta a szakember.
A K2-vitamin képes aktiválni olyan fehérjéket, amelyek azért felelősek, hogy a kalcium oda épüljön be, ahová szükséges; a csontokba és a fogakba, és ne rakódjon le ott, ahol kárt okoz: a lágyszövetekben, a vesékben és az erekben. Több tanulmány is igazolta, hogy a K2-vitamin fogyasztással arányosan csökken a koszorúér-elmeszesedés és a csontritkulás előfordulása, míg a hiánya esetén a kalciumfogyasztással arányosan növekszik ezeknek aránya. K2-vitamin hiányában a kalciumpótlás tehát kifejezetten káros. Ha a D3- és K2-vitamin bevitelünk megfelelő, akkor az egészségesnek tartott kalciumbevitel töredéke is jobban hasznosul. A K-vitaminokkal együtt szedett, erős immunerősítő hatású D3-vitamin fokozza a kalcium ételekből való felszívódását. A magnéziumpótlás azért fontos, mert erősíti a csontokat és növeli a kalciumtartalmukat is.
Ha elég K1-, K2-, D3- és A-vitamin, illetve magnézium van a szervezetben, a nagyon alacsony kalciumtartalmú táplálkozás sem okoz hiányt, mert jobban hasznosul ott, ahol kell, de a magas kalciumtartalmú étrend sem árt, mert van, ami "őrködik", hogy ne rakódjon le rossz helyre, például az erek falára. Ezek hiányában azonban a magas és a közepes kalciumtartalmú étkezés is nagyon káros – fogalmazott Gál Szabó Bence.
