Az oktatás ügye mindig is fájó pontja volt az Orbán-kormánynak. Rengetegszer kellett már meghátrálniuk, mint a kötelező középfokú nyelvvizsga vagy a Waldorf iskolák korlátozása esetében. Azonban sosem féltek megtenni olyan lépéseket, amelyeket máshol remegő lábbal tett volna meg a kormányzat. Erre példa az iskolák állami kiszervezése a KLIK keretei közé, ami súlyos alulfinanszírozással kezdte működését. Ezen felül csökkentették, sőt szinte teljesen elvették a diákönkormányzatok jogköreit, teljesen átszabták a köznevelési törvényt, képesek voltak a Nemzeti Alaptantervet odadobni a szélsőséges nézeteket valló Takaró Mihálynak, de ami a legsúlyosabb, hogy hagyták kicsúszni a kezük közül a tanárhiány okozta problémát.
Nemrégiben jelent meg egy elkeseredett tanár levele egyes hírportálokon. Ebben a levélben benne van az, amit mindenki tapasztal az oktatási rendszeren belül, legyen tanár, diák, vagy akár portás. Arról szól, hogy az óriásira duzzadó tanárhiány miatt az adott iskolából hat tanár hiányzik, ezért az írónak kell tanítania a kémiát, az erkölcstant, a fizikát, heti egyszer angolt, és emellett még a napközit is neki kell vinnie a hátán. Ennél már csak az felháborítóbb, hogy fentről még rá is szóltak: kevesebb munkát kellene beírnia, mert túllépte a 32 órát. Ráadásul táborozni is úgy kell elvinnie a gyerekeket, hogy kijelenti, teljesen ingyen, önkéntesen vállalja ezt a munkát.
Hiába nem vagyok tanár, sokat tapasztaltam abból, ami a levélben le van írva. A tanárhiány már olyan szintű probléma, hogy szó szerint luxus mondjuk felmenteni egy tanárt a munkavégzés alól, mert nincs pótlás, legyen szó bármilyen tantárgyról. A „bármely szakos tanár” fogalom, úgy gondolom, tökéletesen leírja a jelenlegi helyzetet, hisz az utóbbi időben rengeteg ilyen hirdetés jelent meg. És a helyzet egyre csak romlik, hisz sok tanár már nyugdíjba készül, és egyre kevesebben tartják vonzónak a tanári pályát az alacsony fizetés és megbecsülés miatt.
Teljesen jogos kérdés, hogy tett-e a kormány bármit azért, hogy ezt a problémát orvosolja? De természetesen csak költői, a választ mindenki tudja. A kormány rendszeresen letagadta a tanárhiányt, amikor pedig már nyilvánvaló volt, hogy nagy a baj, a mértékét kezdték el alábecsülni. Mind Rétvári Bence, mind Kásler Miklós szerepet vállal ebben – Kásler legutóbb pár hete állította azt, hogy nincs pedagógushiány.
A tanárok hiánya egy olyan ördögi kört állított elő, amiből csak kormányzati segítséggel lehetne kilábalni. Hiszen a jelenlegi tanárok között is vannak alkalmatlanok, akiket nem lehet kirúgni a pótlás lehetetlensége miatt; a nyugdíjba vonulók sokkal többen vannak, mint a szakmába belépők; a kezdő pedagógusok pedig hamar irányt válthatnak a fizetés mértéke és a megbecsülés hiánya miatt. Közben pedig a kormány mindent tagad.
Erre a problémára csak egy nagyon erős szakmai reform tudna megoldást nyújtani. Addig sem szabad hagyni, hogy elhallgassák a probléma mértékét, és természetesen ki kell állni a tanárok jogaiért minden platformon, ahol erre lehetőség van.
A szerző diákaktivista