Az elmúlt években az Európai Unióba példátlanul sok menedékkérő érkezett. A menekülthullám 2015-ben tetőzött, elsősorban Görögországban és Olaszországban. A válság kezelésére az EU a menekültek fogadására alkalmas hivatalokat és állomásokat állított fel, ideiglenes áthelyezési programot indított el és növelte anyagi támogatását a frontországoknak.
Az unió pénzügyeinek ellenőrzését végző Európai Számvevőszék (ESZ) az elmúlt hónapokban megvizsgálta, hogy a két országnak nyújtott közösségi segítség elérte-e célját, az elosztási rendszer megfelelően működött-e, a menekültügyi és visszatérési eljárások kellőképpen gyorsak és eredményesek-e.
A szakemberek úgy találták, hogy a vizsgált EU-támogatás igazodott ugyan az igényekhez, a legtöbb projekt végrehajtása során mégsem sikerült teljes mértékben teljesíteni a célokat. Ez a helyzet az úgynevezett migránskvótákról hozott két EU-határozattal is, amelyek arról rendelkeztek, hogy 2015-2017 között a tagállamoknak 160 ezer nemzetközi védelemre szoruló embert kell fogadniuk Görögországból és Olaszországból meghatározott kvóták alapján.
Az uniós országok végül 98 ezer személy áthelyezéséről állapodtak meg, de két év alatt csak nagyjából 35 ezret költöztettek el. Az Egyesült Királyság és Dánia szerződésbe foglalt jogait gyakorolva eleve nem vett részt a programban, Magyarország és Lengyelország pedig nem volt hajlandó fogadni központilag elosztott menedékkérőket. Az Európai Bizottság ezért kötelezettségszegési eljárást indított a két tagállammal, valamint az áthelyezéseket egy rövid idő után leállító Csehországgal szemben.
A kvótahatározatok voltak az első, szolidaritásra felhívó kezdeményezések az EU migrációs politikájának történetében, amelyek - a számvevőszéki értékelés szerint - csak részleges hatást értek el. Nem voltak elegendőek ahhoz, hogy lényegesen enyhítsenek a két frontország terhein. A két év során az Olaszországban tartózkodó összes menedékkérő körülbelül 4 százalékát sikerült áthelyezni, a görögországiaknak körülbelül 22 százalékát.
A kvótákat több okból sem sikerült kitölteni. Egyrészt azért, mert az EU a menekülthullám csúcsán hozta a határozatokat, amikor az áthelyezésre jogosult migránsok egy része már elhagyta Görögországot és Olaszországot Európa belseje felé. Másrészt 2015-2016 fordulóján a görög és az olasz hatóságok erőforrások és felkészültség híján képtelenek voltak azonosítani a menedékre jogosan pályázókat. Az Európai Számvevőszék megállapítása szerint a rendszer alapvetően azért nem működött jól, mert nem volt elég áthelyezésre jogosult és nyilvántartásba is vett személy.
Ráadásul a kvótarendszert megalapozó döntések kapkodva születtek, mielőtt még a végrehajtásukhoz szükséges infrastruktúra - például a menedékkérők nyilvántartásba vételére, szállítására, elszállásolására - létrejött volna. A lassan érkező felajánlások és a fogadó országokról nyújtott gyér tájékoztatás sok migránst eltántoríthatott attól, hogy áthelyezésért folyamodjon. Nehezítette az elosztásuk folyamatát az is, hogy bizonyos tagállamok külön feltéteket szabtak a fogadásukhoz. "Ha az EU a jövőben bármilyen önkéntes áthelyezési rendszert léptetne életbe, mindenképpen vegye figyelembe az e téren szerzett korábbi tapasztalatait" - javasolja az Európai Számvevőszék.
Az intézmény jelentésében azt is megállapítja, hogy az EU-nak hathatósabb intézkedéseket kell hoznia a menedékjoggal és menedékkérők visszatérésével kapcsolatban is.
Görögországban hiába nőttek a menedékjog iránti kérelmek feldolgozását végző erőforrások, azok mégsem elegendőek a lemaradás ledolgozásához. A 2016-ban megkötött EU-Törökország megállapodás nyomán jelentősen csökkent az érkezők száma. A kérelmek elbírálásának sürgősségi eljárása azonban még mindig nem elég gyors: 2018-ban néhány nap helyett átlagosan 215 nap telt el a kérelemtől az elsőfokú határozatig. A gyorsított vagy normál eljárások esetében az interjúk időpontját jelenleg 2021-re, illetve 2023-ra tűzik ki.
Olaszország jelenleg elegendő kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy képes legyen megbirkózni az érkezők jelentősen fogyatkozó számával és a menedékjog iránti kérelmekkel, de a nagyszámú fellebbezést nem tudja időben elbírálni. Átlagosan több mint négy évbe telik, hogy egy 2015-ben benyújtott kérvény eljusson a fellebbezés utolsó stádiumába.
A Számvevőszék megállapítja, hogy a két országból, de az EU egészéből is sokkal kevesebb illegálisan érkezett migráns tér vissza a küldő országba, mint ahány visszatérési határozat születik. Ennek több oka is van: a hosszadalmas menekültügyi eljárások éppúgy hozzájárulnak, mint a visszatérési határozatok kölcsönös elismerésének vagy nyilvántartásának a hiánya, a fogvatartási központok elégtelen kapacitása, a bevándorlók származási országával folytatott nehézkes együttműködés és a migránsok eltűnése.
