A szélsőjobboldali Vox volt a spanyol voksolás győztese, mivel fél év alatt majdnem öt százalékot erősödve több mint 15 százalékot szerzett, az eddigi 24 mandátuma helyett most 52 képviselői helye lesz. Ettől függetlenül nem kerül a királycsináló szerepébe.
Sánchez szocialistái 120 mandátumra tettek szert. Második lett a konzervatív Néppárt, amely az áprilisi teljes csőd után valamelyest visszaerősödött. A pártelnök, Pablo Casado szakított a korábbi radikálisan bevándorlásellenes hangnemmel. Összességében a jobboldali pártok nem szereztek többséget. A liberális Ciudadanos ugyanis áprilishoz képest kilenc százalékot rontott, eddigi 57 képviselői helye helyett kénytelen beérni tízzel. Ez Albert Rivera pártelnök stratégiájának teljes összeomlását jelzi.
A politikus hétfőn be is jelentette lemondását. Sánchez a tavaszi választást követően az ő pártjával akart koalícióra lépni, ő azonban elutasította ezt és a jobboldali együttműködés mellett tett hitet. A jelek szerint a választók csattanós választ adtak, sokan tértek vissza a PP-hez, mások pedig a Voxot támogatták. Hét mandátummal esett vissza a baloldali radikális Unidos Podemos is, amely ezúttal 35 mandátumra tett szert és három helyhez jutott egy az utóbbi politikai erőből kilépettek által alapított tömörülés. Három szeparatista katalán tömörülés összesen 23 mandátumot szerzett, a baszk nacionalisták 12-öt, a többi mandátumot kis regionális pártok szerezték meg.
A viszonylag alacsony választási hajlandóság azt mutatja (az áprilisi 75,5 százalék helyett 69,9 százalék volt a részvételi arány), a spanyoloknak elegük van a politikai bizonytalanságból. Sokan érzik úgy, a pártok csak a saját érdekeiket tartják szem előtt, az ország sorsa másodlagos. Egyetlen formáció sem közelíti meg azt, hogy megszerezze a 176 fős abszolút többséget, de azt már nem tehetik meg a lakossággal, hogy újra előrehozott választást csikarjanak ki, ami négy éven belül már az ötödik lenne. Azt ugyan a szocialista PSOE, illetve a Néppárt is kikötötte már a választás előtt, nem hajlandóak nagykoalícióra lépni egymással, arra azonban látszik esély, hogy a szocialisták kisebbségi kormányát kívülről segítik a konzervatívok. Sánchez erre utalhatott, amikor még pénteken azt közölte, a demokratikus pártoknak a voksolást követő 48 órán belül olyan javaslatot tesz, amely véget vetne a jelenlegi politikai blokádnak. Pablo Casado, a PP vezetője kifejtette, a labda Sánchez térfelén pattog, s meglátják azt, mivel áll elő. Hozzátette azonban, megengedhetetlen, hogy Spanyolország zsákutcában maradjon.
Sánchez a voksolást követően kifejtette, progresszív kabinetet akar létrehozni, s felkéri a többi pártot, „nagyvonalúan” viszonyuljanak terveihez. Mint fogalmazott, a szocialisták is nagyvonalúságot tanúsítanak majd. Azt leszögezte, hogy a Vox-szal nem hajlandó tárgyalni. Igazi populista, szélsőséges formációról van szó, amely a homoszexuálisokat „betegeknek” minősíti és a saját elképzelései és érdekei szerint alakítaná át a médiatérképet. Abascal nosztalgiával emlegeti a Franco diktatúrát. A párt különösen az ország középső és délkeleti részén szerepelt jól, Murcia tartományban pedig az élen végzett. Abascal beszédében kifejtette, annak köszönhetik a jó eredményt, hogy „olyan vitákat kezdeményeztünk, amelyek eddig tabunak számítottak”. Gratulált neki egy sor európai populista politikus, köztük az olasz Matteo Salvini, a francia Marine Le Pen és a holland Geert Wilders. Pablo Iglesias, a Podemos elnöke kifejtette, a voksolás csak arra volt jó, hogy megerősödjék a jobboldal. A pártelnök nyilvánvalóan Sánchezt okolja a kialakult helyzetért, mert nem volt hajlandó koalícióra lépni vele.
A baloldal visszaesésének oka az is, hogy a gazdasági növekedést 2,3-ról 1,9 százalékra módosították és a munkanélküliség is nőtt.
