- Románia nem Szlovákia – Elmaradt a nagy áttörés az új pártok számára

Hivatalos részeredmények szerint, közel 96 százalékos feldolgozottság mellett a román közvéleménykutatók igen pontosan becsülték meg az elnökjelöltek eredményeit. Klaus Johannis hivatalban lévő államfő, a korábban általa vezetett, jelenleg kormányzó Nemzeti Liberális Párt (PNL) jelöltje fölényesen, 36,91 százalékkal nyerte meg az első fordulót.

Noha a második helyért folyó küzdelem mindvégig szoros volt, az új román párt, a civil mozgalomból kinőtt USR és Plus szövetség jelöltje, Dan Barna tűnt esélyesebbnek, mint az októberben megbukott szociáldemokrata (PSD) miniszterelnök. Viorica Dancila mégis jelentős előnnyel, 23,45 százalékkal jutott be a második fordulóba, míg Barna 14,19 százalékot ért el. Eredménye annál inkább meglepetés, hogy az USR koalícióban indult a volt technokrata miniszterelnök, Dacian Ciolos idén létrejött pártjával, a PLUS-al. Ciolos jelenleg az Európai Parlament liberális frakciójának, az ALDE-ból lett Renew Europe frakcióvezetője. Ez a szövetség a májusi EP-választáson még 22,36 százalékot gyűjtött, 2040765 ember szavazatát nyerte el, azóta pedig 800 ezer szavazót veszített. A román politika újoncának nem sikerült a szlovák Zuzana Caputova elnökválasztási bravúrja. Igaz, az USR-PLUS újnak új, de nem is annyira liberális, nem is annyira zöld és civil már, mint a szlovák PS-SPOLU szövetség, és bár próbálkozott nyitni a nemzeti kisebbségek irányba is, azt nem merte felvállalni, mint szlovák párttársa, hogy magyar platformot hozzon létre. Egy sikert mégis magáénak tudhat Barna és az USR – megnyerte Bukarestet. Klaus Johannis 28 megyében végzett az élen, Viorica Dancila 10, kizárólag Kárpátokon túli, ókirályságbeli megyékben, míg Kelemen Hunor RMDSZ jelölt a két székely megyét, Hargitát és Kovásznát húzta be.

Vagyis, azon túlmenően, hogy az új erő a fővárosban élre tört és a rendszerváltás óta mindig, még választási vereség esetén is jelentős erőt képviselő, a PSD által megjelenített baloldal egykori ereje megtört a bebörtönzött Liviu Dragnea és Viorica Dancila ámokfutásának köszönhetően, a lényeg nem változott. Románia változatlanul földrajzi régiók mentén mélyen megosztott. A konzervatív jobboldaltól az új, modernebb, hitelesebben európai erő sem tudta elhódítani Erdélyt, az ókirályságban pedig tartja magát a hagyományos baloldal. A Victor Ponta vezette új szociáldemokrata párt, a Pro Romania és Calin Popescu Tariceanu balliberálisai (ALDE) sehol sem tudtak kitörni, az általuk támogatott független színész jelölt, Mircea Diaconu 9,17 százaléka és a rá leadott 785557 voks a negyedik helyre volt elég.

Magyar szempontból sincs lényegi változás. A harmadik alkalommal induló Kelemen Hunor bár valamivel jobban teljesített, mint 2014-ben, 2010-es eredményét nem tudta felülmúlni, és nem tudta megközelíteni sem Frunda György, sem Markó Béla teljesítményét. Ám kétségtelen, hogy azt ma már Frunda vagy Markó sem tudná megismételni, hiszen a magyar szavazók egyre passzívabbak a számukra tét nélkülinek érzett elnökválasztásokon, az új pártok vagy az esélyesnek tartott román jelölt egyre több magyar szavazatot kap, attól függetlenül, hogy kit indít az RMDSZ. Kelemen Hunor 6 helyen végzett, 353 578-an szavaztak rá, ami a voksok 4,13 százalékának felel meg. Kelemen ezúttal is kapott Kárpátokon túli voksokat, ezúttal 18636-t. 

A választási részvétel 47,77 százalékos volt, 8704144 személy élt állampolgári jogával. A külföldön élő román állampolgárok a háromnaposra bővített, levélszavazatot is megengedő új keretek között soha nem látott mértékben aktivizálódtak, 675348-an voksoltak. Érdekes módon kevesen, alig több mint 25 ezren éltek a levélben szavazás lehetőségével. Noha ez a magas külföldi részvétel szoros eredmény esetén akár királycsináló lehetett volna, ez esetben a nagy különbség miatt nem változtatott az erőviszonyokon. Johannis a külföldi románok körében is tarolt. Barna ugyan itt második lett, de ez sem volt elég számára az otthoni eredmény megfordításához Dancilaval szemben.