Elsősorban az Európai Unió nettó befizetőinek aggályait igyekezett eloszlatni az Európai Bizottság (EB) azzal az adatsorral, amit kedden tett közzé a közösség következő, 2021-2027 közötti költségvetéséről. A brüsszeli testület azt próbálta bizonyítani, hogy az új büdzsé tervezetét nem lehet a befizetések és kifizetések szimpla egyenlegeként kezelni, mert az uniós tagság nyújtotta előnyök jóval meghaladják a közösből kapott juttatásokat.
A nettó egyenlegekre szorítkozó megközelítés messzemenően hibás — fejtette ki keddi sajtótájékoztatóján Gert-Jan Koopman, az EB költségvetésért felelős főigazgatója. Mint hangsúlyozta, az egységes piaci tagság, a migrációs problémák kezelése vagy az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén tett közös lépések pénzben nehezen kifejezhető kedvezményeket jelentenek a tagállamok számára. Így aztán a bizottság nem is tett közzé becsléseket a huszonhetek 2021-2027 közötti nettó pozíciójáról. (A 2014-2018 közötti számokból azonban kiderül, hogy a bruttó nemzeti jövedelemhez képest Magyarország kaszálta a legnagyobbat).
Sok ország kifogásolja, hogy a tervek szerint 2021-től jelentősen emelkedni fog a nemzeti hozzájárulása az uniós büdzséhez. Magyarországé például 2021-2027 között a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 0,85 százalékáról 0,97 százalékára, ami nagyjából félmilliárd eurós növekedést jelent. Ettől függetlenül hazánk továbbra is ennél jóval többet kaphat vissza a brüsszeli büdzséből. Az igazi elégedetlenkedők azonban a nettó befizetők — például Ausztria, Dánia, Hollandia, Németország és Svédország —, amelyek többet adnak be a közösbe, mint amennyit kivesznek onnan. Az Európai Bizottság szerint ezek az országok nem veszik figyelembe a közös politikák kedvező költségvetési hatásait, például azt, hogy a felzárkóztatási pénzekből nem csak mondjuk Lengyelország részesül, hanem az ott beruházást végző német, dán vagy épp holland cégek is.
Mint az EB rámutatott, a nemzeti hozzájárulások 2021 utáni emelkedésének fő oka az infláció és a gazdasági növekedés lesz. Körülbelül 12-13 százaléka ahhoz köthető, hogy az egyik legnagyobb nettó befizető ország, az Egyesült Királyság távozik az EU-ból, nagyjából 13 millió eurós rést hagyva az éves büdzsén. A növekmény egynegyede pedig abból származik majd, hogy a tagállamok többletfinanszírozást határoztak el olyan kulcsfontosságúnak minősített területeken, mint amilyen a kutatás-fejlesztés, a digitális átalakulás, az éghajlatváltozás, a közös védelem- és migrációs politika. Ezek a prioritást élvező politikák összességében a költségvetés 35 százalékát emészthetik fel, miközben az agrárpolitikára és a felzárkóztatásra szánt pénzek nagyjából 29-29 százalékát tehetik ki.
A “kohézió barátai” kedden Prágában nehezményezték is, hogy az Európai Bizottság csökkenteni akarja a kohéziós alapokat. Magyarország esetében például ezek a források a jelenlegi hétéves költségvetési időszakban a GNI 2,75 százalékát tették ki, míg 2021-2027 között csak az 1,6 százalékát. De még így is a negyedik legnagyobb kedvezményezett maradhat Horvátország, Bulgária és Lettország után.
A prágai találkozón Orbán Viktor miniszterelnök igazságtalannak nevezte az egyes gazdag tagállamoknak járó visszatérítések rendszerét is, és követelte a megszüntetésüket. Az EB eredeti javaslata pontosan ennek a korrekciónak a fokozatos, ötéves kivezetését tartalmazza. Mint a brüsszeli sajtótájékoztatón elhangzott, igazságtalan, hogy az EU leggazdagabb országainak költségvetési visszatérítéséhez az átlag alatti jóléttel rendelkező tagállamok átlag feletti mértékben járuljanak hozzá. A nettó befizetők egyelőre vehemensen ellenzik a megszüntetését.
