A spanyol pártvezetők hétfő esti televíziós vitája igencsak nagy érdeklődés közepette zajlott: 12 csatorna közvetítette, 8,6 millió néző követte. A legutóbbi, április 28-i ugyancsak előrehozott választás nem rekord rövid kampány mellett zajlott, így két televíziós vita is belefért, ám akkor nem tudták összehozni egy műsorba az 5 nagy párt vezetőit. Az első vitát áprilisban 9,447 millió, a másodikat 8,8 millió embert követte. Az érdeklődés csökkenése, akárcsak a bizonytalanok számának emelkedése is, elemzők szerint azt jelzi, hogy a lakosság belefáradt az előrehozott választásokba és kormányalakítási kudarcokba, egyre kevésbé hisz abba, hogy ily módon feloldható a spanyol politikát eluraló válság.
Az utóbbi négy évben ez lesz a negyedik parlamenti választás, legutóbb áprilisban járultak az urnákhoz a spanyolok, de Pedro Sanchez és a Szocialista Párt hiába nyerték meg a voksolást, kormányt nem tudtak alakítani.
A vitán Pedro Sanchez szocialista, Pablo Casado néppárti, Albert Riviera Ciudadanos illetve Pablo Iglesias Podemos elnök mellett ezúttal részt vett a szélsőjobb Vox vezetője, Santiago Abascal is. A spanyol értékelések szerint „mindenki mindenki ellen” összecsapás volt, amelyen nem csak a jobb és a baloldal állt szemben egymással, hanem nagyon élesen támadták egymást a különböző blokkokon belüli politikusok is, mintegy előrevetítve a további kormányalakítási nehézségeket. A jelenlegi erőviszonyok közepette ugyanis hiába vezetnek továbbra is a szocialisták, várható 120 mandátumuk (3-al kevesebb, mint áprilisban) igen távol áll a kormányalakításhoz szükséges 176-tól, az együttműködési készség pedig igen alacsony még azonos blokkon belül is, miközben az összesített jobb-bal tábor nagyjából immár azonos erőt képvisel. A jobboldalon a szélsőjobb Vox nélkül már illúzió a többség, a liberális Ciudadanos látványos gyengülése pedig egyértelműen annak köszönhető, hogy a pártelnök mindmáig nem határolódott el a szélsőjobbtól. Andalúziában tavaly decemberben a Vox támogatásával alakult meg a néppárti-liberális regionális kormányzat, amit a liberális választók nem bocsátanak meg.
Pedro Sanchez azt javaslata a patthelyzet feloldására, kössenek megállapodást arról, hogy a legtöbb szavazatot gyűjtő párt akkor is kormányt alakíthat, ha nincs abszolút többsége.
A politikai válságot tovább mélyítheti a katalán kérdés is, az október elején, a katalán függetlenségpárti politikusok elítélése miatt kiújul és erőszakossá vált barcelonai tüntetések is ezt erősítik. A nagy spanyol pártok mégis, amint a vita is mutatta, a további szigorításokban, a létező katalán autonómia megnyirbálásában, a rendfenntartó szervek segítségével képzelik el a megoldást. A jobboldal a katalán függetlenségi mozgalom erősödését is Sanchez kormánya bűneként emlegeti, aminek nyomán már a miniszterelnök is a büntetőtörvénykönyvbe foglalná a függetlenségi referendum tilalmát, bár ő és a radikális baloldali Iglesias még mindig a párbeszéd szükségességét hangsúlyozta. A szélsőjobbos Abascal viszont Quim Torra katalán elnök letartóztatását követelte, a Néppárt vezetője kormányfőként kivenné a regionális katalán kormányzat kezéből a régió biztonsági felügyeletét, a liberális Ciudadanos vezér pedig felfüggesztené az autonómiát.
Előrejelzések szerint 70-72 százalékos részvétel vérható, áprilisban 75 százalék adta le voksát. A bizonytalanok aránya 30 százalék körül mozog.
