Miután Baján győzött az ellenzék a helyhatósági választáson, a város lapjának főszerkesztője arról írt, hogy mostantól az újság a sajtószabadság szellemében tevékenykedik. Ezzel tulajdonképpen elismerte, hogy az október 13-ig fideszes vezetésű városban ez nem így volt. Amúgy a bíróság kétszer is milliós bírsággal sújtotta az önkormányzati újság kiadóját, de ettől a lap mit sem változtatott közléspolitikáján, legutóbb például eltorzított képeket közöltek az ellenzék jelöltjeiről. A főszerkesztő szavaiból az is kiolvasható, hogy eddig felsőbb utasításra szenvedett sérelmet a sajtószabadság a bácskai városban.
Várható, hogy az ellenzék által elnyert városokban az önkormányzati sajtó vezetői hasonlóan védekeznek majd. Ők – ugye – írtak volna etikusan, csak hát nem lehetett. Tilos volt. Polyák Gábor médiajogász szerint viszont egy újságíró nem védekezhet azzal, hogy parancsra hazudott. A médiánál egyetlen parancs létezik: az igazmondásé. Az újságíró is tévedhet, hisz emberből van, de tudatosan, a félrevezetés szándékával nem hazudhat. Aki ezt teszi, az nem újságíró, hanem propagandista, manipulátor, lelketlen szolga, csaló. Az újságírás ugyanis nem abból áll, hogy valaki jól fogalmaz, e szakma leglényege a morális tartás és a hitelesség.
Mellesleg még sok más szakmáé is. Gyakran lehet olyan érzésünk, hogy az erkölcs parancsra félredobott hiánya mindenütt jelen van. A cinkelt közbeszerzéseken, a baráti cégek agyontámogatásakor, a versenyszabályok kijátszásakor, a kormánykörök által nem szeretett vállalkozók ellen indított hatósági eljárásoknál, a nyilvánvaló bűncselekmények kinyomozatlanul hagyásakor, a közre tartozó adatok titkosításakor, vagy a közvéleménykutató cégek botor prognózisaiban.
A média mindig tükrözi a társadalom egészét. Akkor is, ha hazudik.