Kövér László házelnök maradt fővédnök, de a korábbi programtól eltérően a köszöntőt nem ő, hanem Hende Csaba fideszes parlamenti képviselő, az Országgyűlés alelnöke mondja majd a „Koszorús-akció 75. évfordulójára tiszteletére” meghirdetett konferencián. A rendezvényt rejtélyes körülmények között lefújták az önkormányzati választás előtt.
A Dohány utcában lévő emléktáblája szerint Koszorús Ferenc (1899–1974) vezérkari ezredes és hős katonái 1944 júliusában megakadályozták a budapesti zsidóság deportálását. A budai Várban felállított mellszobra talapzatán is hasonló méltatás olvasható.
Karsai László és a korszak szakértőjének számító más történészek azonban nem találtak hitelt érdemlő bizonyítékot arra, hogy Horthy Miklós kormányzó valóban a zsidóság védelmében rendelte volna Koszorús Ferencet és páncélos hadosztályát Esztergomból a fővárosba.
Ahogyan azt korábbi cikkünkben írtuk: több forrásból is úgy értesültünk, hogy az eredetileg szeptember 30-ára, az Országház felsőházi termébe tervezett rendezvényt – Kövér László nemtetszése ellenére – azért nem tartották meg, mert az önkormányzati választások közeledtével a Fidesz nem akart újabb emlékezetpolitikai vitákat gerjeszteni.
Az Országgyűlés Hivatala szerint azonban „politikai ok fel sem merült”. Hantó Zsuzsa főszervező, a Koszorús Ferenc Emlékbizottság elnöke a meghívott előadóknak küldött szabadkozásában technikai okokkal indokolta az esemény elmaradását. Lapunknak aztán már azt mondta, hogy anyagi kérdések húzódnak meg a háttérben, és a tanácskozást nem végleg törölték: „a terem bérleti díjával kapcsolatban történt félreértés miatt kellett a konferenciát későbbi időpontra halasztani”.
A birtokunkban lévő meghívó szerint a parlamenti tanácskozást végül november 14-én tartják meg. Úgy fest, az anyagi akadályok sikeresen elhárultak. „A konferencia költségeit az Országgyűlés Hivatala, az egyik szervező fél fedezi” – tudatta lapunkkal Hantó Zsuzsa, aki ragaszkodott ahhoz, hogy írásban elküldött válaszát teljes terjedelmében közöljük. Szükségesnek tartotta jelezni, hogy nem Koszorús-konferenciát rendeznek, hanem a 75 éve történt embermentésekkel foglalkoznak. A téma feldolgozásával – állította – adós a történettudomány.
Hantó Zsuzsa úgy ítélte meg, e hiányra Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben című könyve magyar olvasókhoz írt előszavában Karsai Elek is felhívta a figyelmet. „Így szinte teljesen hiányzik a könyvből a magyarországi zsidóüldözések történetéből a zsidók mentésére kifejtett tevékenység, lett légyen az a protestáns és a katolikus egyházak főpapjainak és lelkészeinek, apáca- és szerzetesrendeknek, misszióknak, vagy a semleges országok követségeinek akciója... De ide kell sorolnunk a lakosság egy részének korántsem passzív magatartását is....1944 decemberében a pesti gettóban mintegy 55-60 000 ember tartózkodott, a fővárosban tehát rajtuk kívül több tízezer zsidónak sikerült elrejtőznie hamis papírokkal, keresztények házaiban, lakásaiban.”
Bár Hantó Zsuzsa erre nem tért ki, a hivatkozott előszó 1984-ben, tehát 35 évvel ezelőtt jelent meg. Azóta történt egy és más.
Az idézet pontos, de nem teljes – jegyezte meg kérdésünkre Karsai László, akinek Karsai Elek az édesapja volt. Az utolsó mondat végén, a „házaiban, lakásaiban” után nincs pont, hanem hosszú kötőjel van és még öt szó: „– azok tudtával vagy tudtuk nélkül”.
Magyarán sokan, ahogyan édesapja is, keresztények elhagyott lakásaiban rejtőztek el – magyarázta Karsai László. Például budai villákban, ahonnan tulajdonosaik a bombázásoktól egyébként joggal félve, vidékre költöztek. „Apám egyik éjjel egyszerűen betört az egyik ilyen elhagyott budai villába, majd másnap reggeltől úgy járt-kelt a kertben, mint a tulajdonos tüdőlövésből lábadozó fia, a szomszéd villában lévő SS-központ őreivel nyugodtan beszélgetett, tudta, hogy azon a környéken razzia nem lesz” – számolt be a történész egy családi emlékről.
Karsai László bizonyosra veszi, hogy a Jad Vasem által eddig elismert mintegy 900 magyar embermentőnél több százzal többen voltak azok, akik a jeruzsálemi intézet – szerinte amúgy igen vitatható – kritériumainak is megfelelően embereket mentettek: önzetlenül, nem pénzért, kockáztatva személyes biztonságukat, egzisztenciájukat.
Hantó Zsuzsa állításával szemben ugyanakkor éppen az embermentők ügye az egyik leginkább feldolgozott terület, a „hivatalos Fidesz emlékezetpolitika legkedveltebb témája”. Szita Szabolcs, Kovács Tamás és mások is egész könyveket írtak már erről, még az 1970-es években vaskos kötet jelent meg az egyházi embermentőkről is. „Jó tíz éve Molnár Jutkával és Frojimovics Kingával kiadtuk a Jad Vasem magyar embermentőkről szóló lexikonját fényképekkel, teljes élettörténetekkel” – hangsúlyozta Karsai László. A budai Apor Vilmos téren külön emlékművük van, számtalan szobor, tábla őrzi-hirdeti emléküket szerte a fővárosban.
