Mourou 1985-ben írta meg tanítványával, Donna Stricklanddel közösen a nagy intenzitású, ultrarövid lézerimpulzusok létrehozásáról írt forradalmi jelentőségű tanulmányát, amelyért a Nobel-díjat kapták.
Munkájuk nem csak a fizikában volt kiemelkedő jelentőségű, eredményeik nélkül körülményesebb lenne a szemműtétek elvégzése: fájdalommentesebbek lettek a beavatkozások, gyorsabban gyógyulnak a betegek. Ugyanis ha rövidebb impulzusokban adagolják az energiát egy biológiai szövetbe, akkor jóval kevésbé melegszik fel, és jelentősen kisebb mechanikai roncsolódás éri a műtét környéki területeket.
Ezek a lézerek nagy segítséget nyújtanak az ultragyors időskálán lezajló biológiai folyamatok vizsgálatában is, mert egy pillanatképet tudnak adni a folyamatról. Minél rövidebb impulzusú egy lézer, annál pontosabban meg lehet megmondani, hogy egy kémiai folyamat vagy egy biológiai reakció során mi történik az adott rendszerrel.
Gérard Mourou nevéhez fűződik, az Európai Unió egyik tudományos nagyberuházása, az ELI-projekt elindítása is, amelynek részeként épült meg Szegeden az ELI-ALPS kutatóközpont. A párizsi Ecole Politechnique professzora részt vesz a nukleáris hulladékok könnyebb kezelését szolgáló lézeres gyorsításon alapuló neutron forrással végzett transzmutációs eljárás kidolgozásában is. A kutatásba bekapcsolódnak az ELI-ALPS kutatóközpont és az SZTE szakemberei is.
November 5-én, a Szegedi Tudományegyetemen Szent-Györgyi Tanulmányi Versenyének megnyitóján előadásában Mourou arról beszél majd az MTI szerint, hogy mit tehet egy Nobel-díjas a klímaváltozás ügyében.
