Tudom, a pesti néplélek már csak olyan, hogy előbb hagynánk levágatni a fél karunkat, mint hogy bármire, ami újabb száz évesnél, azt mondanánk, hogy „szép”. Pláne, ha az a valami egy pályaudvar, ami ab ovo csúf, mert zajos, koszos, büdös és zsúfolt. Mégis, ha megnézik ezt a képet az akkoriban vadonatúj Déli pályaudvarról, szerintem önök is azt fogják gondolni, amit én: hogy ez egy gyönyörű épület.
Kővári Györgynek hívták az építészt, akinek köszönhetjük - ő volt korának Pfaff Ference, a MÁV Tervező Intézet egyik vezetőjeként számos vasúti létesítmény viseli a keze nyomát. A hatvanas évek elejétől bő másfél évtizeden át dolgozott a Déli kialakításán, és ismerve az akkori viszonyokat, különleges szerencsének mondható, hogy végig is vihette a koncepcióját.
A második világháborúban szinte porig rombolt Déli pályaudvar új formában való rekonstrukciójára a kelet-nyugati metróvonal építésének újraindításával párhuzamosan került sor. Míg a föld alatt sorsára várt a metró, a föld fölött először egy ideiglenes fejépület valósult meg: ez a sötét üvegkocka már előrevetítette a végleges pályaudvar formavilágát. A fehér és fekete tömegekkel, üveggel és kővel operáló épület egyszerre lett praktikus és látványos, úgy tudott élni a környék adottságaival, a környező hegyekkel és a budai Vár panorámájával, hogy mindezzel nem konkurált, hanem visszatükrözte és hagyta átszűrődni magán a látványt. Anélkül volt képes építészeti jellé válni, hogy megpróbált volna fölémagasodni a környezetének.
Más kérdés, hogy ma már egy ilyen pályaudvar elavultnak számít, hiszen lépcsőkön kell caplatni a csomagokkal, a burkolatok meglazultak és szennyeződtek, a zugokat belakta a jó öreg buhera. Az évtizedek során többször is szóba került, hogy az egészet le kell bontani, a fejpályaudvari funkciókat áthelyezni Kelenföldre, a tizenkét vágány helyét pedig bekapcsolni Buda városi szövetébe. Mégis, a jelenleg érvényes terv sem számol szerencsére többel, mint felújítással, valamint a sínek lefedésével, s fölöttük egy lakó-iroda-kereskedelmi központ megvalósításával.
Hogy mindebből mikor lesz valami, azt persze nem tudjuk. Az viszont biztos: a mindössze 48 évesen, 1982-ben elhunyt Kővári György főművei közül a Keleti előtti mélyített aluljárót már megszüntették, a Nyugati pályaudvar közlekedési rendszere és az egykori Skála Metró erősen pusztul – legalább a Délit nem kéne hagyni ebek harmincadjára.
