Sose kaptam még ilyen őszinte tapsot.
Nyolc évig szertornáztam.
2004, Pápa, országos diákolimpia,
szekrényugrás, második hely,
tartsd vissza a nedvességed, tudom, hogy menő.
Nyolc évig egytől tízes skálán
pontozták a mutatványaimat. Most meg…
Szerintem függő vagyok. Függök a szeren. Ha-ha.
Mert a szeren lenni jó cucc.
Főleg, ha elemet neveznek el a végén rólad,
mint Cukaharáról a spéci szaltót,
vagy Magyar Zoltánról a Magyar-vándort lólengésben,
vagy Tocsik Mártáról a tocsikolás lopástechnikáit.
Ha valamit először mutatsz be sikeresen egy versenyen,
akkor az az elem a tiéd.
Én huszonhat éve próbálom beadni a sajátom,
tolni egy igazi Mészárost.
Mert szeren lenni jó cucc. Tartást ad.
Olyan, mintha lenne egy ikertestvéred,
aki rád szól, hogy húzd ki magad,
össze a térdet, figyelj a spiccre, állj bele a zuhanásba.
Egy tízpontos gyűrűgyakorlat után,
ahol olyan szépen tartottad ki a keresztet,
elkezdesz hinni istenben.
Stabil mérlegállás közben nem basz fel a politika.
Egy problémamentes cigánykerék
megszeretteti veled a romákat,
a pókjárás, a rákmászás, a békaugrás után
tiszta Greta Thunberggé válsz.
Aztán elkopnak a vállaidban a porcok,
és abba kell hagynod a tornát.
Habituális vállficam, vagy minek csúfolta az orvos.
Mert néhány elem, ha sokat csinálod,
tönkretesz, és beleőrülsz a gyakorlataidba.
Csak támolyogsz a zsámolyok között.
A falon lévő korlátok miatt megtanulod,
hogy mindig függeni kell.
Fehér port törsz össze a tenyeredben,
hogy ne horzsolja össze a gyűrű.
Azóta is inkább drogozol,
minthogy megházasodnál.
Lemész hídba anyád és apád közé a válás során,
szorongásod lesz a nőktől,
akik az ágyadon fekvő támaszok,
lenyomsz belőlük vagy harmincat,
aztán elfog a bízomláz.
Nyolc évig hallgattam a mellettünk edző
tornászlányok talajgyakorlatának zenéjét,
megállás nélkül.
„Az az egy fontos, legyetek jók most.”
A végére már nem akarsz jó lenni.
Mit mond Hitler, mielőtt lerohanják Lengyelországot?
Az az egy fontos, legyen egy frontos.
A mai napig szar szóvicceket találok ki rá.
Olyanná válsz, mint egy
meg nem született gyerek,
mint egy duplacsavaros iróniaszaltó,
mint az a tény, hogy memóriaerősítő
étrend-kiegészítőt rendeltél,
de 50 ezerre büntettek meg,
mert elfelejtetted befizetni.
Akkor ez most kinek a hibája,
kedves Helvetia Aphotekhe,
06-1-6-333-666?
***
Nem halogathatok tovább.
A legnehezebb elemet sosem mertem beadni.
És aztán vége van. Vége a gyakorlatnak.
Hát tessék:
Meghalt az ikertestvérem az anyaméhben.
Nagyon hiányzol.
Egész életemben úgy éltem,
hogy nem nekem kéne itt lennem.
Huszonhat évvel vagyok idősebb nálad,
És kétszer akartam megölni magam,
hogy újra veled legyek.
Félek, hogy harmadjára sikerül.
De szerencsére a szertornában
csak kétszer lehet próbálkozni.
Ez az én gyakorlatom.
Ennél mélyebbre már nem tudok nyúlni.
Nevezzétek el rólam ezt az elemet,
ha már őt nem nevezhettük el.
Legyen értelme annak, hogy megszülettem.
Majd utánam azt mondhassák: tolok egy „Mészárost”.
Tudod, amikor megbocsájtasz önmagadnak.
A gyakorlat végén a leérkezés a legfontosabb.
Beleállni a zuhanásba.
Spicc, húzd ki magad, figyelj a térdedre,
és BAMM.
