Én még eddig nem igen nyertem.
Mindig annyira győzni akartam,
most meg boldogan elszabotálnám.
Egyszerűen csak nem tudom,
mit kell kezdeni ezzel.
Nekem vereség kultúrám van.
Én a tüntetésekre is csak
azért megyek ki,
mert az már valami.
Mert ha történnek dolgok,
az már valami.
Felnyomni a rendőrsorfalat
a parlament tíz lépcsőfokán,
amibe utána úgysem tudnék
bejutni, az már valami.
És én évek óta örülök,
hogy az már valami,
hogy ami van, az nem tetszik,
mert valamit csinálni helyette,
ami tetszene,
már győzelem volna.
Én meg azt tanultam,
hogy a részvétel a lényeg,
és nem szabad azon idegeskedni,
hogy győzni kéne.
Mert ha csak megpróbálom,
már megdicsérnek érte,
a győztesek cserélődnek,
az élmény megmarad.
Kértem, hogy álljon valaki
az oldalamon, és mondja,
ha teljesen értelmetlen
célok után rohanok,
és megtanítottak
méltósággal veszteni.
A templomban ismételve kérem
a napi kenyeres imát, a többi ráér,
csak délután van időm istenre,
mert reggel sorban állok a támogatásért.
Sose jegyzetelem,
még mennyi maradt meg
a havi kiszabott keretemből.
Mindig büszke vagyok,
hogy olyan barátaim vannak,
akik aprót hagynak szét a lakásukban
nekem, hogy zsebre tehessem.
Nekem elvi problémáim vannak
a BKV-val, nem anyagiak,
nyilván, ha elköltöznék sem
az ország, hanem anya miatt.
Köszönöm az import banánt
meg a messze streamelt szabad sajtót,
és hogy ebben a városban
mostanában minden élet egyszobás,
de az stúdió, belvárosiasan fiatalos,
és közel van hozzá a hármas metró is.
És hogy megtanítottak rá,
hogy igenis gesztus az, ami járna.
You have to gamble sometimes
to be part of the game,
kölcsön adtam minden pénzem,
aztán rosszra rakták ruletten.
Vereség kultúrám van,
annyira jól megy, vissza se kérném.
Tulajdonképpen mindegy, mennyi
az a pénz, ami végül nincsen nálam.
Minek kiválni mások árnyékából,
ha biztonságban abban húzod meg magad.
Ha nem tudsz mit kezdeni a győzelemmel,
nincs miért, hogy megragadd,
ott, ahol a részvétel a lényeg,
a győzelem is csak szimbolikus.
Régebben azt mondtam a gyerekeknek,
akikkel találkoztam, hogy ha mindannyian
nulláról indulunk, bármi lehetne belőlünk.
Azóta persze tudom, hogy nem
indulunk nulláról, ők pedig látják,
hogy belőlem sem lett semmi, és hogy
ezeket a szavakat kinövi az ember idővel.
Vagy ezek a gondolatok menekülnek el
ennyire messzire tőle.
A választások után egy nappal
a józsefvárosi önkormányzat
ajtaján lógó tábla előtt
szinkronban hüledeznek.
A győzelem utáni depresszió kezeléséhez
vegyük el ilyenkor a trófeát a győztestől,
később örülni fog neki.
Vegyük körül szeretettel, ne erőltessük,
de ha igény mutatkozik rá, elevenítsük fel
nyugodtan régi, jól ismert vereségeit.
Végül emlékeztessük, hogy ez a győzelem is
csak szimbolikus, amíg nem akar tényleg
és tudatosan nyerni.
