Bezárt a pomázi kormányablak, mert egyetlen alkalmazott maradt, aki munkába állhatna, a többiek felmondtak, szülni vagy nyugdíjba mentek. Ez már nem az első eset, hogy a leépítések után egy okmányirodát be kell zárni – mert nincs ember, aki dolgozzon az államnak.
Pontosabban: a végeken nincs ember, miközben a minisztériumi dolgozók létszáma a NER uralkodása alatt megduplázódott. Bajnai még 6800 emberrel megoldotta azt, amihez Orbánnak 13 ezer ember kell; a növekedés potom 93 százalék. Ezt nevezik hatékonytalanságnak. Miközben egyfolytában az olcsó és erős államról szónokoltak az elmúlt kilenc évben, annyira lett erős és olcsó, hogy jövőre már a miniszterelnöki irodákban – mert már ebből is kettő van – több, mint 700 ember fog dolgozni, vagy legalábbis bejárni a munkahelyére. Soha nem volt ilyen magas az államtitkárok, ilyen-olyan biztosok száma, miközben a kormányzás minősége egy jottányit sem javult.
Sőt. Nincs ma se egészségügyi, se oktatási, de környezetvédelmi minisztérium sem, pedig a gazdasági, a társadalmi versenyképesség - patetikusan szólva, a haza jövője – attól függ, hogy milyen válaszokat ad a társadalom az e területekről érkező kihívásokra. A kormány leginkább semmilyet, nem érdekli a romló egészségügyi, oktatási, szociális vagy környezetvédelmi helyzet, ezért a társadalomnak kell ez ügyben is dönteni.
Új kormányzati struktúrára lesz szükség, ám ahhoz, hogy lebontsuk ezt a bizánci, agyonközpontosított, versenyképtelen, személyfüggő kormányzati rendszert, úgy néz ki, új ember kell találni. Orbán ennyit tud.
Ebből a kormányzati rendszerből, az öt százalékos gazdasági növekedésből ennyit hozott ki: a világbank szerint ma Magyarország nem tud bekerülni a világ ötven legversenyképesebb gazdasága közé. Romániát idén még épphogy megelőzzük.