Németországban 1992 augusztusában Rostockban megtámadtak és felgyújtottak egy épületet, amelyben politikai okokból menedékjogot kapott családok éltek. A német neonácik harcot indítottak a külföldiek kiűzésére az országból, mert szerintük „az idegenek” elveszik a munkahelyeket a németektől és elfoglalják az országot. (Ugye nem ismeretlen ez a retorika itthon sem?) A gyűlölet bejutott a futballstadionokba is, ahol a színes bőrű játékosokat huhogással provokálták, a külföldieket kifütyülték a szélsőjobboldali csoportok képviselői.
A Német Labdarúgó-szövetség (DFB) a klubokkal és a szponzorokkal közösen harcot hirdetett a gyűlölet és a kirekesztés ellen. Elindult egy kampány, amelynek „A barátom külföldi (Mein Freund ist Ausländer)” volt a mottója. Klipek készültek, melyekben a csapatok külföldi sztárjai a német kedvencekkel együtt szerepeltek. Olyan reklámfilmek készültek – és kerültek adásba főműsoridőben a közszolgálati és kereskedelmi csatornákon -, melyekkel próbáltak hatni a nézők értelmére és érzelmeire.
A játékvezetők megállították a játékot rasszista rigmusoknál, a szövetség szektorok bezárásával és súlyos pénzbüntetéssel szankcionálta a szurkolói provokációkat. Közös összefogással egy évig tartott, amíg sikerült a szélsőjobboldali, rasszista csoportokat kiszorítani a német stadionokból, legalábbis a legmagasabb osztályokban. Ehhez az kellett, hogy minden klub és a német kormány, egymást is támogatva küzdjön az idegengyűlölet ellen. Az iskolai tananyagba is bekerült az elfogadás fontossága.
Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) – amelynek alelnöke Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) elnöke – 2001-ben hirdette meg harcát a kirekesztés és gyűlölet ellen. Az UEFA ebben a harcban együttműködik a harmincöt európai országban jelen lévő, londoni székhelyű FARE nevű, 1999-ben alapított szervezettel, amely szintén a rasszizmus ellen harcol. Az UEFA határozatot hozott arról – ami minden tagországára kötelező -, hogy mindenhol zéró toleranciát kell alkalmazni a rasszista megnyilvánulásokkal szemben.
Ez azt jelenti, hogy a játékvezetőnek kötelessége megállítani a játékot, ha a lelátón rasszista rigmusok hallhatók, a műsorközlőnek fel kell szólítani a nézőket ennek a viselkedésnek a befejezésére, ismétlődés esetén pedig be kell fejezni a mérkőzést. A találkozó ellenőrének írásos jelentést kell készítenie a történtekről, a sportági szövetségek pedig a visszaeső klubokat pontlevonással, többszöri ismétlődés esetén kizárással kötelesek büntetni.
Kétpályás kommunikáció
Magyarországon a kormányzati kommunikációban egyszerre figyelhető meg a megkülönböztetés elleni kiállás és azok a hangok, nyilatkozatok, amelyek bátoríthatják a kirekesztést és a gyűlöletkeltést. Bár a keresztény értékek tisztelete gyakran elhangzik, közben menekült családokat éheztetnek a részükre kijelölt magyarországi táborokban.
Szlovák bürokraták eltúlzott reakciójáról, hisztijéről beszélt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, amikor a magyar-szlovák Eb-selejtező után Pozsonyban bekérették a magyar nagykövetet, mert a két csapat mérkőzésén a hazai drukkerek kifütyülték a szlovák himnuszt – nem pár százan, hanem több ezren – és a meccs alatt többször lehetett hallani a szomszéd országot gyalázó rigmusokat. És erre nem mentség, hogy a szlovákok is fütyültek, ez ugyanis nem jogosít fel semmire.
A magyar kormány szerint kiváló volt a hangulat, az UEFA újabb zártkapus büntetést szabott ki, amit az MLSZ gyermekek beengedésével a lelátóra került meg. Mindezt legálisan, az UEFA biztosít erre lehetőséget, hogy ne üres lelátók előtt rendezzenek mérkőzéseket. Egy előnye volt ennek a döntésnek: a magyar-azeri Eb-selejtező után nem kell tartani az UEFA büntetésétől, a gyerekek ugyanis nem kiabáltak semmilyen sértő rigmust.
Az állami támogatás nélkül működésképtelen MLSZ mozgástere a rasszizmus elleni harcban elég szűk, ha figyelembe vesszük a kormány viszonyulását ehhez a kérdéshez. A magyar bajnoki mérkőzéseken a cigányozás (ami rasszizmus) jelen van, de emiatt egyszer sem állított meg mérkőzést egyetlen játékvezető sem, az MLSZ pedig jelképes büntetéseket osztogat, ha az ellenőr a jelentésében beszámol erről. Sokszor el sem jutnak a fegyelmi bizottságig ezek a rigmusok, mert az ellenőrök nem írnak róluk a jelentésükben. A büntetések olyan tételek, amiket a klubok meg sem éreznek, ezért nem érdekeltek a rasszizmus elleni harcban. Ha valakinek anyagi nehézségei lesznek, akkor segít az állam, amely eltartja a klubokat.
