A kampányban a kormány részéről többször elhangzott egyfajta burkolt fenyegetés, miszerint az ellenzéki vezetésű városok majd kevésbé fejlődnek, nem megy oda annyi pénz, mint korábban. Érzi ennek előjeleit?
Épp ellenkezőleg. Pár órával ezelőtt volt nálam a Lufthansa egyik képviselője, mert repülőgép-motorokat fognak Miskolcon javítani, s már tárgyaltam egy nagy amerikai befektetői csoporttal is, amelyik szintén beruházna itt. Ezek korábban előkészített projektek, amelyek nem torpantak meg azzal, hogy váltás történt a város élén, s nem számítok a jövőben sem ilyesmire. Sőt, szerintem éppenséggel Miskolc érdekérvényesítő képességeit az eddiginél jobban kell erősíteni a kormányzat felé, mert annak ellenére, hogy kormánypárti volt az előző városvezetés, ezt a képességet kicsit vékonynak éreztük.
Az, hogy tíz megyei jogú városban most egyfajta új időszámítás, és az eddigihez képest más stílusú városvezetés lesz, befolyásolhatja az ország közérzetét?
Nekem ez az eredmény azt sugallja: a magyar társadalom ki van éhezve arra, hogy veszekedés és széthúzás helyett most már fogjunk össze, és ez nem azt jelenti, hogy csak az ellenzéki oldalon. Más az országgyűlési vagy az EP-választás, de az önkormányzatinak nem a pártokról, hanem a településekről kell szólnia.
Azért lehetett egy kis „dafke” is a választókban, hogy ne a kormánypárti jelöltekre szavazzanak.
Nem gondolnám, vagy legalábbis ez nem volt hangsúlyos. Miskolcon például a fideszes ellenfelem, Alakszai Zoltán jegyző, aki egyébként – és ezt őszintén mondom – a közéletben vagy a közigazgatásban még egy komoly politikai ígéret lehet, 26 ezer szavazatot kapott: ezzel ő korábban polgármester lett volna. Mellettem szólhatott az ismertségem, a társadalmi beágyazottságom, az, hogy befogadó és integráló típusú gimnáziumot vezettem, s vélhetően sok jobboldali is rám szavazott. Talán jelképes, de a Fidelitas megyei elnöke és Varga László szocialista országgyűlési képviselő is nálunk végzett.
Civilként, de egy pártokkal is megerősített ellenzéki összefogás jelöltjeként győzött. Mennyire lesz tartós az egy tábor?
Marad együtt a szövetség, egy közös frakciónk lesz az önkormányzatban, ami kényelmes többséget biztosít a város vezetésére.
Mi a garancia arra, hogy nem esnek szét, nem kezdenek el veszekedni, külön utas politikát folytatni a pártok? A kormányoldalon erre várnak.
Az, hogy megegyeztünk. Az egység volt a feltétele annak is, hogy elvállaltam a polgármester-jelöltséget.
És a pártok úri becsületszavukat adták?
Van papír is a megállapodásunkról, ez nagyjából arról szól, hogy a pártpolitika helyett várospolitikát folytatunk. Kifejezetten kértem azt is, hogy a kampányban ne jelenjenek meg országos politikusok Miskolcon, mert ők nem tudnak hozzátenni a városhoz – ezt a helyiek tudják megtenni.
Kértek a pártok alpolgármesteri pozíciókat?
Nem pártfunkciónak gondolom az alpolgármesteri posztot, hanem szakmainak, tehát a feladatra keresek embert. Nem véletlenül hangsúlyoztam azt sem, hogy békés és együttműködő városépítésre törekszem, ezért nemcsak az engem támogató képviselőkkel, hanem a Fidesz és KDNP frakció tagjaival is szeretnék a közös munka részleteiről megállapodni. Nyilván a politika olyan, amilyen, kifelé mindenkinek el kell játszania bizonyos szerepeket, de azt szeretném, hogy az önkormányzati üléseken vagy a szakbizottságokban már csak Miskolc legyen a fontos.
Látta már a város büdzséjét, tudja mit vesz át?
Még pontosan nem, mert ezen a héten csütörtökön volt az átadás-átvétel. Úgy tűnik, az önkormányzat pénzügyileg rendben van, de a város cégeit működtető holdingnál vannak hiányok. Maga a holding egy működőképes szervezet, nagyon sok jó szakemberrel, hihetetlen nagy szellemi tőkével, amire támaszkodni szeretnék. Amiben változtatnánk az az, hogy a helyi kis- és középvállalkozásokat hozzuk helyzetbe. Az ugyanis nonszensz, hogy miskolci cégek Dunaújvárosban kapnak megbízásokat, hozzánk meg épp Szlovákiából érkeznek brigádok ugyanilyen profilú munkákra. S hogy itthon tartsuk a szakembereket, főleg a fiatalokat, intenzív bérlakás-programot indítunk, amihez nem feltétlenül kell új tömbházakat építeni: szép számmal vannak üresen álló önkormányzati tulajdonú ingatlanok, amik némi felújítás után szinte önköltségi áron azonnal kiadhatók.
Egyik víziója, hogy Miskolc nagy és zöld város legyen. Ezt hogyan képzeli?
Amit ma Miskolcnak nevezünk, az történelmileg hat-hét településből tevődik össze, Diósgyőrtől kezdve a Lyukó-völgyön át egészen Bükkszentlászlóig. Ezek mind önálló földrajzi adottságokkal és hagyományokkal rendelkeznek, nem lehet egy homogén masszát gyúrni belőlük. Nem is ez a cél, hanem az, hogy legyenek ott is önálló városközpontok, és ha valaki mondjuk Diósgyőrben él, ne kelljen 12 kilométert utaznia, át a városon egy bevásárlásért vagy egy kulturális programért. Ez a levegő tisztaságával is összefügg, ami így már a zöld-város elképzelést is támogatja. Azért az nonszensz, hogy Miskolcról nem lehet felbiciklizni Lillafüredig, vagy legurulni a Nyéki-tavakig, mert nincs elég kerékpárút. Ebben támaszkodnánk a Révész Máriusz kormánybiztos nevéhez kötődő, s az aktív kikapcsolódást segítő elképzelésekhez, mint ahogyan például a Miskolcot Egerrel összekötő bükki bicikliútvonal kiépítése már ennek része. A „nagyság” pedig nem földrajzi, hanem szellemi értelemben fontos: Miskolc ugyan ma is egyfajta régióközpont, de annak nem elég erős. Ahhoz, hogy újra az legyen, nem lehetünk egyedül, a szomszédos városokkal és településekkel is össze kell fognunk és közösen kitalálni olyan fejlesztéseket, amik az egész régiót erősítik.
Lyukó-völgy, Számozott utcák – Miskolc szociális sebhelyei, leszakadó családokkal, mélyszegénységgel.
Nekem ez szívügyem, hisz ebben a városban együtt kell élnünk, közösen. Huszonöt, harminc év alatt alakultak ki ezek a telepek, elsősorban az ipar leépülése miatt munkájukat elvesztett, alacsony iskolázottságú emberek menedékeként. Nagyjából ennyi idő kellene a pozitív változáshoz, mert a szociális lépcsőfokokat nem lehet hármasával négyesével átugrani, mindig csak egy-egy szintet tudunk emelni, s ehhez is hosszú évek kellenek. De ahogy most van, úgy semmiképp nem maradhat a Lyukó-völgy. Nincs ott víz és villany, sőt, még szemétgyűjtők sem, és az sem elfogadható, hogy a gyerekek télvíz idején kilométereket gyalogolnak a legközelebbi iskoláig, mert a közmunkás bérből nem tudnak a szülők bérletet venni.
A legendás Földes Ferenc Gimnáziumban kezdett matematika tanárként, s vezette később az intézményt huszonkét éven át. Most fizetés nélküli szabadságra megy…
Úgy döntöttem, hogy megtartom a közalkalmazotti státuszomat, hisz bármi lehet itt, s a világ bárhova fordulhat. Ámbár az én tanári szakommal – matematika-fizika-informatika – nemigen lennének elhelyezkedési gondjaim. Nem vagyok szakbarbár, az irodalom, a történelem ugyanúgy foglalkoztat, a könyv, a zene, a színház ma is az életem része, mint ahogyan megmarad a sport is, csak ma már nem atletizálok és kosarazok, inkább nagyokat túrázok és biciklizek. Van színházi és DVTK-bérletem is, természetesen utóbbi nem a VIP-páholyba szól. Mindenben értékelem a jót. Hideg fejű matematikus vagyok, racionális gondolkodással, de közben mégis egyfajta művészlélek, aki Miles Davist és Jan Garbareket hallgat, otthon van a gasztronómiában, ha úgy tetszik, gourmand, tiszteli a hungarikumokat, és akkor sem esik kétségbe, ha pálinkaversenyre hívják bírálni. Összetartó, vallásos családban nőttem fel, ózdi nagyapámnak a XVII. századból származó nemesi kutyabőre volt, ám ezzel otthon senki nem kérkedett, sőt, gyerekkorunkban még azt is megengedték, hogy játsszunk vele. Nehéz beskatulyázni, de ha mégis be kellene, akkor egyfajta szabadelvű-konzervatív embernek vallanám magamat.
