A Soroksári úton árválkodó, betört ablakokkal vaksin pislogó, a felismerhetetlenségig összefirkált egykori nagybani vásárcsarnok és irodaépület láttán nagyon nehéz elképzelni, hogyan festett ez a tömb akkor, amikor még zajlott itt az élet. Pláne nem könnyű belelátni ezekbe a lelakott romokba mindazt a szépséget és különlegességet, amiért műemlékké nyilvánították őket.
Amikor eheti „régi” képünk készült, a nyolcvanas években még használták ezeket a házakat, igaz, az állaguk megóvásával már akkor sem törődött senki. Raktárakkal, bódékkal voltak körbeépítve, kellett némi fantázia hozzá, hogy valaki megsejtse a fél évszázaddal korábbi formájukat: pedig kezdetben tényleg pompásak és kiemelkedően korszerűek voltak.
A város korábbi nagybani piaca a húszas évek végére végképp kinőtte eredeti helyét, a Fővám téri Nagyvásárcsarnokot. Ideje volt távolabb vinni a belvárostól, olyan helyre, ahol a vízen és a vonaton érkező árukat is könnyű ki- és berakodni. Így született meg 1932-re Münnich Aladár és Obrist Vilmos tervei alapján, az ugyancsak frissen elkészült csepeli híd tőszomszédságában az új, „zöldmezős” nagybani, illetve az azt kiszolgáló irodaépület. A pinceszinti hűtőházon ülő csarnok különleges vasbeton tetőzete egy rakodóperonnal körbevett, 11 ezer négyzetméteres teret hidalt át, ahol egyszerre négyszáz kereskedő kínálhatta az áruját. Az art deco jegyében fogant, szobrokkal díszített irodaépületben vendéglő és pár kivehető szoba is volt, az irodistákat pedig az ország első páternosztere segítette a hét szint közötti gyors közlekedésben.
A nagybanit 1970-ig villamos szárnyvonal is szolgálta, de később a vasúti vágányokat is feleslegessé tette a közúti közlekedés térhódítása. Bár a csarnok-komplexum még jó ideig működött, a zöldség-gyümölcs nagykereskedelmét a kilencvenes évekre elhódította tőle a Nagykőrösi úti piac. 2003-ban kiürítették, a műemlékké nyilvánított két épület kivételével a területen mindent lebontottak. Előbb egy új iroda- és lakónegyedet szántak ide – 2008-ban Erick van Egeraat irodája készített rá terveket –, majd olyan nevek kezdték fémjelezni az elképzelést, mint Tarsoly Istváné és Ghaith Pharaoné. Aztán új idők jöttek, és 2016 körül már a majdani olimpiai falut – polgárbarátabb nevén: Budapesti Diákvárost – akarták itt felépíteni.
A Nagyvásárcsarnok mindeközben kitartóan omladozik, legfeljebb olykor egy forgatás, koncert vagy sportesemény veri fel a csendjét.
