A helyi tradíciók szerint ugyanis a négy legnagyobb párt rendelkezik a legfontosabb miniszteri tárcákkal, a környezetvédők azonban előretörésük miatt jogosan követelhetnek maguknak miniszteri tisztségeket.
A voksolást a bevándorlásellenes, a politikai paletta jobb szélén elhelyezkedő Svájci Néppárt (SVP) nyerte, de a párt komoly visszaesést könyvelhetett el a 2015-ös parlamenti választáshoz képest, hiszen 11 mandátummal kevesebbet szerzett. Szintén csökkent a szociáldemokrata SP támogatottsága, amely öt mandátumos csökkenést jelent. A szabaddemokraták sem úszták meg csökkenéssel: négy mandátumuk veszett oda. A GPS nevű baloldali környezetvédő párt ezzel szemben 17 képviselői helyet nyert. Ezzel a konzervatív néppártot is sikerült az ötödik helyre szorítania. Hogy milyen jelentős a zöld hullám Svájcban, az is jelzi: a liberális zöldek is 16 mandátumot szereztek, vagyis a két környezetvédő párt összesen 54-et, annyit, amennyivel az SVP az élen végzett.
Mint a Neue Zürcher Zeitung kommentárjában megállapította, a választók egyértelmű üzenetet fogalmaztak meg: azt akarják, hogy a kormány erőteljesebben foglalkozzék a környezetvédelmi kérdésekkel. Másrészt az SVP és a lap szerint az SP visszaesése azt is jelzi, a társadalomnak elege van a megosztás politikájából. Harmadrészt a választók több nőt akarnak látni a parlamentben.
Az SVP visszaesése egy nemzetközi trendre is ráirányítja a figyelmet: az embereket Svájcban is mind kevésbé érdekli a bevándorlás témaköre. A párt sok választója azért is maradhatott távol az urnáktól, mert az SVP több a bevándorlással kapcsolatos ígéretét sem valósította meg. A Tages Anzeiger című lap pedig azt állapította meg, hogy a környezetvédők már elég érettek a kormányzati szerepvállalásra. A nagyobbik környezetvédő pártot irányító Regula Rytz azt követelte, hogy mielőbb tegyék lehetővé számukra: jussanak szóhoz a kabinetben.
