Égő barikádok, a tüntetők által elzárt pályaudvarok, megközelíthetetlen repülőtér. Nem Hongkongban járunk, hanem a katalánok székhelyén, Barcelonában, ahol a hét eleje óta tartanak az erőszakos megmozdulások. A radikális elszakadáspártiak sokat tanultak a hongkongi tüntetőktől, például azt, hogy elsődlegesen a helyi repülőteret kell elzárni a külvilágtól, vagy hogy mobilapplikációval lehet segíteni egymást.
Már a katalán függetlenségpárti vezetőkkel szembeni hétfői ítélet előtt tudni lehetett: nagy megmozdulások várhatóak - arra azonban a regionális vezetés sem számított, hogy ilyen mértékben elharapózik az erőszak. Ami nem véletlen, hiszen a madridi legfelsőbb bíróság rendkívül kemény döntést hozott, 9-től 13 évig terjedő börtönnel sújtotta a két évvel ezelőtti függetlenségi népszavazás szervezőit. Annak ellenére, hogy ez esetben nem egyszerű büntetőjogi kérdésről van szó, hanem arról, hogy Katalóniában a lakosságnak majdnem a fele nem kíván Spanyolország állampolgára maradni. Ebben a helyzetben tehát nem ártana Madridnak némi kompromisszumkészséget tanúsítani. Ennek azonban nyoma sincs.
Hozzátesszük, távolról sem csak Madrid hibája, hogy idáig fajult a helyzet. A katalán vezetésnek is megvan a maga sara: két éve elhitették a közvéleménnyel, hogy a függetlenség kikiáltása karnyújtásnyira van, és a spanyol kormány kénytelen meghajolni a választók akarata előtt. Nem vették figyelembe azonban a maradáspártiak érdekeit, s azt sem, hogy a spanyol törvények alapján milyen következményekre számíthatnak a katalánok. A vezetés úgy viselkedett, mint elefánt a porcelánboltban, amivel azt érte el, hogy egyetlen ország vagy szervezet sem állt ki a függetlenségi törekvéseik mellett.
A katalán vezetők azóta is Madrid ellen hergelték a közvéleményt, most viszont csodálkoznak, hogy a tüntetők egy része a város felgyújtásától sem riad vissza. Megnyugvás akkor várható, ha Barcelona és Madrid hajlandó lenne valamiféle közeledésre. Erre azonban egyelőre nem sok esély látszik.