Tíz éve áll üresen Budapest ütőerén, az Andrássy úton egy háztömbnyi irodaépület. Miközben városszerte gőzerővel húzzák fel az újabb és újabb toronyházakat, hogy irodákat helyezzenek el bennük, ez az irdatlan monstrum az Izabella és a Rózsa utca között a kutyának sem kell. Pedig igen megbízható az eladó: maga az állam.
Több mint egy évszázadon keresztül a MÁV központi hivatalai működtek itt. Az 1870-es évek közepén, amikor a frissen egyesített főváros új főútvonalát kijelölték a térképen, az újonnan kialakított telkekre pedig adókedvezménnyel csalogatta a beruházókat a Közmunkatanács, a bérpalota- és a villa-övezet határán az államvasúti társaság is lefoglalt magának egy dupla házhelyet. Az irodaházat a cég egyik vezető építésze, Rochlitz Gyula tervezte meg: az ő keze munkáját dicséri a Keleti pályaudvar főhomlokzata, a Baross téri MÁV-lakóház és az első dunai vasúti híd is. Az épület 1876-ban került tető alá, villámgyorsan, ahogy akkoriban minden a robbanásszerűen növekvő fővárosban.
A MÁV 133 éven át használta a dupla pincével ellátott, később színházteremmel is kibővített hivatalt, míg végül egy nagy racionalizálási hullám elsodorta innen, azzal a felkiáltással, hogy ezt a remek helyen lévő ingatlant majd pompásan el lehet adni. (Esetleg Néprajzi Múzeummá alakítani, de ez sosem került nagyon komolyan szóba.)
2015-ben 7 milliárdot kértek érte, idén nyáron 7,9-et – de azóta is csak csendben romlik. Történt ugyanis egy lényeges változás: 2013-ban „az építészeti, belsőépítészeti, képző- és iparművészeti értékek megóvása érdekében” műemléki védettséget kapott az épület, ami legalábbis drágává és macerássá teszi a szükséges felújítást. (Igazán nem csoda, hogy azóta a műemlékvédelem hivatalát és tudományos bázisát is rendkívüli alapossággal felszámolta a NER.)
Hivatalos céllal egy évtizede nem járt senki a hatalmas házban, de 2015 májusában a Népszabadság Online videósai bejutottak oda. Filmjükön jól látszik a XIX. század végére jellemző praktikus pompa és a XXI. század elején megszokott lepusztultság is. Márvány oszlopok, öntöttvas szobrok, kovácsoltvas csillárok és mennyezeti díszítőfestések várják az újjászületést, miközben a fűtetlenség és a magának mindenhol utat találó víz már rombolja a födémeket és omlasztja a falakat.
