Mayer Dóra: 21 kemó, 21 kilométer futás
Egy hétig sírtak éjjelente a férjével, amikor kiderült, hogy baj van. Csak a három gyerek előtt igyekeztek titkolni, amíg lehetett. Dóri akkor 35 éves volt. A férje fedezte fel a csomót. Azt hitték, a szoptatás utáni mirigygyulladás, így másfél hónapig halogatták a vizsgálatot. Az ultrahang már két daganatot mutatott. Jelezték, hogy valószínűleg nem jóindulatú, de a lelet átvételéig volt egy kis remény. Az eredményt úgy kapta meg: „Úgyis tudja, hogy ez rosszindulatú.” Nagyon félt a haláltól. Sok volt a feladat előtte, így a kezelés közben nem gondolhatott erre. Kivették a melléből és a hónaljából is a nyirokmirigyeket. „Három és fél órás műtétem volt, mert több csomó volt, mint amire számítottak.” Aztán jött a 21(!) kemoterápia. Három hagyományos, a többi picit gyengébb. Két éven keresztül járt háromhetente. Ekkor kezdett futni. Eleinte egy kilométer is alig ment. A kemó utáni első héten pihent, aztán két hétig mindennap futott. A kezelés végére 21 kilométert tudott megtenni.
Amikor kihullott a haja, a legkisebb, egyéves gyereke úgy megijedt, hogy csak parókában tudta megnyugtatni. Aztán mindenki megszokta, sőt: gyermekei állandóan puszilgatták a fejét.
A kezelés alatt is dolgozott egy barátnője gluténmentes pékségében és egy sminkiskolát is elvégzett.
A hormonpozitív rák miatt neki is mesterséges klimaxa van, még másfél évig kapja a hormonkezelést. A hőhullámok és rosszkedv nem könnyű, de ezt most elnyomja egy újabb nagyobb baj. Majdnem 19 év után válnak a férjével. Életük felét együtt töltötték, sok jó és nagyon nehéz időket éltek meg. A kapcsolat azonban kihűlt, belátták, de a váltás nehéz.
Dóri sokat kapott az elmúlt öt évben. „Kiderült, mennyi erő van bennem. Kaptam önbizalmat, amire nem tanítottak. Nem vagyok már zárkózott és minden apróságnak örülök. A sorstársaim között annyi szuper embert ismertem meg, innen van az egyik legjobb barátnőm is. Minden pozitívum visz előre, és örülök, ha a példámmal erőt adhatok másoknak.”
Braunné Móricz Krisztina: Félelmetes, nagy ugrás volt
„Nekem ez a fotózás nagy kihívás volt. Sosem voltam megelégedve magammal. Nagy ugródeszka volt, átléptem a határaimat.” Kriszta a kamera előtt már az új nőt mutatta, akivé a mellrák után vált. „Mindig megfelelési kényszerem volt másokkal szemben. Ezt elengedtem. Végre többet foglalkozom magammal, szánok magamra szabadidőt, ha csak egy kicsit is. Találtam sok-sok barátot, ami előtte nekem nem volt.”
Kriszta 39 évesen betegedett meg, amikor stresszes volt a munka és gondok voltak a párkapcsolatban. Nem végzett önvizsgálatot, a családban sosem beszéltek erről. Zuhanyozás közben talált egy csomót, amiről nem gondolt semmi rosszat, de elment orvoshoz, ahol az orvos első ránézésre megmondta: rosszindulatú. Nagy mellét teleszőtte a daganat. „Az elején sokat álmodtam a saját temetésemről, amíg el nem fogadtam, hogy ez az én utam, meg fogok gyógyulni.”
Kemóval kezdtek a zsugorítás miatt. „Az rémes volt. Az első 3-4 nap hányással, rosszulléttel telt, többször voltam kórházban a mellékhatások miatt. De átvészeltük.”
Nyolc és 12 éves gyerekeit úgy készítette fel, hogy „beteg anya cicije és a gyógyszerek miatt ki fog hullani a haja”.
„Amikor kihullott a hajam, az a kemónál is rosszabb volt. Bezárkóztam a fürdőbe és csak sírtam két napig. Nem tudtam belenézni a tükörbe.” Aztán belenyugodott és a bankban parókában dolgozott, hazafelé kendőt hordott, otthon nem tüntette el a kopaszságát.
Levették a teljes jobb oldali mellét és két évvel később – műtétek sorozata után – kapta meg az implantátumot. „Azóta van újra két cicim, amiket nagyon szeretek. Sokkal szebbek, mint voltak.”
A betegség alatt a kapcsolata is rendbe jött. A férje rengeteget segített, nála is nagy változást hozott Krisztina mellrákja. „Az ő sikerének is tartom, hogy sikerült meggyógyulnom. Ő is és én is változtunk, amikor veszélyben volt az életem.”
Krisztát is mesterséges klimaxon tartják. „A szexuális kedvetlenség, a gyakori hőhullámok, az ízületi fájdalom és csontritkulás veszélye nehézkes, de így biztosabb, hogy nem újulhat ki a mellrák.”
Antal Anikó Nikoletta: Még akarok gyereket!
A 40. születésnapi meglepetéspartijának reggelén tudta meg, hogy rosszindulatú a daganata. Arról volt szó, hogy este színházba mennek. „Mint egy halott menyasszony, felvettem egy fekete, földig érő ruhát, miután a férjem győzködött, hogy menjünk.” Nikolnak sosem volt ilyen partija. Nagyon örült a találkozásnak a szeretteivel az étteremben. „Nehezen indultunk, de aztán jó volt.”
Rá két hónapra elkezdődött a kezelés: műtét, kemó, sugár és hormonterápia. „Komoly halálfélelmem volt, de nem mertem senkinek mondani, mindenkit óvni akartam. Erős voltam. Évekkel később mondtam el a férjemnek.”
Levették a mellét és kapott expandert, egy kis tágító szerkezetet, ami sóoldattal feltöltve nyújtja a bőrt, hogy később implantátumot tehessenek be. „Nekem brutál pici cicim volt. A vágás után az orvos azt javasolta, hogy az egészséges mellet is korrigáljuk. Én meg mindig erre vágytam. Igaz, nem ilyen áron.” Most épp csak az a baj, hogy Nikolnak is tart még a hormonkezelése, az a miatti hízás csak az egyik mellét növeli, a levágott mell nem nő, így most van egy kis méretkülönbség. „Ráadásul annyira érzéketlen, hogy gyakran beütöm, és csak azt látom, hogy behorpadt.”
Készenlétis rendőr, bűnügyi helyszínelő, illetve nyomozó volt 20 évig, nem önként szerelt le, leszázalékolták. Ezt nagyon sajnálja.
Van egy kislánya. Lombikbébi. Talán ez is okozhatta a bajt, a hormonkezelésekkel is segített terhesség után sokan kapnak mellrákot. „Öt lombikom volt. Az első sikeres lett a lányommal. Amikor ő kétéves volt, elvittük magunkkal a következő beültetésre, el is mondtuk, hogy kistestvért szeretnénk. A doktor bácsi kérdezte, hogy fiút vagy lányt szeretne? Nati mondta, hogy fiút, mire a válasz az volt, hogy rendben, akkor kék katéterrel tesszük be a tesót anya pocakjába, majd megsúgta nekünk, nem tudja, mi lett volna, ha lányt akar, mert csak kék van ebből a vacakból.”
A többi próbálkozásra nem vitték. „Azt reméltük, elfelejti, de négyévesen megkérdezte, mikor jön már a tesó, olyan régóta van a hasadban.” Azóta is a legnagyobb fájdalma Nikolnak, hogy nem tudja a lánya kívánságát teljesíteni, pedig bármikor kérdezik, milyen ajándékot akar, most, kilencévesen is testvért szeretne.
A 44 éves Nikol gondolkodik, hogy abbahagyja a hormonkezelést és újra próbálkozik, de abban benne van a kockázat, hogy visszatér a mellrák.
A gyermekvállalási nehézségek elején kapott egy kutyát, hogy vonja el kicsit a figyelmét. Nemsokára jött is Nati. Pár év múlva egy újabb kutyussal próbálkoztak, hátha az hozza a következő babát. Őket csak szőrös gyerekeknek hívja a család.
Nikolnak kopaszon felkerült a fejére a két kutya. Az volt az első hennázása. Imádta, mint ahogy azt is, hogy amíg nem volt haja, a lánya és barátnője is festettek a fejére, például azt az üzenetet is, hogy csak arra gondolj, amire vágysz!
Hoffmann Ildikó: Rendbe hozta az életem a mellrák
A fotózás Ildikónak egy blúzban is nehéz lett volna. Azt mondja, a többség ereje vitte, hogy kiálljon. „Nekünk már mást jelent a mell. Szoptatáskor felértékelődött, a betegség után pedig leértékelődött, egy pótolható szerv lett.”
Harminckét évesen találtak daganatot a mellében. Eleinte nem hitte. „Ilyen nincs, nem történhet velem.” Halálfélelme nem volt, mert annyi bizonytalanság kötötte le a figyelmét. A három- és hatéves gyerekei fedezték fel, hogy van valami furcsa a mellén. Egy hónapig nem is foglalkozott vele. Egyik nap hasra fordulva erős fájdalmat érzett. A háziorvos nem akart beutalót adni, azt mondta, ez mirigygyulladás a nemrég abbahagyott szoptatás miatt. Végül elment vizsgálatra, de karácsony környékén mindenkit hívogatnia kellett az eredményért. Kiderült, hogy van egy jó- és egy rosszindulatú daganata. Azt mondták, hogy talán kemoterápia sem kell, de mivel két hónap alatt hat és fél centisre nőtt a daganat, mégis elkezdte. Három után azonban úgy döntött, elég volt. Az orvos elfogadta a döntését.
Sosem titkolta az állapotát, kopaszon is járkált. „Vettem ugyan parókát, de tüntettem. Meg akartam mutatni, hogy fiatalon is van mellrák.” Egy vele egykorú lány így ment el vizsgálatra, hogy hallotta Ildikó történetét. Levették az ő mellét is, és kapott kemót, sugarat és ötéves hormonterápiát.
Amikor Ildikó kezdte a kezeléseket, a 28 éves barátnőjének harmadszor jött vissza az agydaganata, és nemsokára meghalt. Innen mindent másképp látott. „Nem érdekel, hogy nincs mellem, ez pótolható.” A kopaszság is csak azért aggasztotta, mert az anyák napi ünnepségre hajjal akart menni. Aztán levágta. A betegség egyébként is nagy változásokat hozott az életében. Magabiztosabbá, önállóbbá vált. A szülei ösztönzésére villamosmérnöknek tanult, noha ő mindig óvónő akart lenni. Két éve váltott, és most óvónőképzőbe jár. A férjével 17 és fél évesen jöttek össze, és 17 és fél évig voltak együtt. Az év elején megegyeztek a válásban, mert nem illettek össze. „Ez most egy új élet nekem.”
A kislánya ötéves kora óta azt hiszi, ezen minden nő keresztülmegy. „Hiába mondom, hogy ez nagyon ritka, ő most nem akar felnőni.” A pszichológus szerint folyamatosan mutatni kell, hogy minden rendben van.
Szobonya Nikolett: Kinyíltam!
Négy évvel a betegség felfedezése után nem is érti, mitől félt annyira. Úgy érzi, meggyógyult, és reméli, egyszeri alkalom volt.
Harminckét évesen vette észre a csomót a mellében, fürdés közben. Az interneten kicsit megnyugtatták, hogy a legtöbb daganat jóindulatú ilyen fiatalon. A vizsgálaton aztán kiderült, hogy ez nem az. Korábban hallott már a mellrákról, de nem különösebben érdekelték az információk. Az első hírektől három napig sírt, mert attól félt, hogy meghal. Le kellett vágni az egyik mellét. Azonnali expandert, bőrtágítót kapott, egy nem túl nagyot. Két évig viselte, ez kicsit kényelmetlen volt, de aztán megkapta az implantátumot. Az már kényelmesebb volt, és magabiztosabbá is tette. „Soha nem fogadtam el a formámat, de az új mellemmel megbarátkoztam a testemmel.”
Kemóra nem volt szükség, csak sugárkezelésre. „Én nagyon zárkózott, szorongó típus voltam, mindent magamba fojtottam. A közösség nagyon fontos, a többi mellrákossal megnyíltam. Szeretem a közös programokat, a sétákat, a futásokat. Önbizalmat, bátorságot kaptam.”
Isabella Gimet: Boldogságot adunk hennával!
Ő festette hennával a lányok mellét. Pontosan tudja, mi ez a betegség. Háromgyerekes anyaként, a másfél éves lánya szoptatása után három hónappal tűnt fel a tükörben, hogy kölesgolyó nagyságú daganat van a mellében. Amikor kiderült, hogy rák, összeomlott. „Meghalok? Mi lesz a három gyerekkel?”
Az eredmény közlésekor azt mondták, van esélye gyógyulni, de nincs idő várni. Nem volt idő aggódni sem, csak cselekedni, és a férje, a családja is biztatta. Azonnal műtötték, a melle negyedét eltávolították. „Amúgy is kicsik a melleim, most az egyik még kisebb, de a férjemet nem zavarja, én meg nem akarok egy felesleges műtétet.”
A kemó kevésbé volt rossz, mint várta. Hat kezelést kapott, háromhetente. Az első két nap volt rossz, ezt többnyire a nagyszülőknél töltötték a gyerekek, mire hazajöttek, jobban volt. Az első kemó után két héttel maroknyi haja hullott ki. Az öt-, három- és másfél éves gyerekek tudták, hogy anya beteg. A hajvágást viccesre véve, punkfrizurát csinált. „Ketten szakadtak a röhögéstől, csak a legkisebb nézett rám, mintha megőrültem volna.” Mivel ekkoriban halt meg a nagymama agydaganatban, magára nem merte mondani, hogy rákos, nem akarta összezavarni a gyerekeket.
„Vettem parókát, mert bepánikoltam, hogy fogok kinézni haj nélkül, de a kendő kényelmesebb volt.” Akkor indult a Remény és Szépség nap, ahol hennával festették be a daganatos betegek fejét. „Én a legjobb hennafestő, Hegedűs Gyöngyvérhez kerültem. Beleszerettem a hennába, annyira, hogy aztán én is megcsináltam két tanfolyamot és elkezdtem én is festeni a sorstársakat.”
„A henna növeli az önbizalmat! Én is másképp mentem ki a szépen festett fejemmel. Azt szeretem a hennázásban, hogy boldogságot szerzünk. Akkor is, ha blúz alatt viselik.”
