választás;versek;társadalmi vita;

- Tatár Sándor versei

...hagyj békét a húrnak...

                              "Nincsen remény! Nincsen remény!"

                                                                                    V.M.

                                                                                         ?

 

A durva tréfáról

úgy hittük: avítt trükk,

s van vértünk ellene

immáron – azt hittük,

hogy nem lépünk kétszer

egyazon folyóba,

s éltünknek lehet új

tartalma s logója;

azt hittük, kényszer volt,

s lennénk mi különbek –

fölöttünk idegen

viharok dühöngtek;

azt hittük: messze fut

Vezér, a trónfosztott,

de látom, híveim:

zsarnokot klónoztok;

azt hittük, elhagyjuk

hamarost, mi ócska,

de látom, nagyon kell

demagóg pióca.

Gondoltuk, nem elég

búsongni s mellverni,

hisz van itt deficit

s feladat tengernyi;

reméltük: lesz itt nép,

szabad és rátarti,

de látom, mint faltok

– Istenem! – pártszart ti;

elhittük: tanulhat

múltjából az ország,

de lám, a kemény fej

nemzeti adottság –

reméltük, hogy szülhet

szebb jövőt jelene;

de látjuk, hogy szárnyal

– lefele, lefele

TALÁLT VERSEK

Na mije van neki?

Viránya?

Báránya?

Erénye?

Aranya?

Görénye?

Hát, bírálnivaló akad éppen:

Dallama?

Külleme?

Illeme?

Jelleme!?

Állama?! 

A XVIII. század végére kalauzol el bennünket új regényében a Győrei–Schlachtovszky szerzőpáros. Az 1786-ban elhalálozott nagyhírű debreceni tudós professzor – és sokak szerint az ördöggel lepaktáló – Hatvani István egy süldő leány iránt érzett szerelmét írták meg a maguk csavaros és humoros észjárása szerint, Magyariné szeretője című ördögromanjukban. A nyelvi és történeti fordulatokban gazdag, Csokonai Vitéz Mihályt is szerepeltető könyv alkotóival boszorkányos hangulatban beszélgettünk. A szerzőkkel a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron találkozhatnak szombat délután.