ÉMÁSZ, ÉDÁSZ, Titász, Kotász, Álmos, Előd, Ond, Kond, Hapci, Vidor... na meg a Kuka. Nem ön a hibás, ha miközben mobilt tölt, felkapcsolja a lámpát, tévét néz, nem feltétlenül elmélkedik azon, mi az az áram, és hogy kerül oda. Megvallom, lassan én sem tudom követni.
Régen minden jobb – de legalábbis érthetőbb – volt: az egészet úgy hívták, hogy Magyar Villamos Művek Tröszt, és csókolom. Aztán lettek részvénytársaságok, külön erőművek és az általuk termelt áramot hozzánk eljuttató szolgáltatók, a kettő között meg az MVM mint központ, nagykereskedő, „alaphálózat” és egyebek. Az 1995-ös privatizációk során a multik ebből szemezgettek. Aztán az EU az egészet vízszintesen kettévágta, mondván, mindenki válassza külön a hálózatot – a vasat – és a rajta folyó kereskedelmet. Így lett Émász kereskedő-Émász hálózat, Édász kereskedő-Édász hálózat, MVM nagykereskedő-Mavir alaphálózat stb. De a kereskedők is összeolvadtak-szétváltak, például (politikailag) kötött áras lakossági, illetve piaci szolgáltatókra.
Aztán jött Orbán Viktor, és – egy ezermilliárdra kitöltött csekk ellenében – kérte vissza az egészet. De szóltak neki, hogy ez nem így megy: sajnos minden egyes tételre külön meg kell alkudni, és valódi pénzt kell érte adni. Eleinte a hagyományos állami energiacégek fanyalogtak, mondván, nekik ennyi fölös pénzük nincs, és azért csak megnéznék, mit akarnak rájuk sózni. Orbán Viktor, éktelen haragja lecsillapodván, nyilván újabb huszárvágással élt: rendben, nem érdekel, amit ti nem vesztek meg, azt megveszi a Lölő meg a MET.
És lőn. A fontolva haladó állami MVM és (az eredetileg ellene létrehozott, mára hozzá kerülő) NKM mellett betört a piacra a MET és Mészáros Lőrinc, hazai nagyerőműveket és vezetékrendszereket is felvásárolva. Most pénteken például, míg az egyik nagy területi hálózatot – az Émászt – az MVM, addig a másikat – a Titászt – a Mészáros-féle Opus vitte. A helyzet talán most a legbonyolultabb: a „vas” hol az államé, hol a haveroké, hol a multié, a csekket viszont hol az államnak, hol a multinak fizetjük, az összes lehetséges párosításban.
De körvonalazódnak a „letisztulás” jelei is. A „multi” már csak az E.ON. A nagy központi közműholdingot pedig lassan úgy hívják, hogy Mészáros Lőrinc. Az olyan hagyományos hazai energiacsoportok, mint a Mol vagy az MVM, legalábbis kapkodhatják fejüket-lábukat, ha ezt el akarják kerülni. Mostantól a nagy magyar energiastratégia sem az Országgyűlésben, hanem az Opus Andrássy úti vagy a MET svájci igazgatósági ülésein születik meg.
A legmegdöbbentőbb: ennek annyira elkerülhetetlenül így kellett alakulnia, hogy azt még egy Simicska sem akaszthatta meg. A magyar állam szerepét, teendőit lassan, de biztosan Orbán strómanjainak látszó maszekok veszik át. A magyar állam egyre inkább kvázi-állammá válik. Ez a mesterterv. Hogy mivégre, meglátjuk. Némi ízelítő, hogy pénteken a vételárakat már nem hozták nyilvánosságra, ami ekkora horderejű ügyletek esetén vérlázító.
De megtehetik, és – amíg hagyjuk – meg is teszik.