Az ember már tényleg nem tudja, sírjon vagy nevessen, amikor pechjére pont belső-erzsébetvárosi polgárként várja a jövő vasárnapi választást. Négy jelölt indul a polgármesteri székért: három kábé ugyanazzal a programmal, sőt egymásra licitálnak, ki akarja inkább bezárni a bulinegyedet és visszaadni a normális élet lehetőségét a lakóknak, a negyedik meg fideszes. A regnáló polgármester a kampányanyagai tanúsága szerint úgy tudja, ez egy nyugodt, zöld városrész, kifejezett lendületben.
Ki fog győzni? A fideszes természetesen, mert a másik három egymás esélyeit oltja ki. És ha innen nézzük, bizony nagyon is érdemes feltenni a kérdést, kit mi mozgat valójában, és ki hol követte el a hibát. Mondjuk hogy az egyesült ellenzék soraiban nem lett volna-e érdemes nem erőből politizálni, nem csakazértis alapon begyűjteni az indulás lehetőségét, hanem a helyben beágyazott emberek között találni olyan jelöltet, akire nincs képük ráindulni az ellenfeleknek. De elgondolkodhatunk azon is, hogy a szocialistából lett ferencvárosi lokálpatrióta egykori polgármester vajon miért kerüli konokul a sajtót kampány idején, vagy hogy komolyan gondolja-e: hitelesen ígérheti a bulinegyed megrendszabályozását az, akinek a börtönnel honorált ingatlanmutyijából kinőtt. És akkor még nem említettük a civil erőt, amely „udvari ellenzékkel” kéz a kézben járó Fideszről hadovál, de valahogy csak az összefogásra sikerül lőnie, a bulinegyedet megteremtő és minden erejével életben tartó kormánypártra már nem jut a puskaporából.
Hát, köszi, fiúk. Kereken öt évet vártam arra, hogy esélyem legyen szabadulni a lakóhelyemet elárasztó mocsokból és zajból, amit olyanok mértek rám, akik még csak nem is itt laknak. De oké, veszteni tudni kell. Különleges történetű házban, panorámás, kényelmes lakás érdekel valakit? Én eddig bírtam.