Aki időben beül a nézőtérre, az biztosan lemarad az előjátékról. Bentről csak annyit hallani, hogy az Örkény Színház előcsarnokában nagy a zaj, bizonyára verekednek. Aztán ez hamarosan folytatódik és tényleg vérre menően egymásnak esik két csapat. A helyszín egy lerobbant, hangsúlyozottan Kertész autómosó, a két tábor pedig Montág és Kapulek. Igen hasonlít a két családnév Shakespeare hőseire, mivel a történet egy erősen megbolondított, átírt Rómeó és Júlia történet. Závada Péter írta át, bátran, sok szlenggel és a társulat elképesztő improvizációival, társadalmi kikacsintásaival együtt játsszák.
Bodó rég rendezett pesti kőszínházban, de az illemmel és bármivel mit sem törődve most aztán kapunk egy látszólag agyeldobós sztorit, elképesztő eszköztárral. Ám ha jobban megnézzük, itt bizony a viszonyok, a kapcsolódások kifejezetten elemzettek. Az elején a Herczeg (Gálffi László) próbál egy látványos Keresztapa paródiában rendet tenni. De ezt a rendet egy percig sem veszi senki komolyan. A pesti, sőt hetedik kerületi alvilág mélyére csöppenünk. Dúl a drog, a kusza üzletek, a zsarolás, és az ügyesnek mindent lehet elve. A Montág család a lúzer eleve vesztes, a sérült anyukával (Takács Nóra Dia), és a tehetetlen, lekiabált apukával (Fehőfi-Kiss László).
A másik oldalon a seftelő Kapulek (Csuja Imre) és a kihívó, gátlásoktól igencsak mentes Kapulekné (Hámori Gabriella) rivalizál egymással. A holdudvar sem akármi, a kreatívabb, líraibb, de önmagát egyáltalán nem kímélő, a szenvedélyben határt nem ismerő Mercutio (Polgár Csaba), az agresszív, nyers, a gyűlöletet mesteri szintre emelő Tybalt (Nagy Zsolt) és a többiek mindent felforgatnak.
Az Örkény Színházat szinte lerombolják, persze azért csak képletesen, de a játék őrülten intenzív, sokszor egyenesen virtuóz. (Mozgás: Duda Éva.) Vonatkozik ez a csoportjelenetekre. (Némelyikbe a színház szinte teljes háttérszemélyzete szerepet kap). Az egyik csúcs a bál, sok zenével, dallal. Ahogy a jelmezes kavalkád résztvevői egymásnak adják át a mikrofont, akárcsak egy váltóbotot Nagy Fruzsina zseniális jelmezeiben, Schnábel Zita nagyszerű díszletében, az aztán nehezen felejthető. És ha már az elején beszéltünk lemaradásról, aki hamar feláll, azt gondolva, hogy eljött a szünet ideje, lemarad az egyik legbrutálisabb epizódról, amikor kvázi a szünetben, csakúgy Párisz (Ficza István) pofátlanul, mű nemiszervvel megsegítve magáévá teszi Eiffel torony jelmezben leendő anyósát.
Bodó rendezésében a meztelenség is alapeszköz, különösen hatásos és szép, amikor Rómeó (Patkós Márton) és Júlia ( Kókai Tünde) az együttlétük után búcsúzkodnak, próbálnak még időt nyerni és egy alul világított térben szinte csak a testük körvonalai olvadnak egymásba. A dajka Csákányi Eszter mindent tud és mindenben benne van. Lőrinc (Mácsai Pál) pedig kerékpárt javít és drogot kever, sőt oszt.
Bodó rendezői arzenáljának teljes fegyvertárát felvonultatja. Az apró gegektől, a nagy csoportos tűzijátékszerű színpadi jelenlétig. Hatásos összművészet, provokatív fityiszt mutatás.
A végén aztán mindenki szépen beletáncol a halálba. A maradék élet pedig egészen furcsa fénytörést kap.
Infó:
Kertész utcai Shaxpeare-mosó
Örkény Színház
Rendezte: Bodó Viktor
