A világ egyik vezető lapja úgy véli, hogy a régi-új osztrák kancellár úttörő lehet Európa számára, ha a két nappal ezelőtti nagy győzelem birtokában a zöldekkel lép szövetségre. Az FT vezércikke a konzervatív politika csodagyerekének nevezi Kurzot, akit irigyel a többi középjobb párt a földrészen, mivel azok nemigen tudják megújítani vonzerejüket a populizmus és a politikai megosztottság korában. Ám az osztrák politikus is csak koalíciós formában tudja majd gyakorolni a hatalmat és nem könnyű megtalálnia, hogy kivel fogjon össze. Szerencsére valószínűtlennek tűnik, hogy ismét a szélsőjobbal álljon össze, bár ez sincs kizárva. Az FPÖ ellenzékben akar maradni, és Kurz ehhez csak sok szerencsét kívánhat, miután itt egy náci gyökerű, oroszbarát pártról van szó, amely gusztustalanul viselkedett a kormány kisebbik erejeként. A miniszterelnök pedig túlságosan is elnéző volt a szélsőséges túlkapások ügyében.
Fura volna, ha rehabilitálná korábbi partnerét, mármint ha megint annak bevonásával alakítaná meg a kabinetet. A nagykoalíció nem látszik valószínűnek, ezért maradnak a környezetvédő, illetve a liberálisok. Ám itt nagy véleménykülönbségeket kell áthidalni, tekintve Kurz bevándorlásellenes álláspontját és azt, amit a politikai iszlám felemelkedéséről mond. De közös téma lehet a környezetvédelem és a széndioxid kibocsátás csökkentése. Ausztria az utóbbi években egyfajta kísérleti labor lett Európa számára. Ha létrejön a szövetség a zöldekkel, az modellül szolgálhat Németország számára Merkel után. Egyébiránt az Ibizagate-et követte a populista olasz kormány összeomlása. Olaszországban ugyan a Liga ereje ugyan még mindig aggasztóan nagy, de azért ez az év rossz volt az európai szélsőjobb számára.
A Guardian cikke szerint az osztrák parlamenti választás kimenetele azt támasztja alá, hogy Európában a hullám nem fordult a populisták ellen, de a jelek szerint egyelőre elakadt a felemelkedésük. A hívek persze leginkább az ibizai botrány miatt hagyták ott az FPÖ-t, ám a jelenség jól beleillik abba, hogy a szélsőjobbos, nacionalista és populista pártok mind nagyobb ellenállással kerülnek szembe és az urnáknál elmaradnak a várakozásoktól. A széttöredező európai politikai térképen már csak annyira képesek egyértelmű többséget szerezni, mint bárki más. Salvini elbukott, az AfD ugyan előretört két tartományban is, de nem tudott győzni, a hatalomból pedig kizárták. Macron viszont egészen derűlátó lehet Le Pennel szemben. A spanyoloknál rosszul áll a felmérésekben a szélsőséges Vox.
Továbbra is virágzik ugyanakkor a szélsőjobbos és illiberális populizmus Magyarországon és Lengyelországban. Ezzel szemben a térségen belül a cseheknél Babis hatalmas tiltakozásokkal szembesül, a szlovákoknál pedig haladó liberális lett az elnök asszony. Változatlanul léteznek ugyan a szélsőséges populizmus kiváltó okai, és az ilyen pártok tényezők maradnak a politikában, ám egy sor országban a közép erői átvették és megszelídítették a radikális politikát, főként a migráció kapcsán.
A Der Standard azt írja: a Szabadságpárt csak még inkább radikalizálódik, ha beváltja ígéretét és tényleg ellenzékbe vonul, ám az FPÖ-vel az az alapvető gond, hogy kilóg a politikai rendszerből, szembemegy azzal. Jobboldali populista, sőt, szélsőjobbos erő, amely erősen hajlamos a korrupcióra és többediziglen bizonyította hozzá nem értését. Ennek ellenére továbbra is lehetséges koalíciós partnerként szerepel a számításokban, de hogy Ausztriában mi lesz a demokratikus normákkal, az nagyban függ attól, kivel alakít kormányt Kurz. Mindenesetre egyelőre sikerült megállítani a szélsőséges, tekintélyuralmi jobboldalt, így sok demokrata fellélegezhet az országban. Ám a kancellár pártja is jelét adta, hogy nincs okvetlenül ínyére a konszenzusos politika. És az FPÖ hívei közül sokan – éppen a világnézeti átfedések miatt – álltak át.
Nagy kérdés azonban, hogy mennyire marad erős a Szabadságpárt, miután Ausztria évek óta kísérleti nyúlnak számít a szélsőjobb újjászületéséhez. Az FPÖ nem demokratikus egyetértést, hanem Orbán-, Salvini- és Putyin-féle tekintélyuralmi rendszert akar. Ezért nem mindegy, hogy meg tudja-e őrizni tömegbefolyását, habár ezúttal csak a törzsválasztók szavaztak rá. A párt előbb-utóbb frakcióharcokba bonyolódik, és akkor jön a már említett radikalizálódás.
A FAZ hangsúlyozza: az Osztrák Néppárt akkora győzelmet aratott, hogy a német uniópártok már azt tanulmányozzák, mit lehetne átvenni az ausztriai tapasztalatokból, ám csak lassan a testtel – tanácsolja az elemzés. Mert az biztos, hogy sokat számított Kurz stílusa, fellépése, személyisége, ám az Ibizagate nélkül nem vándoroltak volna ilyen sokan az FPÖ-től az ÖVP-hez. A párt arra fizetett rá, hogy egyes politikusok a hatalom mámorában hajlamosak elveszteni a mértéket. Meg lehetett ezt tapasztalni Olaszországban, ahol Salvini szétrobbantotta a koalíciót, mert egyeduralomra vágyott. Tehát csak óvatosan, mert a mázlit nem lehet betervezni a politikában.
