Orbán Viktor azt mondta Budapesten a finn kormányfővel közösen tartott sajtótájékoztatón: nem több mint politikai jelszó, hogy összekapcsolják a jogállam betartásával az uniós fejlesztési alapok folyósítását, a cél pedig az, hogy bizonyos tagállamokat támadjanak ily módon. Mint mondta, Magyarország számára a jogállam nem a jog, hanem büszkeség dolga, és az ország becsületébe gázol az, aki ezt kétségbe vonja. Ezért nyomatékosan javasolja, hogy jó alaposan fontolják meg, mielőtt bárki ilyesmire vetemedne.
Abban is kőkeménynek bizonyult, hogy szerinte a céllal ellentétes, ha kétségbe vonják valamely tagállam ideológiai elszántságát és olyan légkört teremtenek, amiben a tagokat meg lehet dorgálni. Azt tanácsolta, soha ne jussanak el olyan pontig, amikor egyes vezetők vagy bürokraták ellátogatnak egy tagállamba, de csak azért, hogy nyakon öntsék azt a demokráciával. Ebből ugyanis sok minden kisül, csak együttműködés nem. Arra is kitért ugyanakkor, hogy megvitatná, ha volna érdemi javaslat, amely az uniós támogatásokat a jogállami normák tiszteletben tartásától tenné függővé, de még nincs ilyen. A finn vendég az EU soros elnökeként előzőleg azt közölte: a jelek szerint a tagok többsége elfogadja, hogy a pénzek kifizetése a demokratikus szabályok alkalmazásától függjön.
Az EP-képviselők megmutatták erejüket, amikor a Jogi Ügyek Bizottsága másodszor is elutasította az új Bizottságba delegált magyar és a román politikust. Az azonban meglepett több törvényhozót is, hogy tegnap újra össze kellett ülniük ez ügyben, mert ahogy a testület francia tagja megfogalmazta: miféle demokrácia az, amelyben addig kell szavazni, amíg nem a kívánt eredmény születik meg? Úgy értékelte, hogy itt egy botrányos, demokráciaellenes precedensről van szó. A bizottság német alelnöke azonban úgy látja, hogy a végén győzött a parlamenti demokrácia. Mindenesetre az Európai Parlament szóvivője azzal hozta nyilvánosságra a döntést, hogy mind Trócsányi László, mind román kolléganője alkalmatlan a neki szánt tisztségre.
A magyar jelölt azt állította, hogy itt egy csomó hazugságot hordtak össze, elfogultság keveredett téves következtetésekkel, és az eredmény aggasztó, ám ő fellebbezni kíván.
Orbán Viktor kénytelen volt mást jelölni a Bizottságba, mert Trócsányi Lászlót már az első körben elutasították a Jogi Bizottságban, így a volt igazságügyi miniszter már a meghallgatásra sem mehetett el. Ez a legújabb csavar a miniszterelnök és az uniós intézmények csörtéjében. Így most az eddigi EU-nagykövet, Várhelyi Olivér lett a kiválasztott, miután von der Leyen a vadonatúj brüsszeli határozat ismeretében felhívta a magyar vezetőt. Az EP-képviselők azért keményítettek be, mert úgy ítélték meg, hogy ellentmondások vannak Trócsányi írásban leadott nyilatkozatában, amely azt állította, hogy esetében semmiféle összeférhetetlenség nem áll fenn. A hírügynökség úgy tudja, hogy Várhelyi határozottan védeni szokta a magyar álláspontot, gyakran összecsap újságírókkal a sajtótájékoztatókon, amikor szerinte azok nem megfelelően tálalják az eseményeket. De mielőtt bekerülne von der Leyen csapatába, a Bizottság leendő elnöke találkozni kíván vele.
Az újság vereségnek tekinti von der Leyen számára, hogy az kénytelen volt új jelölteket kérni a magyar és a román kormánytól, miközben a német politikus még nem is foglalta el hivatalát. Ez az első eset, hogy biztosjelöltek érdekütközés miatt elbuktak még a hivatalos meghallgatás előtt. A Bizottság következő feje ezek után kénytelen volt gyorsan lépni, mert feledtetni akarta, hogy máris két embere esett ki, míg Strasbourg korábban maximum egy-egy kiválasztottat vett le a tábláról, de azokat is csak későbbi szakaszban. De miután a mostani csapatból mások esetében is fennáll az összeférhetetlenség gyanúja, igen kemény vizsgára lehet számítani az EP-ben.
Annál is inkább, mert az egyes frakciók azt ígérik: nem bánnak kesztyűs kézzel a többi pártcsalád jelöltjeivel. Azaz a „szemet szemért”-elv érvényesül. Hírek szerint most a liberálisoknak kell kemény ütközetre felkészülniük, hogy megvédjék saját emberüket, a francia Goulard-t. Annál is inkább, mert ahogy hírlik, a Néppárt vissza akar vágni, miután Weber Macron miatt nem lehetett Juncker utódja. Egyébiránt Várhelyi Olivér tekintélyt élvez Brüsszelben és élharcos volt, amikor ott Orbán migránsellenes politikáját kellett megvédeni.
A Német Külpolitikai Társaság szakértői szerint az orbáni külpolitika aláássa az EU közös pozícióját. Merthogy ő saját magának igyekszik geopolitikai előnyöket kovácsolni, illetve az általa támogatott üzletembereket próbálja futtatni, a többi közt a Nyugat-Balkánon. Odahaza ugyanakkor korlátozta a sajtó és az igazságszolgáltatás függetlenségét, ennélfogva alkalmatlan biztosnak olyasvalaki, aki ennek a kormánynak a tagja volt. Hiszen a korrupció elleni harcban kellene segítenie olyan államokat, mint Albánia, Észak-Macedónia vagy Szerbia. Milan Nic és Rácz András arra is felhívja a figyelmet, hogy a Fidesz eszközként használja fel a kárpátaljai magyarokat, ahelyett, hogy támogatná Kijev európai integrációját. Ennél fogva úgy gondolják, hogy a szomszédságpolitikát valaki másra kellene bízni, aki független Orbántól.
Másodszor is felsült a Jogi Bizottság a magyar és a román jelölt, de von der Leyen már a múlt héten azt kérte mindkét kormánytól, hogy keressenek valaki mást helyettük. Mindenesetre a tegnapi döntés után a német szociáldemokraták képviselője úgy nyilatkozott, hogy az összeférhetetlenség kapcsán nekik kellett elvégezniük azt a munkát, ami a Bizottság leendő elnökének a feladata lett volna. Közben kezd erősen fogyni az idő, mert a jogi ügyekben illetékes bizottság ellenőrzi Budapest és Bukarest új jelöltjét is. Egyes szakértők remélik, hogy a vétó után a bővítési tárca egy más országhoz kerül.
A magyar és a román ügy miatt bizonytalanná vált, hogy meg tudja-e kezdeni a munkáját az új Bizottság éppen egy hónap múlva. Nagy csapás von der Leyen számára, hogy át kell alakítania csapatát. Emellett azt hányják a szemére, hogy nem kellőképpen ellenőrizte, kiket javasolnak a tagállamok. A jogi testület német szociáldemokrata tagja sajnálatosnak nevezte, hogy ilyen döntést kellett hozniuk, de a helyes az lett volna, hogy az EU végrehajtó szervének leendő vezetője eleve el sem fogadja Trócsányi, valamint Plumb személyét. Hozzátette: félő, hogy az új Bizottság gyengének bizonyul a tagállamokkal szemben, erre enged következtet az egész affér. A szintén német, de zöld EP-képviselő, Lagondinsky ezt kiegészítette azzal, hogy az unió megérdemel egy olyan Bizottságot, amely mentes minden érdekütközéstől, de ennek a követelménynek eleget tettek a tegnapi döntéssel.
A konzervatív lap egyik kiadója arra emlékeztet a Berlini fal leomlásának évfordulóján, hogy ha be akarják temetni az árkokat Európában, abból minden érdekeltnek ki kell vennie a részét. 30 évvel ezelőtt a csehek, szlovákok, magyarok, lengyelek és a többiek vissza akartak térni a földrészhez, ahonnan Sztálin kiszakította őket. Ez azóta már megtörtént, de a kezdeti lelkesedés helyét Keleten mély csalódottság vette át, hiába terjed ki a térségre a Szabadság, a demokrácia és a jogállam birodalma.
Az árkok újra kialakultak, ezúttal a jövő ügyében. Nem csupán a menedékpolitikáról zajló vita igazolja, hogy a közép-európai országok számára a nemzeti szuverenitás fontosabb, mint egynémely régebbi tagnak. A régió történelmének ismeretében ez nem teljesen meglepő. De gátlástalan populisták állíthatják, hogy a helyenként megrázó tapasztalatok kötelezővé tennék az illiberális nacionalizmust. Ha nem szeretnénk, hogy az árkok tovább mélyüljenek és az egész kontinensen végigfussanak, akkor eltüntetésükhöz minden oldalnak hozzá kell járulnia. A jog és a szabadság alapján.
Az európai populisták igencsak sokat hazudnak, de Salvinitől Johnsoning nem azért torzítják el pofátlanul az igazságot, hogy ezzel növeljék a saját hitelüket, hanem mert náluk a hazugság a romboló ideológia hatékony eleme – írja Catherine Fieschi, a populizmus szakértője, aki több könyvet is megjelentetett a kérdésről. Mint megállapítja, a tények tudatos elferdítése igaz Le Penre, valamint Orbánra is, utóbbi őrületesen és módszeresen hazudik a migrációról. Amikor ezek a politikusok azt állítják, hogy csak azt mondják, amit a nép, akkor burkoltan azt fejtik ki: nem kellenek bevándorlók, vagy olyanok, akik másként néznek ki, öltözködnek vagy beszélnek. De amint megnövelik befolyásukat, onnantól kezdve napi gyakorlat náluk a nyílt, szégyentelen hazugság. Amit állítanak az sokszor azért döbbenetes, mert nyilvánvalóan és ellenőrizhető módon hamis. Az embernek egyszerűen eláll a szava.
A politika persze régen is folyamodott hazugságokhoz, de azért hogy kényelmetlen tényeket fedjen el. És ráfizethetett, ha rajta kapták. A populisták viszont azért hazudoznak, hogy megjelenjenek a hírekben. Azt igyekeznek bizonyítani ily módon, hogy semmi sem állíthatja meg őket a „nép szolgálatában”. Jelzik, hogy őket nem kötik a liberális demokrácia szokásos normái. Az ösztönökre hatnak, és nem az agyra. Továbbá fejre akarják állítani a képviseleti demokrácia egyik alapelvét: a hitelességet. Alaptételük az, hogy hazudhatnak, ha azt a nemzet érdekében teszik. Náluk a szégyentelenség lép a hitelesség helyébe.
Minél nagyobb a tét, annál orbitálisabb a hazugság. Alternatív valóságot hoznak létre. De a büntetés könnyen eljöhet, amint azt az Osztrák Néppárt választási szereplése igazolja, miközben Johnson és Salvini támogatottsága nem csökken. Ám bőven lehet, hogy az FPÖ sokkal jobb eredményt ért volna el, ha Strache is kellőképpen gátlástalan lett volna. A populizmus visszaszorításában azonban fontos szerep jut a hagyományos politikusoknak és intézményeknek. Azon kívül sok múlik a politikai kultúrán, tehát hogy az emberek mennyire igénylik a közélet átláthatóságát. Ahol viszont a bizalmatlanság és a cinizmus dívik, mint az olaszoknál, ott a hitetlenség jelenti az általános politikai egyenértékest. Salvini ott tévedett hatalmasat, amikor kezdett hinni a saját felhajtásában.
